“Ennek a hatalomnak a természetrajzához tartozik a megfélemlítés és a retorzió”
A tanár-diák tüntetéseken összegyűlt tömeg egyelőre nem akar kormányt váltani, de a hatalom célja, hogy idáig ne is jussanak el. Egy, a mostanihoz hasonló tiltakozáshullámra a kormányzat háromféle válaszreakciót adhat. És már látszik, melyiket választotta az Orbán-kabinet: a megtorlást. Ennek érdekében pedig bevetik a "rendember" Pintér Sándort, valamint a megfélemlítés széles eszköztárát is.
- Strasbourgban támadják meg a sztrájkjog kiüresítését a magyar pedagógusok
- Karinthys tanárok pere: az igazgató szerint az elbocsátás érvágás volt az iskolának, van, akit azóta sem tudtak pótolni
- Kapronczay Stefánia: A tanártiltakozások bizonyítják, hogy a részvétel élményére lehet építeni
Sokszor éri az a kritika a kormánypártokat, hogy nem tudják megszólítani a fiatalokat – az elmúlt napok eseményei, a tanársztrájk és tiltakozáshullám viszont azt mutatják, hogy meg tudják, bár talán nem úgy, ahogy szeretnék. Sőt, azt látjuk, hogy míg a 2020-as SZFE-tüntetéssorozaton az egyetemisták mellett legfeljebb gimnazisták vettek részt, most a tanáraik mellett kiállók jelentős része még fiatalabb, általános iskolás.
De vajon mi befolyásolja a tanár-diák tüntetéseken részvételt, mennyiben érhető tetten a mostani eseményeknél a hatalom nyílt vagy bujtatott fenyegetésétől való félelem? Mikor válhatnak kontraproduktívvá az olyan retorziók, mint a polgári engedetlenségben részt vevő tanárok kirúgása? Meddig lehet elrettentő hatása, és mikortól lesz ez olaj a tűzre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szentpéteri Nagy Richard politikai elemzővel és Susánszky Pál társadalomkutatóval.
Ez egy hibrid rezsim, meglepődtünk?
Már az is kétségbeejtő, hogy a Freedom House demokráciajelentéseiben még a NER első éveiben is a demokráciák közé sorolt Magyarország gyorsan átcsúszott a "részben szabad" kategóriába, majd pár éve átkerült a hibrid rezsimek sorába. Sokkal rosszabb hír azonban, hogy még előttünk van Belarusz és Oroszország példája – állapította meg Szentpéteri Nagy Richard. A politikai elemző a hvg.hu kérdésre azt mondta: a folyamatban ráadásul semmi meglepő nem lehet azután, hogy Orbán Viktor miniszterelnök már 2010-ben előre jelezte: Magyarországon valami egészen új rendszer épül.
Azt már akkor tudtuk, hogy ez az új rendszer nem demokrácia lesz, de még nem is diktatúra – utóbbi csak azért nem lett, mert egészen egyszerűen Orbánnak nincs rá szüksége
– mondta, hozzátéve: mindegy is, hogyan hívjuk a rendszert, a lényeg az, hogy mit és hogyan tesz. A rendszer tettei alapján pedig elmondható Szentpéteri Nagy Richard szerint, hogy "ennek a hatalomnak a természetrajzához tartozik a megfélemlítés és a retorzió".
Fű alatt elfogadott törvénye alapján fenyegeti kirúgással a tiltakozó tanárokat a kormány
Az oktatást nehéz rendőri mintára szervezni, bármennyire is megvan erre a késztetés a területet irányító belügyminiszterben és az ő elvárásaihoz igazodó tankerületek vezetőiben.
Még nem fenyegetik Orbán hatalmát
Orbánnak és a Fidesznek régóta egyetlen célja van az elemző szerint, ez pedig még csak nem is a parttalan lopás, ahogy sokan gondolják. Sokkal inkább – a kétségtelenül erre is alkalmat adó – hatalom megtartása. Így azután azt a veszélyt veszik komolyan, ami ezt fenyegeti – állapította meg az elemző, aki szerint viszont a mostani tanársztrájkra és tiltakozáshullámra ez egyelőre nem jellemző.
A tüntetők egyelőre nem akarnak kormányt váltani, de a hatalom célja, hogy idáig ne is jussanak el
– magyarázta, hozzátéve: Rogán Antal és stábja 3-4 lépéssel előrébb gondolkodik, és azon dolgozik, hogy az alapvetően egy oktatási, szakpolitikai témából – nevezetesen megállítani az oktatási rendszer összeomlását – ne fejlődhessen ki több, vagyis maradjon meg maga a konfliktus és a tiltakozáshullám is ebben az értelmezési keretben.
