Az, ami a jelenleg tapasztalható páratlan válságokat okozza itthon és a világban, az nem az állam, hanem „az erőszakkal, a kirekesztéssel rokonszervező” ember. És a kiút sem lehet más, mint a bennük rejlő „indíttatás, hogy szebb, morálisabb, méltóbb életet” éljünk. A most, halálában mindenki által átölelt, magáénak mondott Tamás Gáspár Miklós nem volt kíméletes utolsó, a HVG karácsonyi számában megjelent interjújában sem. Nem Orbán Viktor számít, mondta.

A felelősök mi vagyunk.

Akkor nem árasztotta el a közösségi médiát „Gazsi” felmagasztalása. Most is könnyebb elfelejteni az intelmét, és másokra, a döntéshozókra mutogatni. Például amikor a magyar tudomány leminősítését látjuk – erről Fókuszban rovatunk szól. Miközben Orbán miniszterei kínosan magyarázkodnak, miért érte őket váratlanul az Erasmus-program finanszírozásának szüneteltetése a közalapítványba szervezett magyar egyetemek esetében, és Brüsszelbe futnak a megoldásról tárgyalni, a kormányfő előszedte legsértettebb hanghordozását. Itt a gyerekeinket büntetik, olyat meg tisztességes ember nem tesz – mondta Orbán.

Mintha nem az ő utasítására vernék el a magyar közoktatásban dolgozók tízezrein, hogy az Európai Unió nem hajlandó feltétel nélkül fizetni.

A kormányfő felháborodik évi háromezer felnőttkorú, egyetemre bejutott magyar polgár nevében, és közben aktívan szabotálja a közoktatást, ami megadhatná a kiemelkedés esélyét a kirekesztett családban születők számára. Hogy milyen erő kell ma ahhoz, hogy valaki Borsodból kitörjön, arról Bernáth Szilárd rendező beszél a Szellem rovatban.

A TGM által sorolt válságok dominálják ezt a lapszámot. A háború várható tavaszi eszkalációját vetíti előre a Ténytár és a Világ rovat, melyekben új hadieszközöket mutatunk be és katonai taktikák mérlegét vonjuk meg. A környezetpusztítással és a klímaváltozással szembeni tehetetlenségről tanúskodik a Magyarország rovat cikke, amelyből kiderül, hogyan építenék be a dörgicsei szőlőt a kiváltságosok számára a még inkább kiváltságosok. Ez a téma a Világ rovatban is, miután rendőrökkel üldözi el a külszíni fejtés monstrumai elől a tiltakozókat Németország. Míg a Gazdaság rovatban azzal a rövidlátással szembesülhetünk, hogy a magyar gazdákat télen a belvíz zavarja, nyáron pedig az aszály – holott az előbbi akár mérsékelhetné az utóbbit. És hiába csillan fel a remény a Tech+tudomány rovat szélturbinákról szóló cikkében, ha a klímaválságot nem állítjuk meg, a technika fejlődése is semmissé válik. Valóban, mi Orbán jelentősége, ha a globális légáramlások sorsa a kérdés?

Reményvesztetté mégsem kell válni, még ha rendszeres szerzőnk, Tamás Gáspár Miklós elvesztésének szomorúsága áthatja is ezt a lapszámot. Őt rajzolta meg ezen az oldalon Marabu, az elvhűségét eleveníti fel a Magyarország rovat, és a filozófust búcsúztatja Parászka Boróka a Vélemény rovat hasábjain. Vannak morális energiák a társadalomban – mondta TGM vigasztalásul szűk egy hónapja. És valóban felbukkannak bátor civilek, független gondolkodók, tántoríthatatlan optimisták ennek a lapnak számos cikkében. Egykori parlamenti padtársa, Fodor Tamás a Portré rovatban mintha folytatná gondolatait, amikor a csapatmunka sikeréről beszél. Csak az van, amit mi teszünk.

A szerző a HVG felelős szerkesztője