„A divat annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ami éppen divatos. A stílus pedig inkább az, hogy önmagad vagy” – ha igaza van a dominikai származású amerikai divattervezőnek, a néhai Oscar de la Rentának, aki egykor Jacqueline Kennedyt is öltöztette, akkor akad némi gond. A visegrádi négyek és Sebastian Kurz osztrák kancellár budapesti csúcstalálkozóján ugyanis a jelek szerint a meghívott kormányfők követték a divatot, Orbán Viktor pedig inkább egy stílust képviselt a közös képen az ezer ránctól szenvedő – az interneten önálló életre kelt – öltönynadrágjával.
A stílus a Kádár-korszak színdarabjaiból és játékfilmjeiből ismert téeszelnöké,
aki magabiztos harsánysággal mozog a társaságban, és zsebre dugja a bal kezét, miközben a jobbal parolázik – ez utóbbi is szerepel Orbán repertoárjában. Mivel a magyar miniszterelnök a megjelenésével kapcsolatban közismerten nem hallgat protokollszakértőkre, még van remény, hogy kap hasznos tanácsot elsőszülött lányától, ha ő már úgyis a magyar divatipar legbefolyásosabb személyiségének tekinthető.
Pedig örülhetett a V4 kormányfőinek és Kurznak a megbeszélésén, hiszen politikai divatot csinált: mint a Világ rovat cikkéből kiderül, a kancellár az EU soros elnökségét átvevő Ausztria vezetőjeként arra összpontosít majd, hogy az unió külső határait áthatolhatatlanná tegyék, és feltartóztassák a menekültek hullámát. Vagyis azt teszi, aminek az első hirdetője – kétségkívül kiváló politikai szimattal – Orbán volt. De az orbáni szabásmintát követi Románia is, ahol a kormány éppen a bíróságokat készül maga alá gyűrni, hogy az igazságszolgáltatás ne fenyegethesse a korrupt politikusokat.
Nem túl elegánsak a nemzeti együttműködés rendszerének milliárdossá vált oligarchái sem,
akik – mint a Fókuszban rovat összeállítása részletezi – a felhalmozott vagyonból még véletlenül sem igyekeznek jótékonykodni. Vagyis nem Carnegie-k vagy Rockefellerek, de még nem is csak Zuckerbergek, bármennyire méri is a legismertebbjük önmagát a Facebook-alapítóhoz. A Portréban bemutatott sztárséf, Huszár Krisztián pedig fellebbenti a fátylat arról is, hogy a ner-lovagok és az újgazdag réteg tagjai a kivételes kulináris örömöket kínáló éttermekben fel vannak háborodva, hogy miként lehet ekkora összeget kiadni kajára, és cselédnek nézik a szakácsot.
Divatjamúltnak tűnik viszont címlapsztorink hőse, Andy Vajna, akitől a Magyarország rovat írása szerint szívesen elvennék a megőrzésre átadott médiabirodalmat. Nemcsak azért, mert a kormánypártban még véletlenül sem szeretnék jövendőbeli örökösnek látni a gyémánt- és fánkbizniszben utazó feleségét. Hanem mert a hollywoodi producerként az utolsó vágás jogához szokott Vajna a jelek szerint már nem mindig akarja követni az éppen – a nyugati mintáktól szerfölött idegennek tetsző – kereszténydemokrata stílusra váltani igyekvő hatalom cikcakkjait.
De szorgos kormánypárti publicistaujjak tűvel szurkálják Prőhle Gergelyt, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját is, aki az interjújában úgy véli, az immár Kurz által is divatosnak tartott kerítéssel időt nyerünk, hogy a hitében és kulturális identitásában meggyengült kontinens megerősödjék. És akkor talán a kerítések is kimennek a divatból, ahogy a berlini fal is leomlott – a még az építés előtti furcsa állapotok korszakába a Szellem rovat kínál időutazást. Mert a francia Yves Saint Laurent pedig azt mondta: „A divatok elmúlnak, de a stílus örök.”
A szerző a HVG vezető szerkesztője.
