Ha nem lett volna koronavírus-járvány, akkor 13,7 ezerrel kevesebb ember hal meg 2020-ban Magyarországon – derül ki abból a tanulmányból, amiben a tavalyi többlethalálozási adatokat elemezte a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa, Tóth G. Csaba.

A járvány kezdete óta így átlagosan havonta 14 százalékkal volt magasabb a halálozás ahhoz képest, amire akkor lehetett volna számítani, ha nem söpört volna végig Magyarországon is a kórokozó. Utóbbi értéket a korábbi évek (2010–19) halálozási adataiból kiindulva becsülték meg. Ez a 14 százalékos érték egyébként megegyezik az EUROSTAT statisztikai közlésében szereplő 22 uniós tagország átlagával.

A mutató hat ország (Spanyolország, Lengyelország, Szlovénia, Belgium, Csehország és Bulgária) esetében volt 20 százaléknál nagyobb és négy országban (Dánia, Finnország, Lettország és Észtország) 6 százaléknál kisebb

– olvasható a tanulmányban, amiből az is kiderül, hogy az elhunytak 86 százaléka volt 65 évesnél idősebb, 10 százaléka 50 és 64 év közötti, a 49 évesek vagy fiatalabbak aránya pedig 4 százalékos volt. Az elhunyt nők és férfiak száma ugyanakkor nagyjából megegyezik, ami abból fakad, hogy míg a férfiak számára nagyobb kockázatot jelent a koronavírus, az idősebb korosztályokban több a nő.

Infografikán nézheti meg, hogyan ugrott meg ősszel a többlethalálozás Magyarországon

Az Eurostat összesítése szerint az unió területén több mint 450 ezren haltak meg 2020 márciusa és novembere között. A Covid-19 betegség által okozott többlethalálozásokról infografikát készítettek, amelyet hónapról hónapra végigkövethet.

A többlethalálozásba beleértik azokat is, akik közvetlenül a koronavírus miatt hunytak el, ahogyan azokat is, akiknek közvetve okozta a halálát a járványhelyzet. Például az egészségügyi rendszer túlterheltsége, a válsággal kapcsolatos pszichológiai ártalmak, a halaszthatónak ítélt kórházi műtétek korlátozása, a fertőzésveszély miatt elhalasztott vagy végleg meghiúsult orvoslátogatások miatt. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közvetlen és közvetett hatások közötti határvonal elmosódott.

A szerző kitér arra is, hogy a hivatalos statisztikákban szereplő koronavírus miatt elhunytak és a valós többlethalandóság között másfélszeres a különbség az utóbbi javára. Ez is a nemzetközi átlaghoz hasonló: egy idei kutatást idéz, ahol például azt találták, hogy az uniós államok többségében 1 és 1,7 között szóródott ez a különbség.

A tanulmány talán legérdekesebb megállapítása, hogy a többlethalandóság időbeli lefutása jelentősen eltér a hivatalos statisztikákból kiolvashatótól. Utóbbi például azt jelezte, hogy szeptember közepén kezdett növekedni, és december elején volt a legintenzívebb a vírus hatása, majd utána kezdődött enyhe mérséklődés. A kutatók számításai szerint azonban míg

a többlethalandóság felfutása is szeptember közepén kezdődött, amikor a korlátozásokat november 11-én bevezették, akkor a többlethalálozás már a csúcson volt, és még egy hónapig magas szinten stagnált, majd az év végére majdnem a felére csökkent.

A kutató ugyanakkor jelezte, hogy ez a különbség az év végére teljesen eltűnt. A különbség okait firtatva pedig több lehetőséget is felvet:

“Ha úgy tekintünk a különbségre, mint ami lefedi a közvetett halálozásokat, akkor feltehetően az egészségügyi rendszer szűkülő kapacitásának irányában érdemes a választ keresni, hiszen elképzelhető, hogy a rendszer szélsőséges túlterheltsége okozta néhány hétig a hivatalos statisztikán felüli halandóságot. Ha a különbség abból fakad, hogy nehéz egységesen regisztrálni a halálokokat, és valójában a többlethalandóság is jórészt a közvetlen halandóságot méri – csak pontosabban, mint a hivatalos statisztika –, akkor a korai tetőzés megmagyarázható egyebek mellett például a gyógyítási gyakorlat fejlődésével, vagy akár azzal is, hogy a korábban megfigyelt 4-5 héthez képest rövidebb idő alatt vesztették életüket a járvány halálos áldozatai.”