A Tiszának rengeteg pénzre van szüksége
Magyar Péteréknek milliárdok kellenének a 2026-os kampányra, ha tartani akarják a lépést riválisaikkal. A szükséges pénzt csak adományokból tudják összeszedni, az államtól nem fognak kapni. A magyar elit nagy része az államtól függ, és nem fog oldalt váltani, ha nem biztosak abban, hogy nemsokára másnál lesz a kasszakulcs. Magyarék feladata: jó befektetésnek kell látszani. Szombaton jön ki a párt friss átláthatósági jelentése, és kiderül, hogy az elmúlt hónapokban ez mennyire sikerült nekik.
Senki nem tudja, pontosan mennyibe kerül ma Magyarországon egy választási kampány. Akik esetleg mégis, azok pedig nem hajlandók elárulni. A magyar politikai pártok a rendszerváltás óta hallgatnak arról, mennyibe kerül valójában a politikai verseny. Egy biztos: drágább annál, mint amit mondanak. A Fidesz csak köztéri plakátokra több mint 3 milliárd forintot költött a 2022-es országgyűlési választásokat megelőző hónapban (nyolcszor annyit, mint az egyesült ellenzék), miközben a kampányköltések törvényi plafonja a választásokat megelőző 50 napra összesen 1,7 milliárd forint. Csak plakátokra tehát a törvényes keret közel duplája ment el.
Ezzel kéne Magyar Péteréknek felvennie a versenyt, úgy, hogy a Tisza Párt nem kap semmilyen támogatást az államtól, hiszen nincsenek bent a parlamentben. Átnéztük a Tisza pénzügyeit, beszélgettünk olyanokkal, akik láttak már belülről választási kampányt, és megpróbáltuk a korábbi évek tapasztalatai alapján hozzávetőlegesen kiszámolni, mennyibe fog kerülni Magyaréknak a 2026-os kampány. Egy biztos: a Tiszának sok pénzre van szüksége, és nincs sok opciója.
Szombaton nyilvánosságra hozza a párt a júliustól októberig tartó időszakra szóló pénzügyi jelentését, akkor derül ki, hogy az utóbbi negyedévben mennyi pénzből gazdálkodott a közvélemény-kutatásokban időközben az élre törő párt.
A Tisza honlapján olvasható legutóbbi pénzügyi beszámoló az április 10-től június 30-ig tartó időszakra vonatkozik, eszerint a második negyedévben nagyjából 234 millió forint bevételük és 223 millió forint kiadásuk volt.
A pénzt három helyről kapták: közel 143 milliót egyedi átutalásokból; az úgynevezett rendszerváltó kártyákból, a Tisza kisösszegű adománygyűjtő programjából nagyjából 69,5 millió forint folyt be; a webshopjukból pedig 21,7 millió forint.
Mindezt 9 millió forint híján el is költötték. A legtöbbet, összesen több mint 125 millió forintot „rendezvénytechnikai szolgáltatásokra” és „rendezvénybiztosításra” (erre az időszakra esik több nagy megmozdulásuk, például a debreceni tüntetés és a választás előtti nagygyűlés a Hősök terén, csak az utóbbira egy nemrég kiszivárgott hangfelvételen elhangzottak szerint 103 millió forint ment el). 29 milliót költöttek „film- és vizuális tartalomgyártásra”, a maradék pedig elment bérekre, bérleti díjra, reklámra és egyéb kiadásokra.
Kormánypárti és ellenzéki forrásaink egybehangzóan azt mondták, hogy egy egyéni országgyűlési választási kampány költsége valahol 50 és 100 millió forint között mozog. Volt, aki a 100 milliót is kevésnek gondolta.
Jelenleg 106 egyéni körzet van, ezeknek legalább a felében, vagyis 54-ben kéne a Tiszának győznie, ha meg akarja nyerni a választást. Lesznek körzetek, amikre nem kell annyi pénzt költenie majd a Tiszának, Budapesten például jellemzően könnyű dolguk lesz. De lesznek olyan, billegő körzetek, amikre több pénzt kell majd szánni. Ha 75 millió forinttal számolunk egy körzetre, valamivel több mint 4 milliárd forint jön ki az 54-re – és akkor többi körzetről még nem is beszéltünk.
