Fővárosi képviselőtársam – hangoztatva pártja álláspontját – azt mondja a Budapest Pride előtt: „A szivárványzászló mára nem egyszerű jelkép, hanem egy konkrét állásfoglalás”.
Valóban: a szivárványzászló ma állásfoglalás – arról, hogy az ember milyen értékeket tart fontosnak. A Pride régóta nem csak közösségünk szimbóluma; régóta nem csak közösségünkről szól.
Ha csak arról szólna, sokkal kevesebben mennének ki a Pride-ra.
Ha csak arról szólna, a legtöbb országban nem lenne a felvonulók egy jelentős része heteroszexuális.
Ha csak arról szólna, nem akarnák ennyire betiltani.
Vakok vagyunk, ha nem vesszük észre, a Pride mennyivel és mennyire többé vált.
Ellenfeleink ugyanis észrevették. Már jó régen. Mert a Pride minden, amitől ők félnek: szabadság, nyitottság, boldogság, másság, büszkeség. Nem így hívják, persze: másság helyett devianciáról, nyitottság helyett provokációról beszélnek és így tovább.
De tudják: a Pride felfogása szembemegy mindennel, amit képviselnek. Furcsa paradoxon, ha e nyilvánvaló igazságot néha éppen mi nem merjük kimondani.
Mert a Pride választás is. Választás arról, milyen világot szeretne az ember. Egy toleráns, progresszív, emancipációra épülő világot, ahol egyre bővülnek az emberek jogai. Vagy egy bezárkózó, keletre mutató, elnyomó világot.
Minél közelebb kerül a Fidesz a választások elvesztéséhez, annál jobban látszik: merre is megy igazából. A kormány minden egyes nappal közelebb csúszik a keleti diktatúrák eszközeihez. Nemrég még csak el akarták lehetetleníteni a Pride-ot. Aztán be akarták tiltani. Újabban Tuzson Bence igazságügyi miniszter börtönnel fenyegetőzik. Mi lesz később? Rendőrökkel veretik szét? Fekete autóból kilépve becsöngetnek éjjel, és elviszik azokat, akik lájkot nyomtak a Facebook-eseményre?
Vagy végül örülhetünk majd, hiszen „közénk is lövethetnének”? Valakinek úgyis el kell adni a férje által gyártott fegyvereket, nemde?
Szerencsére a magyar társadalom, a rezsim minden erőfeszítése dacára, egyre nagyobb arányban támogatja a Pride-ot. Egyre nehezebb minket üldözni.
Mit tehetek, ha a rendőrök eljárást indítanak ellenem? Bekerül-e a szabálysértés az erkölcsi bizonyítványba? Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
Szóval igen: a Pride értékválasztás. És ha már az, nézzük is meg, ki hova áll.
Kiállt a Pride mellett 33 ország követsége.
És nem csak azok, amelyekről alapból is gondolnánk; nem csak Hollandia, Németország meg Svédország. Hanem – például – Brazília, Montenegró, Kolumbia és Koszovó is!
Tavaly volt 20 éve, hogy Magyarország 9 másik országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Ebből a 9 országból 8 csatlakozott a kiálláshoz.
És tudom, hogy majd azt mondják: nyugatozok; meg hogy a magyarok történelme meg a hagyományok… De én nem ismerek olyan hagyományt, amely szegényebb, rosszabb és intoleránsabb országot akart volna. Amikor a keleti hagyományok domináltak nálunk, általában megszállva voltunk. Furcsa, de nem látom, hogy a magyarok tömegesen rohannának Minszkbe és Moszkvába tanulni.
Mert a másik végletet bizony ezek az országok képviselik. Szentkirályi Alexandráék, Tuzson Bencéék, Orbán Viktorék nagy barátja, Erdogan török elnök, aki szerint a homoszexualitás perverzió.
Kollégája, a kazah Tokajev látomásaiban a pénzügyi összeesküvés és a korrupció az LMBTQ-közösség fő célja.
Mirzijojev üzbég vezető alatt 3 év börtönt kapnak a melegek – és nála „undorító” a homoszexualitás. Róluk, ezekről a vezetőkről mondta nemrég Orbán miniszterelnök: „Önökre mint barátokra számíthat Magyarország. És köszönöm önöknek a magyar nép nevében, hogy Magyarország számára egy biztos hátországot adnak.”
Kinek mi a hátország – de én biztos nem örülnék, ha ők lennének. És jó eséllyel az Orbán által hivatkozott magyar nép sem.
Gondolom, Orbán fehérorosz barátjával, Lukasenko elnökkel ért egyet: „Inkább leszek diktátor, mint buzi.”
Ráadásul az elmúlt évekkel ellentétben a környező országokban is sokkal jobban érdekelte az embereket, hogy mi történik Magyarországon a Pride-dal.
Akárhogy is: az értékválasztás másik oldalát Ilyen emberek képviselik.
Ők és a fideszes slepp, Orbántól Szentkirályin át Tuzsonig.
Ami viszont engem illet: én inkább leszek buzi, mint faszkalap.
Végezetül van két jó hírem.
Az egyik, hogy június 28-án, szombaton lesz Pride – ott leszünk, és büszkék leszünk.
A másik, hogy a melegek elfogadása, az emancipáció előre megy és nem hátra. Lassíthatják, akadályozhatják ezt a folyamatot, de megállítani nem tudják. Idő kérdése, és nemcsak Pride, hanem melegházasság is lesz Magyarországon.
Van egy rossz hírem is: a történelem nem szokott emlékezni a jogkiterjesztés ellenzőire.
Sok magyar biztos nem akarta a reformkort – lett. Sokan nem adtak volna szavazatot a nőknek – lett. Az utolsó kommunista KB-nek is jó pár tagja volt – elmúlt, és nem emlékszik rájuk a történelem.
Kedves fideszes slepp: önökre sem fog.
A szerző a Párbeszéd – ZÖLDEK társelnöke, fővárosi frakcióvezetője.
A politikát uraló arrogancia és a lebutított beszédmód erős apátiát okozott a társadalomban, de most ez változóban van – mondja Radnóti Sándor művészetfilozófus, aki szerint a kultúrát ízlésterrorral sem tudják megingatni. HVG-portré.
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.