hvg.hu: A gyerekeket fizikailag bántalmazókhoz képest sokkal ritkábban buknak le olyanok, akik otthon a számítógépükön, vagy a telefonjukon gyerekpornót néznek. Mennyire elterjedt ez? Lehet, hogy olyanok is fogják olvasni ezt a cikket, akik láttak már ilyen felvételt?

Bárdossy-Sánta Nóra: Biztosan. A tudatos, előre megfontolt megtekintéseken kívül sokszor egyszerű tudatlanságból is végignézhet valaki ilyesmit, mert nem tudja, hogy mit lát. Bizonyos felvételeken a ruhákkal vagy a szituációval próbálják felnőttesnek beállítani a gyerekeket. Ezek szürkezónába eső felvételek, amiknek a birtoklását viszont a jogszabályok egyértelműen bűncselekményként fognak megítélni. A tudatlanság mellett a kíváncsiság a másik olyan faktor, amely gyerekpornóoldalakra terelheti a pornófogyasztókat.

hvg.hu: Azért valószínűleg aki ilyet néz, azt nem az fogja elrettenteni, hogy megtudja: kiskorú volt egy videó szereplője. Sokkal inkább az, ha megtudja, hogy más is tudja, mit néz. Vagyis ha tisztában van azzal, hogy az illegális pornófogyasztásáról tudni fognak a hatóságok. Ebben mennyire állunk jól?

B.-S. N.: Az Interpolnak is van illetékes osztálya a magyar rendőrségen. Egyre korszerűbb próbálkozások vannak arra, hogy lefüleljék azokat, akik ilyen tartalmat néznek.

Fazekas István

hvg.hu: Hónapokig tele volt a sajtó a gyermekvédelminek nevezett törvény homoszexualitást a pedofíliával összemosó részeivel. A büntetési tételek szigorításáról és a valóban a gyermekek elleni bűncselekményeket célzó elemei körül viszont nagy a csönd. Vannak szemmel látható pozitív változások?

B.-S. N.: Abszolút vannak, például a gyermekpornográfia cselekménye esetén nagyon jelentősen emelkedtek a büntetési tételek. Itt legfeljebb nyolc év volt a kiszabható egyes minősített esetekben, ez most már húsz év. Ez komoly előrelépés, nem is értem, hogy miért nem kapott nagyobb figyelmet.

hvg.hu: Lesz ennek visszatartó ereje?

B.-S. N.: Az csak a következő években derül ki, önmagában biztosan nem előzi meg a bűncselekményeket. Ahhoz a megelőzésre kellene sokkal több erőforrást biztosítani.

hvg.hu: Rendben, ez egy. Van még?

B.-S. N.: Az új szabályozás kitágította azoknak a foglalkozásoknak a körét, ahol nem alkalmazható olyan, aki gyermekek ellen követett el bűncselekményt. Ez jó irány, csak az a gond, hogy 100 ilyen esetből 10 derül ki, és egyben indul büntetőeljárás, óriási a látencia. Vagyis ez csak azt a nagyon kevés embert fogja érinteni, akiket el is ítéltek.

hvg.hu: Van még gyermekvédelmi szempontból pozitív eleme a salátatörvénynek?

B.-S. N.: Azt hiszem, mindent felsoroltuk.

Fazekas István

hvg.hu: Három évvel ezelőtti felmérésük szerint évente 30 gyerek hal meg bántalmazásban, vagy elhanyagoltság miatt, és 200 ezer veszélyeztetett gyereket tartottak nyilván. Javult a helyzet?

B.-S. N.: Írásban, vagyis a jogszabályok terén jól állunk, a gyakorlatban viszont nagy gondok vannak. Elképesztő fluktuáció van a gyermekvédelmi szakembereknél. Mondok egy példát. Egy 12 éves bántalmazott kisgyerek ügyét két éven át kísértük, és a végén már az ötödik gyámügyi ügyintézővel találkoztunk. Csak hogy érthető legyen, hogy ez miért baj: a cél az lenne, hogy a bántalmazott gyerekek bizalmat szavazzanak ezeknek az embereknek, akik így tudnak segíteni nekik a legjobban.

