Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
A kedd este benyújtott, „Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról” címet viselő saláta-törvényjavaslat, amely 266 paragrafusban 69 törvényt módosít. Ezek némelyikének semmi köze egymáshoz.
Hozzányúl az 1993-ból származó szociális törvényhez is, amely most ezt mondja: „A szociális ellátás feltételeinek biztosítása — az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl — az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.”
Ennek a helyébe a következő pontok lépnek, ha ezt az országgyűlés elfogadja:
„(1) Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.
(2) Ha az egyén a szociális biztonságának megteremtésére önhibáján kívül nem képes, abban – anyagi lehetősége és személyes képessége arányában – a hozzátartozó kötelessége segíteni.
(3) Ha az egyén megélhetése önmaga és a hozzátartozók által nem biztosítható, a lakóhelye szerinti települési önkormányzat gondoskodási kötelezettsége áll fenn.
(4) Az állami támogatásban részesülő karitatív szervezetek feladata a szociális biztonságban nem élők felkutatása és – erejükhöz mérten történő – segítése.
(5) Ha az egyén szociális biztonsága a (4) bekezdésben foglaltak ellenére nem teremthető meg, annak biztosítása az állam kötelezettsége.”
A Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett indoklás világosan kimondja:
A felsorolás egyben gondoskodási sorrendet is jelez, utalva ezzel arra, hogy az államnak a rászoruló személyekről való gondoskodása szubszidiárius jellegű.” Vagyis az állam csak kisegítő szerepet játszik a jövőben.
