Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az ukrán menekülteken segítő rengeteg önkénteshez hasonlóan Katona Zoltán, a Ferencvárosi Kosárlabda Egyesület munkatársa is úgy érezte, tennie kell valamit, hogy a háború sújtotta ország lakóinak segítsen. Néhány nap alatt a ferencvárosi önkormányzat segítségével megszervezte, hogy a nyugat-ukrajnai Ivanofrankivszkból 17 kosaras gyerek egy hetet töltsön Budapesten, hogy legalább azalatt a rövid idő alatt ne a légvédelmi riadók határozzák meg a napjaikat.
Bár a Kalish egyesület tagjai nem közvetlenül háborús övezetből érkeztek, életük így is felfordult az elmúlt két hónapban, hiszen a térségbe rengeteg menekült érkezik keletről. Edzőjük nagyon hálás a ferencvárosiaknak, elmondása szerint sok ideje most először tudták végigaludni az éjszakát anélkül, hogy felriadtak volna légvédelmi szirénák hangjára.
A budapesti csapat egyik edzője, Filatova Marina Georgijevna orosz származású, így nagyobb nyelvi akadályok nélkül tudtak közösen edzeni az ukrán csapattal. Filatova szerint a politikának nincsen helye a tornateremben, hiszen a sport célja mindig is az volt, hogy a közös szenvedély mentén kösse össze az embereket, amin a háború sem lenne szabad, hogy változtasson.
