Visegrádi Egyek: Hova vezet Orbán Viktor elszigetelődése?
A Visegrádi Négyek több mint 30 éves történetében mindig is akadtak törésvonalak a tagállamok között, de Magyarország még soha nem állt annyira a szőnyeg szélén, mint az ukrán háború kezdete óta. Ha csehek és a szlovákok után a lengyelek is hátat fordítanak neki, Orbán Viktor a legfontosabb szövetségeseit veszítheti el a régióban, ami az Európai Unióban is gyengítheti a befolyását.
Egy kívülről teljesen átlagosnak tűnő személyvonat zakatolt a síneken március 15-én Ukrajna fővárosa felé. A négy hálókocsiból álló szerelvény Lengyelországból indult, és bár az ukrajnai háború harmadik hetében a többi vonattal ellentétben nem a nyugati határ, hanem Kijev felé haladt, semmi nem utalt arra, hogy különleges szállítmánya lenne.
Kevesen tudták, hogy a hálókocsik belsejében nem átlagos utasok, hanem vezető politikusok utaznak: Petr Fiala cseh, Mateusz Morawiecki lengyel és Janez Jansa szlovén kormányfő együtt keltek útra, hogy Kijevben személyesen is támogatásukról biztosítsák Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt.
Az oda-vissza út nemcsak attól volt különleges, hogy aktív miniszterelnökök személyesen utaztak egy ostrom alatt álló országba. A résztvevők között feltűnő volt Orbán Viktor hiánya, aki tudott ugyan a látogatásról, de úgy döntött, hogy nem tart velük. (Döntésében közrejátszhatott az is, hogy a látogatás a március 15-ei ünnepségek napjára esett.) Szintén nem ült a vonaton Eduard Heger szlovák kormányfő, róla később kiderült, hogy a biztonsági szolgálat nem engedte el.
Az, hogy a kétszer nyolcórás utazás alatt a résztvevők miről beszéltek, azóta sem derült ki, azt azonban nehéz elképzelni, hogy a cseh és a lengyel vezetők ne érintettek volna olyan kényes kérdéseket, melyeket Orbán is szívesen hallott volna. Márpedig ilyenekből az utóbbi időben nem kevés akad: ezek egyike éppen annak a Visegrádi Négyeknek a sorsa, melyben egyre egyértelműbben veszíti el vezető szerepét a magyar kormányfő.
3:1
A V4-ek között eddig is akadtak az Orbán Viktor által csak „súrlódásoknak” nevezett véleménykülönbségek, de az Ukrajna elleni orosz invázió óta nincs akkora seprű, amivel ezeket a szőnyeg alá lehetne söpörni. A legerősebb példája erre a V4-es védelmi miniszterek Budapestre tervezett találkozója, melyet a magyar kormánynak azután kellett lemondania, hogy sem a cseh, sem pedig a lengyel tárcavezető nem volt hajlandó eljönni – az Euractiv szerint a magyar kormány Ukrajna-politikája miatt.
A Honvédelmi Minisztérium a hvg.hu kérdéseire nem közölte, hogy pontosan mi is volt a találkozó elmaradásának oka, annyit viszont hozzátettek, hogy egy későbbi időpontban megrendezik azt. A szlovák védelmi miniszter szóvivője pedig azt válaszolta lapunknak, hogy „tudomásul vették” a magyar fél döntését a találkozó elhalasztásáról, aminek új időpontjáról Budapest fogja őket tájékoztatni – vagyis a V4-es miniszteri vizitet valóban a magyaroknak kellett visszamondaniuk. Azt, hogy mikor lehet a találkozó, a lengyel védelmi minisztérium válaszából derült ki, ők azt írták lapunknak, hogy arra még a magyar elnökség ideje alatt, vagyis június 30-ig sor fog kerülni.
