Szubjektív lapajánló.
Modern gondolkodású fiatalok, sőt idősebbek körében idehaza is örvendetes módon terjed a „fair trade” pártolása, vagyis a tudatos vásárlói mozgalom: a hívei nem vesznek például gyerekmunkával gyártott külföldi edzőcipőt vagy rabszolgamunkával termelt kávét. A mozgalom továbbfejleszthető lenne, ha kiterjesztenék a bojkottot a lopott közpénzből vásárolt cégek termékeire és szolgáltatásaira is. Ha véletlenül a kezükbe kerül, visszatennék például a polcra a Vivienvíz ásványvizet, a Magyar Tojás Kft. tojásosdobozait, a Dereszla márkajelű borokat, nem nyitnának számlát az MKB Bankban. Lelki szemeim előtt megjelentek azok a tréfás matricák is, amelyeket a mozgalomhoz csatlakozó Kutyapárt ragasztana mondjuk a Hunguest-hotelek ajtajaira, figyelmeztetve a belépőt, hogy
minden ott hagyott forintjával/eurójával Mészáros Lőrinc vagyonát gyarapítja.
A leendő aktivistáknak Fókuszban rovatunk nyújt segítséget, bemutatva, hogy szinte nincs már olyan ágazat, amelyre ne települt volna rá a miniszterelnök kedvenc felcsúti oligarchája, aki immár jócskán megérett arra, hogy valaki(k) megállítsa(sák).
Mészáros főnökével egyelőre a jövő évi európai parlamenti választásoktól beijedt Európai Néppárt bíbelődik: vajon tehertétel vagy erőforrás számukra Orbán Viktor? (Copyright Balog Zoltán eddigi miniszter a cigányságról.) A Néppárt gondjait most különösen tetézi, hogy Orbán múlt heti beiktatási beszédéből megtudhattuk: az illiberális fából készült demokratikus vaskarikát a kormányfő ezentúl a kereszténydemokrácia művirágaival is fel kívánja ékesíteni. Magyarország rovatunk írása járja körül, hogy
mindaz, amit Orbán csinál, olyan messze van a demokráciától és a kereszténységtől egyaránt, mint Makó Jeruzsálemtől.
Egyébként, ha már e két városnál tartunk, mindkettő súlyos bajban van: az e heti Ténytárból egyebek között kiderül, hogy Magyarország Dél-Alföld régiója az EU 286 régiója között az egyik sereghajtóként a 270. helyet foglalja el az egy főre jutó GDP tekintetében, Világ rovatunk pedig azt elemzi, milyen – Izraelre nézve (is) tragikus – következményei lehetnek annak, hogy Jeruzsálem Trump amerikai elnök halálos ölelését „élvezheti”. A fejlemények megértéséhez kiváló további muníciót nyújt a 70 éves fennállását ünneplő Izrael történetét összefoglaló cikkünk a Szellem rovatban, amiből nem nehéz arra a – korántsem új, a modern európai szekuláris államok kialakulását megalapozó – következtetésre jutni, hogy állam és vallás összefonódása katasztrófához vezethet, akár zsidóságról, akár kereszténységről van szó.
Ezen a héten Európában minden tekintet Rómára irányul, ahol egy szélsőjobbról és egy szélsőbalról középre araszolgató párt alakított koalíciót. Némelyek attól tartanak, hogy az olasz kormány a jövőben az Orbán-féle euroszkeptikusok táborát erősíti majd az unióban, de a dolgok alakulhatnak épp ellenkezőleg is, hiszen Olaszország nemcsak az EU alapítói közé tartozik, hanem a migrációs nyomás miatt kifejezetten a közösségi megoldásokban érdekelt. Talán furcsamód erre érezhetett rá a múlt héten Áder János, amikor a magyar Országgyűlés alakuló ülésén – az egykori német kancellárt, Helmuth Kohlt idézve, és Orbán Viktor Európa-víziójával homlokegyenest szembemenve – azt találta mondani, hogy „föderális alapvetésű Európát szeretnénk”. Igaz, a köztársasági elnök még idehaza sincs rajta az 50 legbefolyásosabb ember listáján.
A szerző a HVG szerkesztője.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