És ezért még csak nem is nagyon lehet hibáztatni őket, egyszerűen kiégnek attól, amit látnak, hallanak napi szinten, és semmiféle segítséget nem kapnak, se pszichológus nem foglalkozik velük, se szupervíziót nem kapnak. Sokszor még a saját kollégáikkal sem tudják átbeszélni a hallottakat, mert annyira sok esetet kell feldolgozniuk. Így lesznek a tragikus gyermeksorsokból csupán akták egy névvel. Iratokból, aktákból pedig gyerekek életéről dönteni nem lehet, vagyis nem szabadna.

Azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor nagyon motiváló tud lenni, hogy mi úgymond rendszeren kívüliként felvesszük velük a kapcsolatot, és segítünk neki abban, hogyan tudja például egy általunk összeállított szükséglettérképpel megállapítani, mi az, ami a legfontosabb a gyerek számára, milyen kérdéseket tegyen fel a családnak.

hvg.hu: Ez nem állami feladat lenne, a gyermekvédelmi ügyintézők lelkének ápolásával együtt?

B.-S. N.: De igen. És azt is meg kell említeni, hogy gyerekjogi képviselőből, akik a intézményrendszerbe, otthonokba, nevelőszülőkhöz került gyerekek érdekeinek a szócsöveként működnek, jelenleg 23 van az országban, nagyjából 24 ezer gyerekre.

Fazekas István

hvg.hu: Ha holnaptól elfogyna a pénz, vagy a civilszervezetek egyszerűen lekapcsolnák a villanyt, akkor bedőlne a gyermekvédelmi rendszer?

B.-S. N.: Nem tudom, hogy összedőlne-e, de az biztos, hogy most is recseg-ropog. Nemcsak személyi, de tárgyi feltételekben is.

hvg.hu: Egy két évvel ezelőtti felmérés szerint a magyarok kétharmada úgy gondolja, hogy 1-2 pofon néha belefér, holott ez már 16 éve büntetőjogi kategória. Változott bármit az emberek véleménye azóta?

B.-S. N.: A következő hónapokban jön ki ezzel kapcsolatban egy kutatásunk. Annyit már most elárulhatok, hogy a mi tízezres mintánkban ez az arány javult, a többség szerint már nem fér bele. Az is szembetűnő viszont, hogy mennyire nem tekintik bántalmazásnak a szóbeli abúzust.

hvg.hu: Miért is tekintené, mikor soha senki nem mondta neki, hogy mi az a szóbeli bántalmazás. Hol a határ a nevelő célzattal megemelt hangerő és a szóbeli bántalmazás között?

B.-S. N.: A gyermekvédelmi törvény 2005-ös szigorítása óta egyetlen ajánlás, vagy tájékoztató füzet nem jött ki a mindenkori minisztériumtól, ami segítséget nyújtott volna a szülőknek ebben a témában.

Svédországban a 70-es években volt egy jelentős kampány, amikor óriásplakátokon és tejesdobozokon is hirdették a zérótoleranciát a gyermekbántalmazással szemben. A hirdetésekben viszont azonnal szerepelt egy feloldozás is, egy telefonszám, amit éjjel-nappal felhívhat a szülő, ha tanácsra van szüksége, vagy egyszerűen csak ki kell adja a gőzt, le tudjon nyugodni, mindezt szakszerű segítség keretében. Vagyis a bűntudat okozta további frusztráció helyett ez egy megoldásközpontú üzenet volt. Már egy háromoldalas kis füzet is nagy előrelépés lenne mondjuk a születés után kézhez kapott kiscsomagban.

Fazekas István

hvg.hu: Mondjon egy kudarcot és egy sikeres ügyet az elmúlt évekből, ami leírja azt is, mik a rendszer hátrányai és előnyei.