A lépés nemzetközi viszonylatban is kínos Orbán Viktornak, akit nemcsak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vont kérdőre, hanem V4-es szövetségesei közül is egyre többen támadnak nyíltan. A két ország korábbi véd- és dacszövetségét ismerve kifejezetten meglepő volt például Andrzej Duda lengyel elnök szombati interjúja, aki szavai szerint kiábrándítónak tartja a magyar kormányfő Ukrajna-politikáját, és arról beszélt, hogy mindez nagyon sokba fog kerülni a magyaroknak. Marcin Przydacz, a lengyel védelmi minisztérium miniszterhelyettese a TVN24 lengyel csatornán pedig az elhibázott és rövidlátó szavakat használta ugyanerre. Ezt már megelőzte a cseh védelmi miniszter is, aki Twitter-oldalán vasárnap szintén kemény kritikát fogalmazott meg az Orbán-kormánnyal szemben. „Mindig támogattam a V4-et, és nagyon sajnálom, hogy az olcsó orosz olaj most fontosabb a magyar politikusoknak, mint az ukrán vér” – írta bejegyzése alatt Jana Černochová, aki a budapesti találkozóról való távolmaradását azzal indokolta, hogy nem akar részt venni a magyar választási kampányban.
2+2
A V4-es bírálatokkal kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy képes-e egy ilyen szintű szakadást túlélni a csoport, vagy végleg megszakad köztük a komolyabb együttműködés. A kérdésben a politikai elemzők sem egységesek. Agnieszka Lada, a darmstadti Német Lengyelország-intézet igazgatóhelyettese például arra figyelmeztetett, hogy a V4-ek kapcsolatában már korábban is voltak felívelő szakaszok és lejtmenetek, s eddig minden alkalommal sikerült rendezni a sorokat, ha az szükségessé vált. Daniel Rzasa, A 300 Gospodarka gazdasági portál főszerkesztője viszont úgy látja, hogy már korábban meggyengült a négy ország kooperációja, ezért valószínűbb, hogy a jövőben inkább egy-egy kérdésre szűkítik majd az együttműködést.
Ha az elmúlt évek-évtizedek történéseit nézzük, mindkét állításban van igazság, aminek hátterét a V4 történetében kell keresni. Amikor Magyarország, Lengyelország és – akkor még Csehszlovákia – 1991-ben aláírta az alapító nyilatkozatot, fő céljaik között a demokrácia helyreállítása, a totalitárius rendszer felszámolása, az emberi jogok tiszteletben tartása, a korszerű piacgazdaság megteremtése és az euroatlanti integráció volt. Azt, hogy a közös kiállás milyen jó üzenet volt, jól bizonyítja, hogy az EU már az alapítás évében együttműködési nyilatkozatot írt alá a V4-ekkel, három évvel később pedig Bill Clinton, akkori amerikai elnök találkozott az országok vezetőivel.
Csakhogy a kilencvenes években az is kiderült, hogy a tagállamok politikai berendezkedése nagyban befolyásolja a V4-ek irányvonalát és regionális szövetség erejét. A csoportra az első komoly árnyékot Vladimir Meciar kormánya vetette, a széthúzás pedig tovább nőtt, amikor a csehek, a magyarok és a lengyelek 1999-ben beléphettek a NATO-ba, a szlovákok viszont nem.
Bár a Meciar-korszak vége a Visegrádi Négyek közti együttműködésnek is új löketet adott, az ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok kormányai mindig a saját érdekeiket igyekeztek előtérbe helyezni. Amikor pedig – 13 évvel az alapítás után – a négy ország végre beléphetett az Európai Unióba, új prioritásokat kellett keresni: tulajdonképpen ekkor született meg az a V4, amit ma is ismerünk.
A négy ország figyelme ekkor a közös regionális politika mellett az Európai Unió felé fordult: a csehek, a magyarok, a szlovákok és a lengyelek az uniós csúcstalálkozók és fontos brüsszeli döntések előtt szinte minden alkalommal egyeztették közös álláspontjukat. Ahogy formálódott azonban az uniós politika, úgy vált az is egyre nyilvánvalóbbá, hogy az egyéni érdekek gyakran itt is felülírják a közös álláspontot.
Az első – akkor még kisebb – törést a 2015-ös migrációs hullám jelentette. Bár a V4-es országok először még együtt álltak ki a kötelező uniós kvóták ellen – Magyarország és Szlovákia együtt adta be keresetét az Európai Unió Bíróságához – az idő múlásával távolodtak álláspontjaik. Akkor már Pozsony és Prága rugalmasabban állt a kérdéshez, Varsó és Budapest továbbra is az eredeti elképzelésekhez tartotta magát.
