Eljött az idő új társadalmi szerződés megkötésére. A kormány a maga részéről felhagy azzal a Rogán Antal által fenntartott gyakorlattal, hogy közpénzből folytat milliárdos gyűlöletkampányokat, propagandagéppé kapcsolja össze a bedarált közmédiát és a bekebelezett pártsajtót, valamint állami vállalatok reklámköltéseivel torzítja a hirdetési piacot és ezzel a minőségi tartalmak versenyét.

Mi pedig cserébe évente egyszer inspiráló nőnek látjuk Rogán Cecíliát.

Nincs nagyobb bűne az Orbán-kormánynak a nyilvánosság szétverésénél, a közbeszéd lealjasításánál. Ellensége a gondolkodás, a tényeken alapuló vita, a szempontok sokszínűsége. Tudta? Stop! Magyarország jobban teljesít. A polgárok viszont csak azt tudhatják biztosan, hogy a NER nagymenői jobban teljesítenek a közösségi javak hazalapátolásában. Ezt a helyzetet sokan meg is állítanák, miután a fékevesztett urizálásnak arcot adnak a kiváltságos feleségek. A Pasa parki és felcsúti víg nők udvartartása persze századannyi kárt nem okoz, mint az uniós forrásokat privatizáló, az országot Putyinnak kiszolgáltató és hazugsággyárakat üzemeltető férjek mindennapi tevékenysége. Mégis szimbólumai annak, amiben élni vagyunk kénytelenek: a teljes kontraszelekciónak.

Nem a tehetség, a szorgalom, a tudás vagy akár a természetes báj az, ami sikeressé tesz valakit. Ahogy Fókuszban rovatunkból kiderül: a pénz, a gátlástalanság, a törtetés és az önismeret hiánya termeli ki a NER mázliasszonyait. Amíg ők happolják el a reflektorfényt az arra valóban méltóktól, jusson eszünkbe David Niven angolos reakciója, amikor egy meztelen férfi futott be az Oscar-gála színpadára: „Hát, nem érdekfeszítő, hogy arra használja élete egyetlen lehetőségét az érvényesülésre, hogy nekivetkőzzön, és megmutassa a hiányosságát?”

Ezzel az eleganciával forduljunk azok felé, akik valóban letettek már valamit az asztalra. Magyarország rovatunkban érdekes cikkeket olvashatunk az ellenzék válságáról és a kormány emlékezetpolitikájáról, de az inspiráló embereket nem itt találjuk. Világ rovatunkban rajzoljuk meg Ekrem Imamoglu kontúrját, aki Isztambulban közvetve legyőzte Erdogan török államfőt. A Gazdaság rovatból az is kiderül: a siker sem garancia semmire. Csányi Sándor a minap csatlakozott az ország közel tízmillió lakosához, akik azzal kénytelenek élni, hogy szegényebbek Mészáros Lőrincnél. A bankvezér most azt magyarázhatja, hogy az OTP első helyét már nem kéne veszélyeztetni. A Portré rovatban saját jogán befutott vállalkozót mutatunk be. A galéria- és színháztulajdonos Sáfár Zoltán azt nevezi sikernek, ha egy ötlete három év után nélküle is működik tovább.

Spiró Györgynek még a hárítás művészetét is meg kellett tanulnia a magyar politika ártó ölelése ellen. Ajánlottak neki helyet és posztot egyaránt, de ő Szellem rovatunkban azt mondja:

A nevem az egyetlen vagyonom, és nem tehetem meg az olvasóimmal, hogy bepiszkoljam.

Mit szóljon akkor Leonardo da Vinci, akinek szellemi örökségén Európa két kulturális szuperhatalma háborúzik? Talán a Notre-Dame tragédiája egy pillanatra kibékíti a büszke franciákat és olaszokat. Az itáliai földrengések tesznek annyi kárt közös kincseinkben, mint a fatális párizsi tűzeset.

Ez a tragédia megérint mindenkit a világon. Mi, emberek vagyunk azok, akik 800 éve felépítették ezt a csodát, és mi leszünk azok, akik helyre is állítják azt. A dicsfény hamar kialszik, a dicsőség viszont a tűzvésznek is ellenáll.

A szerző a HVG vezető szerkesztője