Ennek érdekében a "rendember" Pintér Sándor mindent meg is tesz majd, esetleg apróbb finomhangolások elképzelhetők, például EU-s vagy belső forrásból valóban megemelik a pedagógusbéreket. Viszont mélyreható, az elmúlt 12 évben lezüllesztett oktatás helyzetét érdemben jobbító reformfolyamatok az elemző szerint nem várhatók, mivel ez meglátása szerint a Szovjetunió széthullásához vezető, ilyen szempontból pedig a hosszabb távon veszélyes peresztrojka és glasznoszty rémét villanthatja fel a hatalom szemében.
A netadó elleni tüntetés más volt
Azt Szentpéteri Nagy Richard elismeri, a mostani tiltakozó akciósorozat rövid idő alatt “szintet lépett” azzal, hogy kezdetben az oktatási rendszer reformját követelte, majd a retorziók hatására eljutott oda, hogy “ne bántsátok a tanárokat”. Szerinte azonban mindez – politikai becsatornázottság és vízió nélkül – még mindig nem jelent komoly veszélyt a hatalomra.
A megfélemlítés miatt a hatás már átfordult tiltakozásból felháborodásba, ami miatt a hatalom is kicsit bizonytalanabbnak tűnhet,
de ez még nem rendszerellenes tiltakozáshullám, ráadásul hiányzik egy fontos, a hatalom számára fenyegető elem, a tömeg is – mondta, példának hozva a 2014 végi, netadó elleni tüntetéseket.
Az abban hasonlított a mostani helyzetre, hogy főleg fiatalok vonultak utcára, ám sokkal nagyobb számban, és az a demonstrációsorozat kezdettől rendszerellenes volt, csak ezt gyakorlatilag senki nem vette észre, egyedül a hatalom – magyarázta az elemző, aki szerint ezt felismerve Orbánék gyors döntést hoztak az első és legfontosabb követelés, a netadó visszavonásáról, amit maga a miniszterelnök jelentett be.
“Most ugyanez már csak azért sem várható, mert a jelenlegi helyzet nem veszélyezteti az egész hatalmi rendszert, de nincs is egyetlen ilyen, jól artikulált követelés, amit teljesíteni lehetne a felháborodás gyors letörése érdekében. Ráadásul, ha lenne is ilyen, akkor sem biztos, hogy megérné teljesíteni, mert egy engedmény talán hosszabb távon gyengítené meg a rendszert” – mondta Szentpéteri Nagy Richard.
A hatalom három választása
A mostanihoz hasonló tiltakozáshullámoknál a mindenkori hatalomnak háromféle reakciója lehet – mondta a hvg.hu-nak Susánszky Pál szociológus, akinek a társadalmi mozgalmak a kutatási területe, és azon belül is főleg a tüntetésekkel és a tiltakozási kultúrával foglalkozik behatóan. Az egyik reakció, hogy a hatalom maradéktalanul teljesíti a követelést, mint történt az a netadós tüntetéseknél, vagy legalább részben teljesíti, ahogy tette az otthonápolási díj miatti civil akcióknál.
A másik lehetőség, hogy a hatalom teljesen figyelmen kívül hagyja a nyomásgyakorló akciókat, ez a legjellemzőbb Magyarországon.
A harmadik válaszreakció pedig szerinte az a lehet, amit most is tapasztal a tanárok egy része, vagyis valamilyen büntető, megtorló intézkedés, illetve fenyegető, elnyomó fellépés – sorolta a szakember. Susánszky szerint a hatalomnak azonban azt is mérlegelnie kell, hogy ha a harmadik, a megtorló opciót alkalmazza, akkor arra milyen válaszreakció érkezhet.
Ha Orbán engedni akarna a pedagógusoknak, akkor nem Pintérre bízta volna a piszkos munkát
A korábbi kormányzati ciklusokban Pintér Sándornak megadatott az a luxus, hogy az általa irányított területek, ezáltal pedig ő maga is kevésbé volt a nyilvánosság fókuszában, ám azzal, hogy Orbán Viktor a közoktatást és az egészségügyet a nyakába tette, mindez megváltozott.
Best practice Putyin Oroszországából
Előfordul, hogy az ilyen intézkedések egy ideig el tudják nyomni, meg tudják fojtani a tiltakozást, ahogy az történt például Fehéroroszországban 2010-2011-ben, ám megvan annak a veszélye, hogy később újraéledhet az ezzel feltüzelt elégedetlenség, ahogy meg is történt ugyanott 2020-ban, amit a Lukasenka-rezsim aztán újra csak elnyomott és véresen megtorolt.
Hasonló a helyzet szerinte Oroszországban, ahol az elfojtás folyamatos: nemcsak most, az ukrajnai háború miatt tüntetőket verik meg és tartóztatják le, ha kell ezrével, hanem ott ez a hatalomnak régi gyakorlata, hiszen folyamatosan fellép az ellenzékkel, a civil társadalommal és a médiával szemben is. Ugyanakkor
sok olyan példa is van, amikor a hatalom erőszakos fellépése újabb tiltakozásokat indít be.
