“Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is” – írta Orwell az 1984 című kultikus regényében, és a jelek szerint ezt a receptet követné az Igazságügyi Minisztérium is. A tárca ugyanis bizonyos, a titkos nemzetbiztonsági megfigyelésekről eddig nyilvánosságra hozott statisztikai adatokról azt mondja, hogy valójában nem is hozhatók nyilvánosságra, sőt utólag azt állítja a korábban kiadott adatokról, hogy azok nem is azt fedik, amiknek feltüntették őket.

A hvg.hu eredetileg azt szerette volna megtudni, hogy tavaly összesen hány, miniszteri engedélyhez kötött nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtést engedélyeztek, ezt azért is tartjuk fontosnak, mert mint az adatvédelmi hatóság jelentéséből kiderült, ezeket a megfigyeléseket részben a Pegasus kémprogrammal végezték. Ám a legutóbbi adatigénylésünk alkalmával a minisztérium azt közölte, hogy

a nemzetbiztonsági célú megfigyelések, lehallgatások ügyében nem tartják nyilván az engedélyezett, aláírt kérelmek számát.

Ez pedig azért nehezen hihető, mert a minisztérium korábban nem csak tudta, hanem a hasonló adatigénylésekre rendre közölte a megadott engedélyek számát.  A hvg.hu kérdésére például 2020-ban is a pontos számot közölték a megadott engedélyekről, de így jártak el legutóbb tavaly nyáron is, amikor a Pegasus-botrány kirobbanásáig megadott engedélyek számát firtattuk. Aztán a 2021-es adat már nem derült ki, mivel a minisztérium a maximális, 90 napos időhúzás után idén május 19-i válaszában azt állította, nem tartják nyilván az engedélyezett kérelmek számát, ezért csak az összes, beérkezett megfigyelési-lehallgatási kérelem számát adták meg.

Titkosították, ki írja alá Varga Judit tárcájánál a megfigyelések engedélyezését

Teljes a káosz és a ködösítés a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelések körül: tavaly nyáron még tudta az Igazságügyi Minisztérium, hogy addig hány ilyen adatgyűjtést engedélyeztek a tárcánál, most az egész éves adatot már nem árulják el, mondván: nem tartják nyilván, csak a kérelmek számát.

A fordulat okát keresve még meglepőbb felfedezést tettünk:

most már azt is állítják, hogy eddig sem tudták, és a nyilvánvaló tények ellenére eddig sem az engedélyezett megfigyelések számát közölték.

Az illetékes igazságügyi minisztérium eddig adós volt a magyarázattal, hiába kérdeztünk vissza rögtön az adatközlés másnapján: hogyan lehetséges, hogy egy, tavaly még a rendelkezésükre álló adattal most mégsem rendelkeznek? Választ azóta sem kaptunk, de közben, május 26-án a kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszternek is feltettük a kérdést: miként lehetséges, hogy egy eddig mindig kiadott közérdekű adatot most nem adnak ki. Gulyás akkor ezt válaszolta:

Utánanézek. Nem látom semmilyen speciális indokát annak, és nem is találkoztam eddig ezzel, hogy bármilyen olyan adat, ami eddig nyilvánosnak számított, az most ne minősüljön nyilvánosnak.

Másfél hét után megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy Gulyás Gergely utánanézett-e az ügynek, ahogyan azt ígérte, és megfejtette-e, mi történhetett. A Miniszterelnökségtől érkezett válasz meglepő volt. E szerint: “Téves az a kérdésében megfogalmazott állítás, miszerint az Igazságügyi Minisztérium az engedélyezett titkos információgyűjtések számát nyilvánosságra hozta, mert korábban is csak a beérkezett kérelmek számát hozták nyilvánosságra.

Az Igazságügyi Minisztérium kizárólag a beérkező előterjesztésekről vezet statisztikát, korábban is a megkeresésekre ezekről adott tájékoztatást.

Vagyis Gulyás miniszter vizsgálódása nyomán kiderült – vélhetően az igazságügyi tárcától kapott válasz alapján, bár ezt tisztázó kérdésünkre már nem jött válasz a Miniszterelnökségtől –, hogy az évek óta ezeket az adatokat kikérő és közlő sajtó és más források is tévedésben voltak, mert a tárca által korábban közölt számok nem azok, aminek látszanak. Pedig egyértelmű kérdésre eddig mindig egyértelmű választ adtak, és a megadott engedélyek számát közölték, és utólag soha nem jelezték az adatok nyilvánosságra hozása után, hogy tévedés történt, ők nem a megadott engedélyek, hanem a kérelmek számát közölték. Engedélyezett kérelmekről szolgáltattak adatot a hvg.hu kérdésére 2020-ban, és tavaly is. Alább a hvg.hu legutóbbi, tavaly nyári levelezése a tárcával, amelyben egyértelműen megadott engedélyekről írnak:

