Gróf Festetics Györgyről, a keszthelyi Georgikon alapítójáról jegyezték fel, hogy a megyei tisztviselőket, a főispántól kezdve, rendszeresen megvesztegette, hogy „a maga érdekeit, s ügyei gyors és kedvező ellátását biztosítsa”. Egyszer még I. Ferenc királyt is rá tudta venni, hogy pénzajándékot fogadjon el tőle. Történt ugyanis, hogy a kastélyában látta vendégül a királyt, aki éjjelre már visszavonult a hálótermébe, amikor a házigazda sürgős magánkihallgatást kért. Bebocsátást nyerve így szólt: „Felség, tudom, hogy a legmagasabb vendég fogadtatásának ünnepélyét tűzijátékkal kellett volna befejeznem; de a hatóság tűzbiztonság szempontjából azt betiltotta. Én erre 10 ezer forintot szántam. Engedje meg Felséged, hogy ez összeget itt a szobájában égethessem el tiszteletére” – s ezzel a tíz darab ezrest a gyertyához tartotta.

Az idei augusztus 20-ára minden korábbinál nagyszabásúbb tűzijátékot és ünnepséget ígér a kormány, amely saját dicsőségére égeti a pénzt: a múlt újjáteremtésének jegyében, kormányzati, reprezentációs céljaihoz igazítva alakítja át a budai várat. A pazarul felújított Szent István-terem átadása ne tévesszen meg senkit: mint címlapsztorinkból kiderül, úgy építik vissza a „dicső múlt” olykor csak papíron létezett építészeti emlékeit, hogy annak mindössze kis részét használhatják azok, akikkel az árát megfizettetik.

A parasztvakítás része az is, hogy a nemzeti ünnepen – Szent István nagyobb dicsőségére – már nem a korona másolatát úsztatják a Dunán, hanem a pogány hitvilág rekvizitumait (turul, csodaszarvas) többméteres bábukkal megidéző felvonulást tartanak, amit a honvédség teljes fegyverarzenálját felvonultató, hadgyakorlatnak is beillő seregszemle kísér.

A harci szellemet kéri számon Orbán Viktor a sportolókon is, azon sajnálkozva, hogy a nomád harcosok készségeit megvillantó számokban (lovaglás, íjászat) messze az elvárásai alatt teljesítettek az olimpián. A fideszes sportági vezetőknek azonban aggodalomra semmi okuk: Magyarország rovatunk cikke szerint jó eséllyel 11 évre szóló megállapodást köthetnek a kormánnyal, így biztosítva saját, hosszú távú jövőjüket is. Orbán szerint jó helyen van minden forint, ami a sportba (az élsportba) megy, hisz ott teremnek a férfiideálok. Szijjártó Péter balatoni nyaralójának is nyilván csak azért van műfüves focipályája, hogy ott kedvükre hódolhassanak korunk politikusidoljai a férfias erényeknek. (Erről és a balatoni panorámák, kilátók NER-es lenyúlásáról Látványtervek című cikkünkben írunk.)

Amikor a fiatalon még a pocakos tábornokokon élcelődő mai Orbán az ideális férfiról beszél, jól tudjuk, kikre gondol: harcedzett katonákra. Nos, belőlük akadnak mostanság bőven Kabul utcáin. Vannak népek, amelyek köszönik, de nem kérnek a demokráciából. Ilyen ma Afganisztán, ahol öt nap alatt kártyavárként omlott össze az államgépezet, s vele egy demokratikus rendszer álma. A tálibok hatalomra kerüléséről és annak várható hatásairól Világ rovatunkban írunk.

Szellem rovatunk – az inkább ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert Erich Kästner regényének megfilmesítése kapcsán – a weimari köztársaság hétköznapjaiba repít vissza, választ keresve arra: mi történik egy olyan társadalomban, amelyik láthatóan a saját vesztébe rohan, az emberek mégis behunyják a szemüket. „Remélem, hogy az általunk átélt katasztrófából tanulni fognak itt is és máshol is a világban az emberek” – ezt már egy másik, napjainkban játszódó trauma átélője mondta az Évia szigetén pusztító tüzek helyszínéről tudósító kollégánknak. Amit publicistánk, Tóta W. Árpád azzal told meg: nem a természetért kell aggódnunk, hanem az emberért. Előbbi kiválóan ellesz akkor is, amikor mi már teljesen élhetetlenné tettük a bolygót.

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő