Klapka György: A rongyok általában megmozgatják az embereket. Ez az, ami benne van a reklámfilmemben is. Tizenöt másodperc, szeptember elsejétől 10 csatornán megy, kétszer játszom le maguknak. Megmondja nekem a véleményét, hogy melyik tetszik – az első vagy a második variáció?

hvg.hu: Nyilván a közönség dönti majd el, de ha már ragaszkodik hozzá: a második verzió kicsit dinamikusabb.

K. GY.: A közönség dönti el, persze, de én meg szoktam kérdezni. A reklámban lévő hajléktalannak adtam egy ezrest, erre meghívott egy fröccsre. Együtt szidtuk a gazdagokat. Nem ismert meg engem, nem tudta, ki vagyok.

hvg.hu: Piaci szereplők szerint elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy valaki most belevágjon egy új reklámügynökség elindításába.

K. GY.: Miért, mi történik akkor?

hvg.hu: A fő ok, amiért ezt mondják, hogy a kínálati oldal szinte teljesen telített, az elköltendő pénz pedig egyre kevesebb.

K. GY.: Tudom, de a többi ügynökség nem olyan, mint az enyém. Nagyon olcsó reklámot csinálok, nagyon különlegeset, amit senki más nem csinál a piacon. Kétszáz-háromszázezer forintért megcsinálok egy egész hónapos reklámot. Ezt senki nem tudja utánam csinálni. Az én reklámügynökségem nem abból áll, hogy valaki idejön, és adok neki egy tanácsot, hogy „te, az lenne jó, ha az a fehér inkább fekete lenne”. Én végigcsinálom az egész folyamatot. Pékséged van? Szeretnél reklámot? Akkor csinálok friss kenyérillatot az utcára, meg ezt, meg azt, meg amazt. Ha valaki elmegy előtted, biz' isten, be fog menni az üzletbe.

Klapka György

Fülöp Máté

hvg.hu: Magyarán szólva, átfogó megoldásokat akarnak nyújtani?

K. GY.: Komplett megoldásokat. Az is a szlogenünk, hogy „Arany ötlet, briliáns kivitelezés”.

hvg.hu: Nem rossz, az aranyüzletére is utal. A reklámfilmjében szereplő, papírtáblára írt „Vámház körút 9.” kétségkívül mélyen beleégett a nézők tudatába.

K. GY.: Tanítják az egyetemen, a Corvinuson is. A lányom ott végzett marketing szakon. Olyan büszke volt, amikor mondta a tanároknak, hogy ismer.

hvg.hu: A rendszerváltás előtt Németországban élt, ahol különböző vállalkozásai voltak, többek között egy reklámügynökség. Jól ment?

K. GY.: Negyven embert tartottam el azzal az ügynökséggel. Volt egy háromemeletes házam Düsseldorf közepén, Mercedes autók álltak a garázsban, és minden évben háromszor mentünk nyaralni ide-oda. Vagy a Kanári-szigetekre, vagy máshová, télen telelni, nyáron nyaralni.

hvg.hu: A dolgozókkal együtt nyaraltak, mint ahogy a magyar munkatársait szokta vinni mostanában?

K. GY.: Ott nem kellett, mert az egy teljesen más világ. Németországban volt három titkárnőm, és ha odamentem valamelyikhez, és rákezdtem, hogy „tíz évvel ezelőtt volt itt egy kopasz pali, aki hozott valamit”, a titkárnő azonnal rávágta: „Igen főnök, itt is van az anyag”. Ha Magyarországon ma behoznak egy szerződést, lerakják az asztalomra, és történetesen holnap megkérdezem: „Gyerekek, hol is van az a tegnapi szerződés?”, vissza fognak kérdezni, hogy „Milyen szerződés, tessék mondani?”. Szóval más világban élünk, de ezt a világot is meg kell szokni. A munkatempó és az egész munkamorál eltérő. Elképzelhetetlen, hogy amikor szükség van rá, Németországban ne napkeltétől napnyugtáig dolgozzon valaki. Nem véletlen, hogy ott Mercedeseket gyártanak, meg Bosch termékeket, itt meg az van, ami. Nálunk, amikor repül fent egy liba, lent már osztják is el, hogy „enyém a combja, tiéd meg a melle”. Előbb elosztják, utána akarják lelőni. Mire végül elosztják, addigra a liba már el is repült.

hvg.hu: Végzett előzetes megtérülési kalkulációkat a vállalkozás elindításakor, vagy az indulást a megérzéseire alapozza?