De ha igaz a tárca legújabb állítása, akkor nemcsak a hvg.hu-t csapták be nyilvánvalóan téves adatok közlésével, hanem az elmúlt években így tettek ellenzéki országgyűlési képviselők írásbeli kérdéseire adott válaszokban is. Itt van például Demeter Márta képviselő 2017-es írásbeli kérdése, amelyre válaszul – a Völner–Schadl korrupciós botrányba időközben belebukó IM-államtitkár –, Völner Pál közölte készségesen, évekre visszamenően az engedélyezett titkos megfigyelések számát:

Az Igazságügyi Minisztérium állítása szerint tehát ezek a fenti adatok mégsem az engedélyezett megfigyelések számát, hanem az engedélyezett és az elutasított, vagyis az összes beérkezett kérelmet mutatják, annak ellenére, hogy eddig ennek ellenkezőjét kommunikálták és az erről megjelent híreket, közléseket sosem javították ki. A fordulat már csak azért sem érthető, mert érdemi különbség egyrészt nincs aközött, hogy éves szinten ezres nagyságrendű engedélyt adtak-e ki, vagy összesen ennyi kérelem érkezett, másrészt akármilyen számokat is közölnek, az egyedi ügyek titkossága miatt semmilyen részlet nem tudható a megfigyelésekről: az éves számok – akármire is vonatkozzanak – valójában csak egymással összehasonlítható, tartalom nélküli statisztikai adatok. Eddig ezekből legfeljebb az látszott, hogy egyre nőnek a számok:

Mindehhez a ködösítéshez képest csak apróságnak tűnhet, mégis fontos részlet, hogy az Igazságügyi Minisztérium hvg.hu-nak küldött válaszából az is kiderült: minősített, vagyis titkosított adat, hogy kik írták alá az engedélyeket.

Az ilyen minősített adat érvényességi ideje a jogszabály szerint 10-30 év is lehet, vagyis ennyi ideig nem tudható, hogy Varga Judit miniszter vagy éppen egy államtitkára írt-e alá egy-egy engedélyt,

pedig ez az egyszerű számadat az adott, szükségszerűen alapból titkosított ügyekről semmilyen érdemi információt nem ad.

Az, hogy ki, hány engedélyt írhatott alá, azért fontos kérdés, mert a miniszteri engedélyhez kötött titkos információgyűjtésre – nevéből fakadóan – a törvény szövege szerint az igazságügyi miniszter adhat engedélyt, de a Pegasus-botrány óta tudható, hogy ezeket a kérelmeket nem minden esetben Varga Judit miniszter írta alá.

Sőt, tavaly júliusban Varga maga nyilatkozott úgy a Telex kérdésére, hogy ő személy szerint adott-e engedélyt a Direkt36 tényfeltáró anyaga szerinti újságírók és Orbán Viktorral és a kormánnyal kritikus személyek megfigyelésére, hogy:

az engedélyek ki vannak szervezve az aláírásra az államtitkár úrnak, Völner Pál államtitkár úr az, aki az engedélyeket megadja vagy éppen megtagadja.

Később, az idén januárra a Pegasus-ügyben elkészített jelentésben Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke is kitért arra, hogy a nemzetbiztonsági törvény “kifejezetten az igazságügyért felelős miniszter jogkörébe utalja az engedélyezési jogkört, és nem ad felhatalmazást az engedélyezési jogkör átruházására“. Egy másik törvény és az igazságügyi tárca szervezeti és működési szabályozása pedig ismeri ugyan a “kiadmányozási jogot” a miniszter akadályoztatása esetén, ám ezek egyike sem említi a titkos információgyűjtés engedélyezését.

Ráadásul egy 2018-as alkotmánybírósági határozat egyértelművé teszi: a kiadmányozási jogkörben eljáró személynek csak aláírási joga van, amely aláírási jog nem tartalmaz döntési jogosultságot”. Péterfalvi a jelentés szerint megkérdezte Völnert, aki azt válaszolta, hogy a jelentésben vizsgált esetekben "a miniszter akadályoztatása miatt helyettesítési jogkörben kerültek aláírásra az engedélyek”. Hasonló választ adott februárban a hvg.hu kérdésére maga Varga Judit is, amikor azt nyilatkozta a már Völner távozása utáni aláírási rendről: “a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerinti rendben írják alá a titkos megfigyelési engedélyeket”.

Az Igazságügyi Minisztérium új kormányzati ciklushoz igazított szervezeti és működési szabályzata éppen a napokban, június 11-én jelent meg a Hivatalos Értesítőben, és ez – csakúgy, mint a 2019-es, korábbi változat – valóban tartalmaz kifejezetten a titkos információgyűjtés engedélyezésére vonatkozó helyettesítési passzust: “A külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtéssel kapcsolatos, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény szerinti feladatok tekintetében a minisztert akadályoztatása esetén a parlamenti államtitkár helyettesíti.” Kérdés persze, hogy a miniszteri utasításként kiadott szervezeti és működési szabályzat mennyiben írhatja felül a jogkört a miniszterhez telepítő törvényt, illetve ez alapján, “generálisan” átadható-e a miniszteri jogkör egy államtitkárnak, illetve a feladat Varga szavai szerinti “kiszervezése” volt-e a ténylegesen a gyakorlat – mindez nem derül ki, mert az engedélyezők személye ismeretlen, ezt titkosították.