A hatalom reakcióinak elemzése mellett Susánszky Pál kitért a tiltakozáshullámban részt vevők szempontjaira is: vajon hogyan reagálnak a tüntetők és a tüntetésen részt nem vevő, de azt támogató emberek a fenyegetésekre? Úgy vélte, kis túlzással azt lehet mondani, hogy nem érdekes, mekkora és mennyire komoly a megfélemlítés. Az a kérdés, az egyes szereplők mit gondolnak, hogyan vélekednek ezekről a veszélyekről.
Ha az emberek a tiltakozáshullámok hatalom általi elfojtását jogtalannak, igazságtalannak tartják, akkor a repressziót könnyen értelmezik úgy, hogy a hatalom gyenge vagy meggyengült. Nincsen már ereje, lehetősége vagy képessége engedményeket tenni, kompromisszumot keresni. A hatalom lépéseinek a megítélése viszont nagymértékben függhet attól, mennyire érzik magukat az adott témában érintettnek.
Rendőrattaktól félnek legtöbben
A tüntetéseken való részvételnél nem elhanyagolható szempont a politikai irányultság sem – folytatta a kutató, aki szerint “a Covid miatti korlátozásokat is jobban elfogadták például a felmérések alapján a kormánypárti szavazók, szimpatizánsok”. A kormánypárttal szimpatizálók könnyebben mondanak le olyan politikai szabadságjogokról, amelyek vélhetően inkább a jelenlegi ellenzékieket érintik. Ilyen volt a média korlátozása, hiszen bevezették a rémhírterjesztés büntethetőségét vagy pedig, hogy a járványveszély miatt erősen korlátozták a gyülekezési jogot, betiltották a tüntetéseket.
A pedagógus szakszervezetek megírták Orbánnak, hogy ne brüsszelezzen tovább, Pintér pedig nem ért az oktatáshoz
A kormányfő nyílt levelet kapott a PSZ és a PDSZ-től. Szerintük nincs mire várni, a kormánynak rendeznie kell a pedagógusok bérét, és ki kell neveznie egy olyan kormánybiztost, aki átlátja az oktatás területét.
Felhívta a figyelmet korábbi, 2014-es kutatására, amely szerint a válaszadók fele főleg a rendőri fellépéstől fél, további egyharmaduk pedig munkahelyi retorzióktól tart. “Érdekes ez a nagyfokú félelem a rendőri túlkapásoktól, atrocitásoktól és retorzióktól, mivel az ilyen a tüntetéseken Magyarországon ritkán fordul elő, főleg, ha más európai országokkal hasonlítjuk össze, mindenesetre az emberek egy részét ez visszatarthatja a tüntetéseken részvételtől, függetlenül attól, hogy mekkora esély van ennek a veszélynek a valós bekövetkeztésre” – jegyezte meg Susánszky. Mint mondta, jóval kisebb arányban vehető észre ugyanez a félelem egy 2019-es felmérés szerint a fiatal egyetemisták körében, mivel ott csak a válaszadók negyede tartott – akár egyetemi vagy munkahelyi – negatív következménytől egy tüntetésen való részvétele miatt.
Polgári engedetlenség akkor még létezett, amikor Orbán Viktor és a Fidesz-vezérkar csinálta
Élőlánccal és demonstrációkkal tiltakoztak, sztrájkoltak a tanárok a héten, holott a sztrájkjogukat kiüresítette, polgári engedetlenségüket pedig nem ismeri el a kormányzat, sőt emiatt többeket már kirúgtak, másokat még csak fenyegetnek vele. Pedig Orbán Viktor és teljes Fidesz-vezérkar ugyanezt tette a 2007-es kordonbontáskor. Vagyis, amikor ellenzékben voltak, hittek a nyomásgyakorlás ezen formájában, kormányon viszont már üldözik a polgári engedetlenséget.
Arról, hogy mi következhet egy olyan “fejlődési ívből”, amelyben ellenzékben, a taxisblokád idején a Fidesz még támogatta “a tiltakozó mozgalmat”, majd 2007-ben Orbán Viktor maga állt egy polgári engedetlenségi akció, a kordonbontás élére, ám kormányon, 2017-ben, a civiltörvény elleni tiltakozáskor a polgári engedetlenséget nem ismerte el a hatalom, 2022-ben pedig már tanárokat rúgnak ki emiatt, a szociológus azt mondta, “hatalmon más politizálás következhet ugyanabból, mint ellenzékben”. Erre bizonyíték szerinte az is, hogy
2010 óta a Fidesz ’tankönyvszerűen’ szűkíti jogilag a tiltakozási lehetőségeket, vagy legalábbis előkészít ilyen lépéseket, miközben a mégis megvalósuló akciók és az azon részt vevők hiteltelenítésében, lejáratásában segítségére van a kormánypárti média is".
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
