Ahol fillérekből ehetsz, de adakozni kötelező

Napi 300 adag ebédet főznek a szegedi Kapocs étteremben, ennek nagyobb részét olcsó menüként adják el. A felszolgáló helyiségben kihelyezett perselyben összegyűlt adományokból és némi támogatásból hetente ötszöri ingyenes étkezést biztosítanak 50 gyermeknek, ősszel pedig két alkalommal ingyen vasárnapi ebédet is tudtak osztani. „A férjem is, én is munkanélküliek vagyunk, jól jön a vasárnapi ebéd. Három iskolás gyerekünk van, ők hétköznap is kapnak ételt az alapítványtól” - meséli egy asszony.

Vendég adománya érkezik az gyűjtődobozba

MTI / Rosta Tibor

Rovó Richárd, az éttermet üzemeltető Egy Ebéd Egy Esély Alapítvány vezetője is beáll a pult mögé, merik az ebédet az ételhordókba.„Többnyire mindent magunk csinálunk, időnként önkéntesek is besegítenek, egyre többen jönnek" - magyarázza. A másfél éve működő alapítvány egy vállalkozótól bérel kedvezményes áron helyiséget a szegedi belváros szívében, az ajtó azonban el van dugva, egy áruház mögötti parkolóra nyílik. Itt alakították ki a konyhát és a kicsi étkezőt. „399 forintért adunk egy bőséges menüt, de nyomatékosan felhívjuk a vendégek figyelmét, hogy adakozzanak. Voltak ebből konfliktusok, egyesek felháborodtak, hogy maguk is szegények, miért adakoznának. Az ilyen jelzések hatására alapítványunk kiírt egy pályázatot: akik igazolják hivatalosan, hogy az egy főre jutó jövedelmük nem haladja meg a minimálbért, azok mentesülnek az adakozás alól. A kihelyezett perselyben így összegyűlt pénzből, illetve néhány támogatónk hozzájárulásából ma már 50 gyermek heti ötszöri, ingyenes étkezését tudjuk biztosítani, és időnként kifutja az ingyenes ebédosztás is.”

Nem ment sem a bolt, sem a kiskocsma

„Voltam zöldséges, nyitottam kis boltot, voltak kis kocsmáim, lehetetlen volt fenntartani ezeket. Egyre szegényebbek az emberek, ki jár már kocsmába, étterembe?” Rovó Richárd a vendéglátásban dolgozott, hol üzletvezetőként, hol alkalmazottként. 2009-ben döntött úgy, saját vállalkozást indít, nyitott két kiskocsmát Szegeden, játékgépeket is üzemeltetett. Próbálkozott aprócska bolt nyitásával is, de a 100-200 ezer forintos forgalom évről évre csökkent: „Az ilyen üzletek forgalmán gyorsan látszik, hogy egyre kevesebb pénze van az embereknek.”

Végül a Szegedtől 10 kilométerre levő kisvárosban, Sándorfalván nyitott melegkonyhás éttermet, de itt is azt tapasztalta, hogy a középkategóriás vendéglátásnak nincs esélye, nem ülnek be családok vasárnapi ebédre még 6-7 ezer forintért sem. „Egyik este megkeresett az üzletben egy asszony. Bajba kerültek, már a hiteleiket sem tudták fizetni. Arra kért, hogy adjam oda a kimaradt ételt, hazavinné a gyerekeknek. Három kissráca van. Híre ment, hogy segítettem, aztán jöttek többen, egyre többen. Barátaimmal ekkor ötlöttük ki, hogy csinálunk egy alapítványt.”

Rögös út a jótékonykodás, de már híre ment az étteremnek

„Belefogtunk, senki nem látott közülünk még alapítványt, ma már tudjuk, bejegyeztetni volt a legkönnyebb” – idézi fel 2012 nyarát Rovó. „Végigjártuk a szegedi vendéglátósokat. A terv az volt, hogy mindegyik étterem, amelyet felkerestünk, hetente három adag ebédet felajánl, így hetente 10-15 ingyenebédet biztosítunk gyerekeknek. Felkerestük a leghátrányosabb helyzetű iskolát is, jelentkező az ingyenes ebédre volt bőven. Sajnos többnyire elutasítottak bennünket, nyögvenyelősen ment a dolog. Akkor döntöttük el, hogy megpróbálunk saját konyhát nyitni.” Összeült az alapítványi stáb, kiszámolták, hogy 400 forintos költségből, ha sok adagot készítenek, kihozható egy ebéd.

Diákok az ''Egy Ebéd Egy Esély'' gyermekétkeztetési közhasznú alapítvány által üzemeltett Kapocs ételbárban

MTI / Rosta Tibor

Tavaly nyáron eleinte napi 60-100 adagot készítettek, 30-at térítésmentesen jutattak el gyerekeknek, akiket a Gyermekjóléti Szolgálat, valamint a leghátrányosabb helyzetű szegedi gyermekeket nevelő intézmény ajánlott az Egy Ebéd Egy Esély Alapítvány munkatársainak figyelmébe. A megmaradt ételt adagonként 399 forintért és némi adomány fejében lehetett elfogyasztani a Kapocsban. Híre ment az eldugott kis étteremnek, ma már 300 adag is elfogy, és 50 gyerek étkezhet ingyen hétfőtől péntekig.

Nem lehet kiszállni, már számítanak rájuk

„Nem egyszerű, de nem lehet kiszállni, mostanra már számítanak ránk” – dől hátra a székében Rovó Richárd. Az alapítvány irodája egy lakótelepi tízemeletes ház földszintjén van, januárban kapták az önkormányzattól, miután preferált szervezetté nyilvánították az Egy Ebéd Egy Esélyt. „Kedvezményes a bérleti díj, de ez sem ment könnyen.”

A helyiség előző bérlőjének fogyasztása után számlázott a távhőszolgáltató, így százezres számlákat kellett kiegyenlítenie az alapítványnak. Éppen a hetekben olvasták le a mérőórát, így jóváírták a túlfizetést, mostanra fellélegezhetnek.

Az ingyenes étkeztetésen túl is terveznek segítő programokat főként lakótelepen élő családoknak. A több helyiségből álló közösségi házban ruhákat gyűjtenek és osztanak, de kialakítottak egy termet a gyerekeknek is, hogy tanítás után ne az utcán csavarogjanak. Azzal, hogy szeptembertől kötelező délutánig az iskolában tartózkodni a gyerekeknek, ezt az elképzelést valamelyest módosítani kell, de korrepetálást, játékos programokat továbbra is terveznek. Pályázaton nyert pénzből az ősszel már tartottak itt előadást a takarékos háztartásról, adószabályokról, de volt ünnepi Mikulás-est és más összejövetelek.

Karácsonykor pihennek

„Ebből megélni nem lehet, minden munkatársam más tevékenységekből tartja fent magát" – magyarázza Rovó. Neki is van egy szoftverfejlesztő cége, azt is most indította. Honlapokat is készítenek - néhány civil szervezetnek ezt is ingyen. "Azt nem tagadom, a vállalkozásra jótékony hatással van az alapítvány tevékenysége. Nagyobb a bizalom felénk, több a megrendelés. Mindenki jól jár” - teszi hozzá.

Az ünnepek előtti hajrában még szervezett az alapítvány gyűjtéseket, véradást, de karácsonyra nem terveztek sem vacsorát, sem összejövetelt. „Ilyenkor mindenki jótékonykodik. Csinálják, mi most pihenünk. Nekünk maradnak a hétköznapok, úgyis abból van több” – mosolyog Rovó.