Ebben a 4 milliárd forintban még nincs benne a párt országos kampánya, reklámokkal, rendezvényekkel, bérekkel együtt. Ha az európai parlamenti kampányban elköltött közel negyedmilliárd forinttal számolunk, a Tiszának legalább félmilliárd forintra lesz szüksége a 2026-os választást megelőző 6 hónapban az országos kampányára. Ez nagyon optimista becslés, hiszen egy országgyűlési kampány mindig többe kerül, mint egy európai parlamenti, vagy akár önkormányzati.
A legtöbbet arról, pontosan mennyibe kerül egy országos választási kampány ma Magyarországon, a „guruló dollárok” botrányban nyilvánosságra hozott iratokból tudjuk. Az egyesült ellenzék egykori miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter előbb egy interjúban beszélt arról, hogy az Egyesült Államokból kaptak pénzt a kampányra, később pedig maga tette közzé az erről szóló iratokat.
Eszerint az Action For Democracy (A4D) nevű, a Demokrata Párthoz köthető amerikai szervezettől Márki-Zay mozgalma, az MMM, és két, a magyar ellenzékhez szorosan kapcsolódó cég összesen 3 milliárd forintot kapott. Ha ehhez még hozzászámoljuk az ellenzéki pártok hivatalos költéseit, 4,1 milliárd forint jön ki a 2021 októberében lezárult előválasztás és az áprilisi választás közötti 6 hónapos időszakra. Nem sokkal kevesebb, mint az a 4,5 milliárd forint (4 milliárd az egyénikre, fél milliárd az országosra), amit 2026-ra saccoltunk a Tiszának pár bekezdéssel korábban. Korántsem csak a pénzen múlt, de 2022-ben a Fidesz története legnagyobb győzelmét aratta országos választáson.
Tegyük fel, hogy a kampány legintenzívebb időszakában, a szavazás napját megelőző hat hónapban a Tiszához negyedévente 250 millió forint folyik be. Eszerint legalább 4 milliárd forint hiányzik a kampányhoz csak a legkeményebb 6 hónapra. És addig még hátra van egy teljes év.
Honnan tudnak pénzt szerezni?
Magyarországon egy politikai párt hét forrásból juthat törvényesen pénzhez, ezek közül a fontosak és a leggyakoribbak a következők:
- a központi költségvetésből juttatott támogatások,
- az állam által ingyenesen átadott ingatlanok,
- magyar állampolgárok adományai,
- és egyes gazdasági-vállalkozási tevékenységek (kiadványok, pólók, kitűzők árusításából például).
Az első kettő a Tiszának kapásból kiesik, maradnak az adományok és a kitűzők. Emlékeztetőül: a webshopjukból április és július között durván 20 millió forintot tudtak összeszedni, adományokból nagyjából 210 milliót. Az látszik, hogy a webshopra építenek, rengeteg mindent lehet ott kapni, és nemrég limitált példányszámú könyvet is kiadtak, amelynek még az előrendelése zajlik, darabonként tízezer forintért.
A pártok (elvileg) nem fogadhatnak el pénzt cégektől, szervezetektől, más államtól és nem magyar állampolgároktól. Már sokszor leírták, ezért ebben a cikkben nem részletezzük, mennyire nem tartja be ezeket a szabályokat a Fidesz. Állam és párt határai összefolynak, szinte lehetetlen megbecsülni, mennyit költ Orbán Viktor hatalmi gépezete kampányra. Beleszámoljuk-e például a közmédia költségvetését? És a 25 év alattiaknak juttatott adókedvezményt? Ha igen, az egészet, vagy csak egy részét? És mi a helyzet az egyben Fidesz szólamait visszhangzó „civil” szervezetekkel?
Feltételezzük azt is, hogy a Tisza csak törvényes forrásból jut pénzhez, vagyis például Amerikából vagy „papírzacskóban” nem. Azért is ebből indulunk ki, mert a pártok finanszírozásáról szóló törvény betartását felügyelő Állami Számvevőszék (ÁSZ) minden bizonnyal szorosan nyomon követi majd a Magyar Péter pártjához befolyó pénzek útját, és ahol tud, beleköt majd. A Tiszának sem érdeke okot adni a büntetésre.
