A világra való nyitott, kíváncsi ráhangolódás képessége nélkül nem tudunk kreatívan és hatékonyan kapcsolódni a környezetünkhöz. Elizabeth Broderick, a nemi alapú diszkrimináció volt ausztrál biztosa egy jelentésében arra biztatta a rendőrségi dolgozókat, hogy először figyeljenek, hallgassák meg a körülöttük lévők történeteit. Véleménye szerint a kulturális reform legnagyobb kockázata, „hogy vezetőként figyelmen kívül hagyjuk a meghallgatás, gondolkodás és a teljes megértés jelentőségét”. Komplex, bizonytalan környezetben, a figyelő hallgatás kulcsfontosságú képesség.

Meghallgatás Világnapja

Greg Madison pszichológus elköteleződött amellett, hogy az öntudatosságot és a figyelő hallgatás képességét a közösségek életének aktív részévé tegye. Számára az odafigyelés a műveltség része, egy olyan adottság, amely a demokrácia szempontjából még az általános választójognál is fontosabb.

Madison 2016-ban indította el a Meghallgatás Világnapját. Az esemény jó alkalom „az emberek közötti alapvető figyelem” gyakorlására és megünneplésére. Bár Madison kiemeli, hogy a világnapnak nincs különösebb eredménye vagy következménye, az esemény honlapján a fő célt így foglalja össze:

„Finom és gyengéd válasz az egyre hangosabb és gyorsabb világra”.

A Meghallgatás Világnapja egyszerű, mégis különleges alkalom, hogy jelen legyünk egymás számára anélkül, hogy bármit tennünk kellene. Ennek a negatív képességnek a lényege az, hogy nem erőltetjük rá a szavainkat a másikra, tartózkodunk a tettektől. A látszólagosan passzív részvételen és az aktív cselekvés hiányán keresztül létrehozunk egy erőteljes teret, ami lehetővé teszi a tanulást.

A figyelő hallgatás hatása az üzleti életben

Charo Garzón brit vezetésfejlesztési tanácsadó munkájában fontos szerepet játszik, hogy teret enged a figyelő hallgatásnak. Egyik ügyfele, egy nagy szervezet vezérigazgatója, Oscar komplex szervezeti átalakítást akart végrehajtani. Első találkozásukkor Charo azt javasolta Oscarnak, hogy vegyen ki egy szabadnapot, és kizárólag az átalakulásra koncentráljon. Charo három különböző módszert ajánlott a strukturált gondolkodáshoz: a párbeszédet, a benchmarkingot és az alkotó gondolkodás lehetőségét, amely során a tanácsadó megszakítás nélkül aktívan hallgatja az ügyfelét.

Annak ellenére, hogy Oscar az első két lehetőséget preferálta, Charo azt javasolta, hogy a harmadikat próbálják ki először. Tapasztalatai szerint a munka rohanó világában a vezetők ritkán kerülnek olyan környezetbe, ahol valóban meghallgatják őket, és támogatják alkotó gondolataikat. „Elmagyaráztam neki, hogy biztosan meglepi majd a külső erőfeszítést nem igénylő, látszólag egyszerű módszer hatékonysága. Ha fél óra után úgy érzi, nem profitál belőle, még mindig visszatérhetünk a párbeszéd és benchmarking módszeréhez.”

Charo egy egyszerű kérdéssel indított, amellyel szándékosan szabad reflexióra ösztönözte Oscart, maga pedig vállalta, hogy nem szakítja félbe a gondolatmenetet. Jól mutatja ez azt a fontos tényt, hogy a nemcselekvéshez sokszor döntésre van szükség, vagy egyfajta elkötelezettségre, hogy ellenállunk a cselekvés megszokásának. „Majdnem két óra elteltével Oscar még mindig a több hónapja terítéken lévő dolgokon gondolkodott, csak új és más módon, mint addig. Amikor befejezte, hátradőlt a széken, és így szólt:

»Hónapok óta ez volt az első alkalom, hogy valaki nem adott azonnal tanácsot azzal kapcsolatban, mit tegyek. Nem akarta eladni nekem a továbblépéshez elképzelt módszerét«.”

Amikor a tapasztalatokat átbeszélték, Oscar elmondta, hogy eleinte mennyire szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy egyszerűen csak meghallgatják. Pedig még évekkel az átszervezés után is az egyik legmeghatározóbb élménye ez a módszer, amely a nem kevés kihívást jelentő szervezeti átalakulás során számtalan új szempontot mutatott meg neki. A folyamatos, figyelő hallgatás sokkal többet segített bármilyen kérdésnél vagy jótanácsnál.

Charóhoz hasonlóan mi is kifejleszthetjük azt a képességünket, hogy a dolgok lényegére figyeljünk, anélkül hogy meghatároznánk, népszerűsítenénk, folyamatosan ellenőriznénk a végeredményt. Hallgató félként hagynunk kell, hogy a beszélő szavai, akár a folyó, szabadon mozoghassanak.

A fenti cikk az A nemcselekvés című könyv szerkesztett részlete. Miért nem lehetünk igazán eredményesek a szüntelen stressz és szorongás mellett? Hogyan ellensúlyozzuk a túlterheltség hatásait? Miként lehet kevesebb cselekvéssel többet elérni? Steven D’Souza és Diana Renner könyvükben feltérképezik a „cselekvés” határait és veszélyeit. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel!