200 ezer tonna súlyosan szennyezett talaj került elő a Duna visszahúzódásával, megkezdték a kárelhárítást
Az MVM egyelőre a mostani haváriahelyzetet kezeli, nem a végleges kármentesítés kezdődött meg.
Évtizedek óta húzódó ügyről van szó: az Óbudai Gázgyár már rég nem létezik, de jogutódja, az állami MVM makacsul küzd, hogy ne kelljen eltávolítania az ott maradt 200 ezer tonna mérgező, rákkeltő szennyező anyagot. A Fővárosi Önkormányzat és a terület egy részének tulajdonosa, a Graphisoft perekkel próbálta céget kényszeríteni, értek is el sikereket, de a megoldás nem került közelebb.
2024-ben ugyanis az Orbán-kormány úgy egészítette ki a felszín alatti vizek védelméről szóló rendeletet, hogy a környezetvédelmi hatósági ügyekért felelős helyettes államtitkár hivatalból elrendeli a szennyezés eltávolítására vonatkozó úgynevezett beavatkozási terv felülvizsgálatát, ha a jóváhagyó határozat véglegessé válásától számított öt éven belül a munkák megkezdésére nem került sor, vagy a megkezdett munkálatokat több mint öt éve nem folytatják. Ettől kezdve a terv végrehajtását nem lehet számonkérni, és ezt akár többször meg lehet ismételni.
Az óbudai ügyben 1996-tól létezett kötelező határozat a gázgyár ellen, aztán követhetetlenül sok további közigazgatási határozat és bírósági ítélet következett, majd jött a 2024-es rendelet, és az illetékes hivatalnok rögtön élt is vele: 2026 végi határidővel elrendelte a beavatkozási terv felülvizsgálatát.
Hiába hivatkoztak a perelő területtulajdonosok arra, hogy a kormány maga hozott létre olyan jogszabályi környezetet, ami alapvető környezetvédelmi elveket sért, és a jogállamiság elvével is összeegyeztethetetlen, ráadásul az érintett tulajdonosok tulajdonhoz való jogát is mindenfajta kompenzáció nélkül súlyosan sérti. A válasz mindössze az volt, hogy mivel a rendeletben szereplő öt éven túl húzódott az előző terv végrehajtása, a kormány beavatkozása törvényes volt.
Ezután fordult az Alkotmánybírósághoz a Fővárosi Törvényszék Opor Gergely László vezette tanácsa, aki mellé állt Bándi Gyula, a jövő nemzedék érdekeit képviselő ombudsmanhelyettes is. Az Alkotmánybíróság pedig mindenben nekik adott igazat, mellesleg Bándi Gyula nyomán azt is megjegyezve, hogy a 2024-es rendeletkiegészítés indoklás és hatásvizsgálat nélkül jelent meg. Az előadó alkotmánybíró Szabó Marcell volt, maga is egykori „zöldombudsman”.
A határozat indoklása ízekre szedi a vizsgált paragrafust: a kötelezettel szemben semmilyen szankció kiszabására nem kerül sor azért, mert a beavatkozási munkákat nem kezdte el vagy azokat nem folytatja, sőt ezek alól kifejezetten mentesül. A kötelezettel szembeni egyetlen „jogkövetkezmény” a beavatkozási terv felülvizsgálata mellett, hogy a felülvizsgálat folyamatáról tájékoztatnia kell a helyettes államtitkárt és a környezetvédelmi hatóságot; a szabályozás semmilyen formában nem veszi figyelembe a kármentesítéssel érintett terület egyedi jellemzőit az érintett ingatlan tulajdonosainak érdekét.
„A szabályozás kifejezetten arra az esetre teszi automatikussá a beavatkozási terv felülvizsgálatát, ha a beavatkozási munkák megkezdésére nem került sor, vagy azokat több mint öt éve nem folytatják. Azáltal pedig, hogy a felülvizsgálat elrendelését követően a felülvizsgálattal érintett beavatkozási terv végrehajtására vonatkozó kötelezések végrehajtásának nincs helye, a kötelezett lényegében mentesül a korábbi beavatkozási terv végrehajtására vonatkozó kötelezettsége alól” – olvasható a határozatban.
Ezáltal „a szennyező fizet” elvvel ellentétben „arra ösztönöz, hogy a jövőben se tegyen eleget a kármentesítési kötelezettségének, valójában éppen a szennyező nem fizet elvét kodifikálja”.
A jogszabály „nem egyszerűen csak veszélyezteti az egészséges környezethez való jog érvényesülését, hanem nyilvánvalóan hozzájárul a talaj és a felszín alatti vizek állapotának romlásához, ráadásul lényegében automatikusan biztosítja a kötelezett számára a kármentesítés végrehajtásának elmaradása esetén a határidő meghosszabbítását is”.
Azaz, a kötelezett jogi értelemben kedvezőbb helyzetbe kerül akkor, ha a kármentesítést egyáltalán meg sem kezdi, és ezáltal még súlyosabb környezeti károkozást idéz elő, mint akkor, ha a kötelezettségének csak részben tesz eleget, és ezáltal legalább tesz érdemi lépéseket – még ha nem is elegendőt – a környezeti károkozás felszámolása érdekében. „Egy ilyen szabályozás semmilyen ... más alapvető jog vagy alkotmányos érték védelmével nem igazolható, a környezet és természet védelmére (ideértve a talajt és a vízbázisokat is) vonatkozó kötelezettséggel minden kétséget kizáróan ellentétes, azaz megkérdőjelezhetetlenül szükségtelen” – áll a határozatban.
Vagyis ellentétes az Alaptörvénnyel, ezért az Ab a rendelet érintett pontját megsemmisítette, és megtiltotta alkalmazását a bíróság előtt lévő ügyekben.
Most tehát folytatódhat a Fővárosi Törvényszék előtt a tárgyalás. Hogy a szennyezett talajt ki és mikor távolítja el, az ebből még mindig nem világos, de legalább a packázásnak vége, a gyanítható ítélet után érdemi lépést kell majd tennie immár az új kormány Gajdos László vezette, élő környezetért felelős minisztériumának.
Nyitókép: HVG / Túry Gergely