A Tisza Párt EP-képviselői havi nettó 3,2 millió forintot (7854 euró 410 forintos árfolyamon számolva) keresnek, de ezen felül számos juttatásban is részesülnek, ami a munkájukkal járó kiadásokat fedezi. Általános költségtérítésként például további 2 millió forintból (4951 euró) gazdálkodhatnak, de kapnak pénzt szállásra és étkezésre, utazásra, és asszisztensekre is. Ebből a pénzből könnyen leadhatnának valamennyit a pártnak minden hónapban, vannak összesen kilencen, egymillió forinttal számolva az már nem rossz pénz, több, mint amennyi három hónap alatt a webshopból bejött. Csakhogy Magyar Péter a választások után meghirdette, hogy a képviselői fizetések felét eladományozzák majd, úgyhogy ez a forrás kiesik.
Vagyis a Tiszának nagyon bele kell húznia az adománygyűjtésbe. Rendszeres mikroadományokból a legjobb esetben is csak a költségeik felét tudják fedezni. Az úgynevezett rendszerváltó kártyán keresztül havonta 3, 5 és 10 ezer, illetve 41 665 forintot lehet átutalni a pártnak (utóbbi összeg úgy jön ki, hogy a hatályos jogszabályok szerint az ötszázezer forintot el nem érő hozzájárulásokat nem kell feltüntetni a nyilvános éves beszámolóban).
A honlapon lévő számláló szerint 50 ezer „rendszerváltó tagot” keresnek. Ha összejön az 50 ezer, és mind a legmagasabb összeget utalják minden hónapban, a Tisza kint van a vízből, havi több mint 2 milliárd forintból már lehet gazdálkodni, sőt félretenni is a kampányra. Ennek azonban kicsi az esélye. Számoljunk azzal a még mindig optimista eshetőséggel, hogy összejön az 50 ezer támogató, és utalnak havi szinten 10 ezer forintot. Havi 500 millió forint már nem rossz, az utolsó hat hónapra az 3 milliárdot forintot jelentene. De így is hiányzik még legalább 1-1,5 milliárd. Szombaton közelebb kerülünk ahhoz, pontosan mennyi jött össze az elmúlt negyedévben.
Mennyi pénzt hoznak a képviselőjelöltek?
Nemrég volt és jelenlegi kampánytanácsadókkal, kampányfőnökkel néztük át, mik a buktatói a Tisza egyéni képviselőjelöltjei kiválasztásának 2026-ra. A cikkben megszólaló egyik kampánytanácsadó azt mondta, azt kérné a jelentkezőktől, hogy már az első élő interjú előtt gondolják végig, mennyi pénzt tudnak a kampányra összegyűjteni. A helyi vállalkozók megszólítása ezeknek a jelölteknek a feladata lesz. Pár millió, legfeljebb pár tízmillió forintról beszélünk. A korábbi kampányok tapasztalata az, hogy ezek az összegek sem feltétlenül készpénzben érkeznek, valaki azzal segít, hogy szórólapokat nyomtat, vagy kölcsön ad egy teherautót.
A Vogel Evelin és a Tisza Párthoz köthető vállalkozó, Hanzel Henrik beszélgetéséről kiszivárogtatott hangfelvételen szó esik a pártot támogató vállalkozókról is. A felvételen Vogel 30 millió forintot követel a Tisza Párttól, mire Hanzel azt mondja, a pártból nem tudják ezt a pénzt kivenni.
Vogel azzal vág vissza, hogy vannak vállalkozók, akik beálltak a Tisza mögé, „vannak, akik átjöttek, átpártoltak”, „vannak olyanok, akik megvárták a választásokat”. Hanzel erre azt mondja Vogelnek, ő mindenről tud, és nincs komoly támogatója a pártnak. Ezután játszódik le ez a párbeszéd:
Hanzel: „Van finanszírozás, benne van az egyesületben a pénz, ezer, kétezer, háromezer, egy-két millió forintos adományozók vannak, és most 9-e után, most van az, hogy…”
Vogel: „Hát azért ez egy nagy eredmény. Azt gondolom, hogy aki eddig kopogtatott az ajtón, és a küszöbön állt, az most belépett a küszöbön…”
Hanzel: „De még senki nincs ott, konkrétum nincs, én erre várok. Jelenleg nincs nagy adományozónk.”