K. GY.: Hogyne. Mivel pult alatt születtem, mindent elvégzek én mindig. Ugyanakkor persze megérzés alapján is tervezek. Szóval azért mind a kettő benne van egyszerre. Ha kiderül az, hogy rossz, legfeljebb majd eldobom. Én is csinálok rosszat, előfordul – akkor eldobom.

hvg.hu: Hány ember dolgozik a Klapka Reklámban? Hogyan válogatta össze őket?

K. GY.: Négy ember dolgozik benne jelenleg. Van egy grafikus, egy technikus, és két másik  ember, akik már régóta nálam vannak részmunkaidőben, és akik az egész sajtót kézben tartják, és a reklámokat csinálják. Az a reklám, amit megmutattam, szeptember 1-től tíz tévében fog menni, egy egész hónapon keresztül. Komoly kiadással jár, nem két fillér volt. Nem kell mondani, mennyibe kerül egy két hónapos reklám a tévében. Nekem kicsit olcsóbb, mert alkudni, azt nagyon tudok.

Fülöp Máté

hvg.hu: Siker- vagy pénzorientált?

K. GY.: Ez az egész nem pénz kérdése nálam, mert anyagilag nincs problémám. Ha én életemben soha többé nem csinálok semmit, csak ülök a fenekemen, és még százhúsz évig élek, akkor is van annyi, hogy megélek belőle.

hvg.hu: A jó reklám milyen?

K. GY.: A reklám ne művészi legyen, hanem eredményes. Nekem az, hogy szép a rét, nyílnak a virágok, jó illat van, és vegyen egy autót, az nem reklám. Amikor én reklámot csinálok, az mindig célratörő. Mint, amit megmutattam maguknak. Röviden arról szól, hogy reklámozzál, mert különben lerohadsz. Nekem minden reklámom ilyen. Ha nem ilyen, akkor kidobom.

hvg.hu: Láthatóan teljes erővel vetette bele magát a reklám-bizniszbe. Mondhatjuk azt, hogy ez most szívügye?

K. GY.: Ha újat csinálok, az mindig foglalkoztat. És ez most új. A diótermesztéssel már máshogy vagyok, mert az tizennyolc éves történet. Egyébként két hét múlva megyek a szüretre.

hvg.hu: Milyen üzleti érdekeltségei vannak még az aranybiznisz mellett jelenleg?

K. GY.: Most ugye van az antikvitás, a zálogház, és a diós – utóbbi nagyon fontos nekem. A diósban nemrég egy egymilliárd forintos beruházást csináltam, ez most Európa legmodernebb dióültetvénye.

hvg.hu: Kevesen gondolják magáról, hogy dióban is utazik.

K. GY.: Tizennyolc évvel ezelőtt csináltam, biodiót termelek – és szerencsére könyörögnek a diómért egész nyugaton. Oda szállítom, ahová akarom. Szállítottam már Olaszországba, Svájcba, Németországba, szinte mindenhová. Tudni kell, hogy a világ legjobb diója a francia. A kaliforniai és a chilei is nagyon szép, hatalmasak, csak éppen íztelenek. A francia diónak íze van, és közel ötszáz éves kultúrája. A mi diónk annyival jobb a franciánál, hogy ugyanolyan jó a belső része, mint a konkurenciának – az íze, az illata, mindene –, csakhogy nem kúpos. Kalibrálni pedig a gömbölyű diót jóval könnyebb géppel, mint a kúposat. Ráadásul a miénk az papírhéjú, az meg vastag héjú. Ez nyilván béltartalomban is mást jelent: a miénk 57 százalékos, a francia dió csupán 48-49 százalékos. Kevesebb bél van, és több a nehéz külső burok a franciában, mint a miénkben. Van 41 hektárom, ahol tavaly 60 tonnát arattam. Idén is közel 60-70 tonna lesz a termés. Sorba állnak érte a megrendelők.