Az, hogy a Visegrádi 4 helyett lassan Visegrádi 2+2-ről lehet beszélni, a jogállamisági vitákban mutatkozott meg igazán. Miközben a cseh és a szlovák kormány – ahol időközben Petr Fiala és Eduard Heger vezetésével a Nyugat felé orientálódó kormány került hatalomra – együttműködésre törekedett Brüsszellel, a lengyel és a magyar vezetés az egyre súlyosabb és nyíltabb konfrontációt választotta. A demokratikus intézmények elleni támadásokra reagálva az Európai Bizottság 2017-ben indította meg Varsó ellen a 7-es cikk szerinti eljárást, egy év múlva pedig azt Európai Parlament tette meg ugyanezt Magyarországgal szemben.
A lengyel-magyar véd- és dacszövetséget tovább erősítette, hogy a két ország közösen támadta meg az unió bíróságán a jogállamisági mechanizmust, mely lehetővé teszi az uniós kifizetések folyósításának leállítását, ha valamelyik tagállam nem tartja tiszteletben a jogállamiságot. A pert idén februárban Varsó és Budapest elvesztette – ekkor azonban még nem sejtették, hogy néhány hét múlva sokkal komolyabb ok szakítja szét a két országot, és ezzel együtt a visegrádi együttműködést.
3+1
Az orosz invázió nemcsak az uniós politikát, hanem a lengyel-magyar, és ezzel együtt a V4-es szövetséget is teljesen felforgatta. Miközben Orbán Viktor „stratégiai nyugalmat” hirdetett, és minden létező fórumon hangsúlyozza, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, Varsó nemcsak otthon, hanem a nemzetközi színtéren is az egyik legkeményebb álláspontot képviseli Moszkvával szemben.
Elszigetelheti Orbán Viktort, ha tovább gyengül a magyar-lengyel dacszövetség
Időzített bomba a magyar-lengyel kapcsolatokban Orbán Viktor oroszbarátsága, súlyosan veszélyeztetheti a két ország véd- és dacszövetségét. Varsó az elmúlt hetekben igyekszik újrapozicionálni magát a nemzetközi színtéren, az odavezető úton azonban a magyaroknak egyelőre nem osztottak lapot. A visegrádi négyeknél pedig a csehek lehetnek a lengyelek új szövetségesei.
Orbán oroszbarát politikája persze eddig sem ismeretlen a lengyelek előtt, de a kormánypárt PiS berkein belül igyekeztek szőnyeg alá söpörni ezt, és törekedtek a pragmatikus viszonyra. Az ukrán háború azonban olyan szinten napvilágra hozta a nézeteltéréseket a lengyel és a magyar kormány között, amely már a nyílt konfrontációkat sem mellőzi. A szakadékot tovább mélyítheti, ha Varsónak az oroszok elleni kiállásra és a kompromisszumkészségre alapozva sikerül jobb pozíciókat kiharcolnia az Európai Unión belül. Ha ez megtörténik, akkor a magyar kormányfő a legfontosabb szövetségesét veszítheti el mind Brüsszelben, mind pedig a V4-eken belül.
Ha pedig Orbán egyedül marad, a csehek lehetnek a nevető harmadikak, és ahogy azt a kijevi út is mutatta, Petr Fiala cseh miniszterelnök veheti át a kezdeményezést.
„A V4-eket jelenleg a lengyel–cseh tandem uralja, amiben az unió soros elnökségére készülő csehek próbálják átvenni a vezető szerepet. Márpedig Petr Fiala cseh miniszterelnök nem szeretne egy olyan V4-es együttműködést, amit Orbán határoz meg” – mondta a hvg.hu-nak korábban Wojciech Przybylski, lengyel elemző.
Hosszú távon ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Visegrádi Négyeket már most temetni kell, de a jelenlegi körülmények között nehéz elképzelni, mi lenne az a nagypolitikai kérdés, melyben egységesen tudnának fellépni az Európai Unión belül. Jó esetben maradhat a szakpolitikai együttműködés, Brüsszelben azonban mindenkinek külön-külön kellene megharcolnia a befolyásért – már abban az esetben, ha a csehek, a lengyelek és a szlovákok nem teszik meg mindezt maguk, csak éppen Orbán Viktort kihagyva a tárgyalóasztaltól.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