A hangfelvétel júniusban készült, de forrásaink szerint a Tisza mögé a mai napig nem állt be senki nagyobb pénzösszeggel.
Akiknél a pénz van
Egyetlen egy olyan nagyvállalkozóról tudunk, aki nyíltan támogatta a 2022-es ellenzéki kampányt: Bige László műtrágyakirály kifizetett egy felmérést az egyesült ellenzéknek. Kemény 10 millió forintba került. De Bige különleges helyzetben volt. Egyébként is összeveszett a kormánnyal, és a cége monopolhelyzetben van a magyar piacon, vagyis nem volt vesztenivalója.
Ha a Tisza győzni akar, pénzre lesz szüksége, azt pedig azoktól kell elkérnie, akiknél van. A gond csak az, hogy gyakorlatilag eltűnt Magyarországon az államtól független gazdag vállalkozói réteg. De talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: ilyen a harmadik köztársaság történetében valójában nem is létezett, vallja Orbán Krisztián befektető, közgondolkodó, aki egy 2014-es előadásában az elhibázott rendszerváltásnak (közelebbről: a rosszul levezényelt privatizációnak) tulajdonítja azt, hogy nálunk, ellentétben mondjuk Csehországgal vagy Lengyelországgal, nem alakult ki egy nem pályázatokból és állami megrendelésekből élő, tehát független elit. (Kivételek persze vannak, mint Bojár Gábor, a Graphisoft, egy multinacionális szoftverfejlesztő alapítója és tulajdonosa, aki nem mellesleg az egyetlen nagyvállalkozó, aki nyíltan elismerte, hogy utalt pénzt a Tisza Pártnak.)
Többek között ez az oka annak, hogy a magyar politikai pártok az elmúlt harminc évben korrupt pártfinanszírozásra rendezkedtek be.
Ha létezett volna egy államtól független elit, a pártoknak nem kellett volna zavaros módszerekhez folyamodniuk, hogy összeszedjék a működésükhöz szükséges pénzt. Ha valaki Indiában lévő gyárakból, vagy az egész világra kiterjedő befektetési portfólióból lett dollármilliárdos, nem kell attól tartania, hogy elveszi a vagyonát az állam, ha egyik reggel azzal az elhatározással ébred, hogy átutal egy választásra elég pénzt kedvenc ellenzéki pártjának.
Magyarországon ilyen, az államtól független, külföldi bázissal bíró nagyvállalkozók, akik ráadásul hajlandóak lennének kockáztatni azzal, hogy a hatalom ellenében beszállnak a politikába, nemigen vannak. Gattyán György, a Megoldás Mozgalom alapítója ugyan próbálkozott ezzel, de valódi szándékait sokan megkérdőjelezték, és egyébként még ő sem dollármilliárdos (ahogy Bojár Gábor vagy Bige László sem az), abból jelenleg csak kettő van Magyarországon: Mészáros Lőrinc és Csányi Sándor. Csehországban 11 dollármilliárdos van.
Ha Magyar Péter támogatást akar szerezni az állami függésben lévő magyar elittől, el kell hitetnie velük, hogy győzni tud. Bármennyire is függnek a nagyvállalkozók az államtól, ha úgy látják, hogy a kasszakulcs nemsokára már nem azoknál lesz, akikkel eddig együttműködtek, a saját túlélésük érdekében oldalt kell váltaniuk. Mindent vagy semmit, Magyar ezt már ismeri. Érdemes lesz figyelni, hogy a választásokhoz közeledve, lesznek-e olyanok, akik látványosan beállnak a Tisza mögé. Bige László tudomásunk szerint annál a 10 millió forintnál nem adott többet az ellenzék kampányára. Nem tűnt jó befektetésnek. A Tiszának annak kell tűnnie, ha labdába akar rúgni.
Nyitóképünkön Tisza Párt, előkészületek Szerencsen 2024. november 20-án. Fotó: Túry Gergely
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