Fülöp Máté

hvg.hu: Valljuk be, a diótermesztés nem kimondottan gyors meggazdagodási forma – egy évtizedig csak a pénzt viszi. Miért csinálja?

K. GY.: Most 85 éves vagyok, a legkisebb lányom 23 éves. Ha gyorsan visszafelé számol, akkor megdöbbenve fog rájönni, hogy 62 voltam, amikor a kislányom megszületett. 60, amikor a kisfiam. Amikor a gyerekeim még picik voltak, azt mondták nekem: „te vén f*sz vagy már, meg fogsz d*gleni hamarosan, és mi lesz a kisgyerekeiddel?”. A nagyoknak már megvan az egzisztenciája, ott nincs probléma. De mi lesz a kicsikkel? Azt mondták, hogy menj el a biztosítóhoz, fizess be minden hónapban x összeget, és ebből majd, ha 18-20 évesek lesznek, kapnak majd egy kis pénzt, tudnak miből tanulni. Én el is mentem, és megnéztem a márványpalotát, amiben a biztosító volt. Akkor azt mondtam, én ehhez márványt már nem adok. Ekkor elkezdtem keresni, hogy mi az a valami, amiből, ha most elkezdem, 18 év múlva, ha én már nem leszek, a gyermekeimnek lesz miből  élnie. Földem már volt, mert annak idején, a kilencvenes években szinte fillérekért lehetett még földet kapni. Répát nem akartam termeszteni, mert lusták a gyerekek hozzá, és nem fogják kapálni – tehát csak gyümölcsről lehetett szó. A dióról akkor még csak annyit tudtam, hogy bejglit lehet belőle sütni karácsonykor. Megnéztem, hogy mi az a gyümölcs, ami a legtöbbet hoz: ez volt a meggy. De a meggynek van egy szörnyű problémája: ha lerázom, és azonnal el nem adom, megrohad. Tehát ezzel ki lennék szolgáltatva a kereskedőnek – no, azt nem akartam. Mi a második legtöbbet hozó gyümölcs hektáronként? A dió. Egy hektáron – rossz termésnél – egy tonna terem, jó termésnél három. Vegyünk, mondjuk, két tonnát. Van 41 hektárom, az cirka 80 tonna dió. Kilónként 3 euróval számolva az már egészen szép összeg. Abból már lehet egyetemre járni, meg lehet élni.

hvg.hu: Honnan értett a dióhoz?

K. Gy.: Elmentem Franciaországba, Kaliforniába és Chilébe, megnéztem  a dió begyűjtését, szüretelését, azt is, hogyan kezelik, mit csinálnak vele. Hogy lesz a dióból jó dió? Akkor még nem voltak kimondottan diós szakkönyvek. A diótermesztés tanítása egyébként úgy megy Magyarországon, hogy a Kertészeti Egyetemen megmondják, hogy az almával mi van, a meggyel mi van, és a szőlővel mi van. Amikor pedig az illető a diplomával már megy ki az ajtón a negyedik év után, akkor utána szólnak: „Ja, és még van a dió is, annak nézzen utána!”. Vagyis nem tanítják sehol, és nagyon kevés ember ért hozzá. Van egy Szentiványi nevű egyetemi professzor, aki a diók atyja, és tényleg nagyon jó. Úgy megtanultam ezt a szakmát, hogy egy idő után már akár a Szentiványi professzorral, és másokkal is leültem vitatkozni a dióról. A dió egyébként egy érdekes fafajta, mert ha egyedül van, elpusztítja maga a kártevőket, de abban a pillanatban, ha már tömegben van, ugyanolyan kényes, mint az alma, a szőlő vagy bármi más – tehát ugyanúgy is kell kezelni. Ráadásul biót termelek. Marhatrágyát kell használnom, mert műtrágyát nem szabad. És csak engedélyezett permetet, ami persze nem biztos, hogy megöli a kártevőket. Csak mondom, hogy a burokfúró légy három évvel ezelőtt jött be Amerikából Magyarországra, és bizony elég ártalmas a dióra nézve. Nincs ellene védekezés, még én sem tudok tenni ellene semmit. Ez egy kis legyecske, aminek van vagy 400 petéje és ezeket belefúrja a zöld dióba.

hvg.hu: Mégis miről vitatkozik egy diótermesztési egyetemi professzorral?

