Marcus Aurelius császár közel kétezer éve írt, Elmélkedések című elhíresült naplóját azzal kezdi, hogy több oldalon keresztül köszönetet mond mindazoknak, akiktől sokat tanult életében. Nem keveset köszönhet nekik: a történészek általában a négy nagy római uralkodó között említik őt.

Ezzel szemben ma, amikor a legtöbb információ egyetlen Google-keresésnyi távolságra van, nem értékeljük különösebben nagyra a mentorok szerepét. A mentorálás nem része hivatalosan az oktatási rendszerünknek, a szüleinken és a barátainkon kívül kevés az olyan karakter, aki elkísér minket az utunkon, és hosszú távon segít saját példákkal, tanácsokkal és élettapasztalatokkal.

Pedig a mentorok szerepe egyre fontosabbnak látszik, mert – még ha nem hisszük is, hogy az automatizáció és a gépi tanulás kiváltja majd az emberi tevékenységek jelentős részét – azt kimondhatjuk, hogy a kiemelkedő teljesítmény egyre inkább elvárt lesz a munka emberekre maradó világában.

A jó mentor katalizátor

Még inkább szükségünk lesz olyan képességekre, amelyeket nem lehet egy-két év alatt megtanulni – legyen szó együttműködésről, önmotiválásról, kitartásról, a megrázkódtatások feldolgozásának képességéről, kreatív és kritikus gondolkodásról, a hatékony élő kommunikációról, valamint a jó szokások kialakításának és a rossz szokások elhagyásának képességéről. Ilyen irányba pedig leginkább olyan emberek terelgethetnek, akikre felnézünk, illetve akiknek a tanácsait hosszú távon követhetjük.

A mentorokra ráadásul nemcsak az általános értékrend és a karakterfejlődés miatt van szükségünk, hanem a speciális képességek kialakításához is egyre hatékonyabban kell tanulnunk és gyakorolnunk. A tanulásról pedig elég sokat tudunk az utóbbi évtizedek kutatásai alapján: például, hogy a gyors fejlődéshez célzott gyakorlásra van szükség, rövid távú és jól körülhatárolt irányok kijelölésére. A gyakorlónak közvetlenül és kizárólag a célra kell fókuszálnia, próbálkozásai után pedig azonnali visszajelzésre van szüksége, hogy tudja, jól vagy rosszul csinálja-e dolgát. És az sem árt, ha a folyamat közben – akár nagyon gyakran – kényelmetlenül érzi magát.

E tényezőkhöz társul még egy fontos kiegészítő elem: a coach, az edző, a mentor – vagyis olyan külső személy –, aki folyamatosan segít abban, hogy a gyakorlásban gyorsabban haladjunk. A mentor tehát a jó folyamatban katalizátorként működik, a fejlődési sebességünk fontos tényezője. A mentor a power-up, a kiskapu, a levágás, a bónusz, a +1 és a turbófeltöltő.

A mentoráláshoz ugyanakkor – az ehhez megfelelő személy felkutatása mellett – nekünk is nagyot kell lépnünk. El kell fogadnunk mások hasonlóságát, és hogy saját problémáink és életünk kihívásainak megoldásában mások élettapasztalatai is segíthetnek. El kell hinnünk, hogy nem vagyunk annyira mások, így mások tapasztalatait is hatékonyabban be tudjuk emelni az életünkbe. Amire nagyon is szükségünk van, ugyanis az agyunk – bár képes jól vizualizálni a jövőt – nem tudja előre jelezni, hogyan fogjuk érezni magunkat az elképzelt jövőben. Arról leginkább úgy tudunk benyomást szerezni, ha azoknak a tapasztalataira építünk, akik megjárták már előttünk az utat. 

A modern technológia mentorai

Seneca, az egyik ókori bölcs szerint mentor lehet minden kiemelkedő ember, aki valaha élt és írt, akinek a könyveit elolvashatjuk, továbbá lehetnek a körülöttünk élő, kiemelkedő tehetségű emberek, akikkel a sors összehozott minket. Én két további mentort emelnék ki, mindkettőt a modern technológiának köszönhetjük. 

Ma már lehetnek mentoraink olyan kiemelkedő élő személyek is, akik a világ másik felén dolgoznak az iparágunkban, akik a maguk területén kiválót alkotnak, és akik az értékrendjükkel, a munkamódszereikkel példaértékűek. Mivel őket a YouTube-on, blogbejegyzésekben és digitális képzések formájában ma már közel hozhatjuk magunkhoz, lényegében a világ legtehetségesebb élő embereit is mentornak választhatjuk.

De valószínűleg ők is eltörpülnek majd a mellett a következő nagy trend mellett, amit a mesterséges intelligencia hoz a mindennapjainkba. Nem olyan régen a Google csapata kifejlesztette az Alfa Go Zero nevű programot, amely a szabályok megtanulása után alig három nappal jobban játszotta az ezeréves múltra visszatekintő, rendkívül bonyolult go játékot, mint a világ bármely élő mestere. Negyven nap múlva pedig minden korábbi verziónál és embernél jobban játszott, soha nem dokumentált stratégiákat kidolgozva. Ezzel lényegében le is zárult az a fejezet, amely arról szólt, hogy fognak-e valaha az emberek a gépekhez hasonló szinten gót játszani (valószínűleg nem fognak).

Ezzel együtt viszont egy új, talán az előzőnél is fontosabb fejezet indult el, ahol a számítógépek tanítják majd az embereket arra, hogyan játsszanak még jobban. Ha tippelnem kéne, nagy tétet tennék arra, hogy a jövő mentorainak jelentős része mesterséges intelligencia lesz. Olyan gépek, amelyek a gyermeki és emberi fejlődés legfontosabb fázisaiban és területein avatkoznak majd be, az adott életfázisra és problémára optimalizált mentorálási formátumokat alkalmazva.

Addig is az együttműködésre, a gondolkodási hibáikat ismerő és korrigálni tudó, a megfelelő személyes és társas szokásokat kialakítani képes embereké a jövő, akik egyes területeken komoly szakértelmet tudnak felépíteni. Ebben segíthetik őket a mentorok, leginkább a karakterépítésben és a szakmai képességek mélyítésében.

Dobó Mátyás cikke eredetileg a HVG Extra Business 2017/4-es számában jelent meg.

A legutóbbi lapszám középpontjában a tudásmegosztás és a mentorálás témája áll. Interjúkkal, portrécikkekkel, szakértői anyagokkal próbáljuk bemutatni az életen át tartó tanulás egyik módját, amely megkülönböztethető képességeket kölcsönözhet nekünk.

Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg! Ha pedig érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!