Könnyen úgy járhat az ország, mint az első munkanapján lehurrogott kezdő rendőr. A társai vicceket mesélnek az őrsön, de mivel mindegyiket mindenki ismeri, már csak a sorszámukat kiáltják be. Kettes! Dőlnek a nevetéstől. Nyolcas! Térdcsapkodós röhögés. Mire az újonc is bekiabál: tizenegyes! Sértett csend. Senki sem szólt neki, hogy tíz felett már csak rendőrviccek vannak.

A kormányalakításon is nevethetne az ember, ha nem lenne viccnek is durva: az egészségügy és a közoktatás a Belügyminisztérium alá kerül. Az pedig külön abszurd, hogy az érintettek egy része ennek még örül is. Ahogy Fókuszban rovatunk bemutatja, a két terület lefokozását jelenti ugyan, hogy mostantól a rendfenntartás szempontjai érvényesülnek a kórházakban és az iskolákban, a főorvosok és igazgatók mégis bizakodva várják az új felállást. Ők eddig irigykedve nézték, hogy Kásler Miklóssal szemben Pintér Sándor sosem hagyta, hogy a gondjára bízott laktanyákban, börtönökben ne legyen vécépapír.

Ez Orbán Viktor kínálata ötödik eskütétele kapcsán az országnak.

Egészségmegőrzés helyett lesznek hatékonyan őrzött betegek, egyéni igényekre szabott oktatás helyett katonásan sorakozó gyerekek.

Csák János pedig majd beveti kínai kapcsolatait, hogy a Fudan Egyetemet el ne ijessze a budapesti légkör. A feltétlen hűség előnyeit kitapasztaló innovációs miniszter portréját a Magyarország rovat vázolja fel. És míg készülnek az uniformizált diákok katonás rendben, felpörög a magyar hadiipar is, amely koherens stratégia nélkül gyártja a fegyvereket, de jól átgondolva termel profitot a miniszternek és kormányszóvivő feleségének. Ennek kapcsolati és hadászati leágazásait a Fókuszban és a Gazdaság rovatban is tárgyaljuk.

A miniszterelnök e heti székfoglalójában a háború évtizedéről beszélt, de a jelek szerint nem olvasta a frontsikerek egyik fontos okát. Az ukránok azzal lepik meg a nyugati megfigyelőket, milyen előnyt szereznek maguknak azzal, hogy decentralizáltan, a kisebb helyi csapatoknak jelentős mozgás- és döntésszabadságot engedve harcolnak, innovatívan használják a digitális eszközöket, és jól integrálják a harcedzett hivatásos katonák közé a fegyvert nem látott, de értékes képességekkel rendelkező önkénteseket. Közben az oroszok azzal okoznak döbbenetet, mennyi elkerülhető veszteséget szenvednek a szigorú vezénylési elv, a felelősségvállalás teljes hiánya, valamint a korrupció miatt hiányos felszerelésük okán.

A demokrácia és autokrácia harcában egyelőre nem a fegyverek száma dönt, nem is az elnök körüli tányérsapkák sűrűsége, hanem hogy melyik oldalon küzdenek szabadon gondolkodó, egymásra odafigyelő, kreatív emberek. Azt hihettük, ezek a tulajdonságok békeidőben hasznosak csak, erre kiderül, hogy háború esetén is előnyt jelentenek. A magyar kormány mégis

homo sovieticust akar nevelni mindenkiből: a kisiskolás hordjon egyenruhát, a szegénységből kitörni képtelen tömeg meg egyen ruhát.

A háborúból más következtetést vontak le Helsinkiben és Stockholmban, igaz, az északi oktatási rendszerek vezetik a nemzetközi ranglistát diákjaik szövegértési képességeivel. A finnek és a svédek arra jutottak, feladják eddigi semlegességüket, hogy kimaradjanak egy orosz háborúból. NATO-csatlakozásuk esélyeit a Világ rovat mutatja be. Hogy mi lenne az első lépés egy jobb világ felé? A Szellem rovatnak nyilatkozó Mán-Várhegyi Réka receptje egyszerű: először is kibeszélni közösen azt, amit a háború miatt kénytelenek vagyunk átélni. Az ilyen ötletekre mostanában rendőrt hívnak.

A szerző a HVG felelős szerkesztője