K. GY.: Nekem a Szentiványi professzorral volt egy vitám, hogy ne füvesítsek, hanem továbbra is tárcsázzak. A tárcsázás azt jelenti, hogy nincs fű, hanem sima föld van a fák között. Állítólag kevesebb lesz a termés, ha füvesítek. Én viszont azt láttam Franciaországban, sőt Kaliforniában is, hogy kivétel nélkül minden ültetvényük füvesítve van. Ha így leesik a fűre a dió, akkor nem lesz sáros, nem lesz piszkos. Egyszerűbb is így felszedni, és egyszerűbb az ültetvény megmunkálása is. Erre fogtam, kihagytam a harminc sor dióból hármat-négyet, a többit felfüvesítettem. Azt a párat továbbra is tárcsáztam. És amikor jött a termés, szépen megszámoltam, hogy mennyi szem dió is van a fán. Nem volt különbség köztük.

hvg.hu: Lehet, hogy egyszer még könyvet ír a diótermesztésről?

K. GY.: Tudja, a gyakorlati tapasztalat, az teljesen más, mint az elmélet. Mindig azt mondom: aki még életében nem adott el egy kiló narancsot, az ne papoljon nekem az üzletről. Mert az elmélet az csodálatos, de a gyakorlat sokszor más.

Fülöp Máté

hvg.hu: Mi van akkor, ha nem jön össze egy új vállalkozása? Hogy kezeli az ilyen helyzeteket? Sokszor bukott már nagyot?

K. GY.: Hogyne, buktam én már nagyon sokszor. Elmentem Romániába, fél év alatt elvesztettem másfél millió dollárt, mert nem beszélek románul. Ugyanis csak olyan embereket vettem fel, akik magyarul és németül beszéltek. Csakhogy az volt a baj, hogy egymással viszont románul beszéltek. Az üzletvezetőm házat vett magának, a többiek valami mást. Végül mindenki meggazdagodott, csak én lettem nagyon szegény. Ilyenkor megrázom magam, mint a kutya, és azt mondom: „nem baj, lesz másik”. Szerencsére tudok veszíteni. Nem leszek öngyilkos, ha egy nő otthagy. Nem akasztom fel magam, ha elveszítek másfél millió dollárt, bár az már nekem is sok pénz. Majd lesz másik.

hvg.hu: Nem gondolt még arra, hogy 86 évesen, az üzleti sikerei után egy napon egyszerűen leteszi a munkát, hátradől, és csak utazgat a világban?

K. GY.: 85. Ezt javítsák ki, nem vagyok én még olyan öreg. Én csak addig fogok élni, amíg dolgozni tudok. Ha valamiért nem tudnék tovább dolgozni, nem akarnék tovább élni sem.

hvg.hu: Ennek némileg ellentmond, hogy éppen a leginkább ismert üzletét, a Vámház körúti zálogházat árulja. Elege lett az aranykereskedelemből, vagy esetleg racionálisabb magyarázata is van a döntésének?

K. GY.: Ez teljesen más tészta. Nekem szörnyű rossz természetem van, mert nekimegyek a hegynek, és fölmászok a csúcsra. Felmászok a csúcsra akkor is, ha hatvan szikla és nyolc döglött ló van előttem. Amikor pedig elértem a csúcsot, akkor keresek egy másikat, hogy hová lehet még felmászni. Ez egy szörnyű probléma – ilyen a természetem. Amikor valamit beindítottam, és megy, akkor nézek egy másikat, amit még nem indítottam be. A feleségem azt mondta, hogy elválok tőled, ha még egy üzlethez hozzákezdesz. Ennek ellenére hozzákezdek.