B.-S. N.: Volt egy család, ahol rengeteg testvér élt együtt. Az összes gyereket elvették a szülőktől. Mi meghallgattuk őket, és kialakult egy nagyon erős bizalmi kapcsolat. Attól a pillanattól fogva, hogy ők nem egy minősítést kaptak tőlünk egy dokumentumban egy számukra nehezen értelmezhető jogi szövegben arról, hogy ők nem jó szülők, azonnal máshogy álltak hozzánk.

Megpróbáltuk megerősíteni őket szülő-coachinggal, jártak pszichológushoz, amit az alapítvány fizetett, nálunk is rendszeresen megjelentek. Segítettünk nekik értelmezni a határozatokat, az eljárást, hogy miért történt ez a kiemelés, és hogyan kaphatják vissza a gyerekeiket, mert ezek a dokumentumok bonyolult jogi nyelvezetet használnak. Nagyon dühítő volt, hogy a csecsemőtől a 16 évesig minden gyereknél ugyanaz az indoklás állt a kiemelési határozatban, kopipészt. A gyerekek életkorából, neméből adódó szükségleteikről egy szó sem volt. Aktának tekintették a testvérsort. Látszott, hogy senki nem vállalja a felelősséget a gyerekvédelmi rendszerből, hogy rendszeresen kimegy a családhoz ellenőrizni. Egyszerűen nem maradt erre senki, aki elvégezze a feladatot.

Az újabb kihívás pedig az volt, hogy amikor új gyerekek születettek azóta a családba, közülük az egyiket megint kiemelték. A legkisebb pici babát sikerült megtartaniuk a családmegerősítő foglalkozásoknak köszönhetően. Ez persze annak is a kudarca, hogy ennyire nincsen jelen a köztudatban a védekezés, a családtervezés és a pozitív szülőkép.

A siker egy 12-13 éves gyerek története, akit alaptalanul emeltek ki a családjából. Már évek óta nem lehetne anyagi okokból kiemelni, de ebben viszont meglehetősen kreatív az adminisztráció. Ez remekül kiváltható azzal, hogy odaírják az együttműködés hiányát, mert mondjuk háromszor felhívták a szülőt 16:01-kor, 02-kor és 03-kor, és nem vette fel, nem is hívta vissza a számot. Ez a jolly joker. Ez a kisgyerek nevelőszülőhöz került, de itt nemcsak a családot, hanem a gyerekvédelmi dolgozókat is sikerült meggyőznünk. Át tudtak fordulni arra, hogy ne egy félelmet vagy kockázati tényezőt lássanak abban, hogy a gyerek hazamehet-e, hanem azt nézték, hogy szakemberként összefogással hogyan tudják megerősíteni a családot. A gyerek végül hazatérhetett.

Fazekas István

hvg.hu: A legutóbbi kormányinfón rákérdeztünk mikor derül ki, hogy mely szervezetek juthatnak be az iskolákba szexedukációt tartani. Gulyás Gergely nem értette, miért lenne erre szükség, szerinte erre a legmegfelelőbb alkalom az osztályfőnöki óra, ahogyan az ő idejében is történt, de ha szükség lesz rá, akkor pár héten, hónapon belül kiderül, kik lehetnek a listán.

B.-S. N.: A jogszabály június 8-án lépett hatályba. Abban már egyértelműen ott van ez az utasítás, hogy az oktatásért felelős miniszternek kell majd ezt a regisztert megalkotnia. Eltelt már három hónap, és semmiféle rendelet nem jelent meg erről, de hát akkor ezek szerint “még pár hét vagy hónap”.

Egyelőre kizárólag azok a pedagógusok vagy az oktatási intézményekkel kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatók – védőnők, gyerekorvos – tarthatnak ilyen témában beszélgetést vagy foglalkozást a gyerekeknek.

hvg.hu: Akkor ilyen céllal civil szervezet most nem juthat be az iskolába?

B.-S. N.: Nem, legalábbis, ha a jogszabályoknak szeretne megfelelni az intézményvezető, akkor semmiképpen. Aki nem szerepel a regiszterben, azt nem engedik be, regiszter pedig egyelőre nem létezik.