
A cég szolgáltatása már 5 állam 11 városában elérhető, 6000 regisztrált sofőrjük van, akik átlagosan havonta 4-500 dollárt, azaz 115-145 ezer forintot keresnek. A cég összesen egymillió dolláros tőkeinjekciót kapott több befektető társaságtól, és ambiciózusan a hirdetési piac Ubereként aposztrofálják magukat.
Az Il Ferro is hasonló üzleti modellt épített anno, legalábbis látszólag, ugyanis mint kiderült, a hirdetők többségével mindössze barterszerződést kötött, így az újonnan belépő autósoktól begyűjtött regisztrációs díjból finanszírozták a korábban belépőket – egy ideig –, így egy óriási piramisjátékot létrehozva. Az autós ügyfeleknek belépéskor regisztrációs díjat kellett fizetniük: kétéves szerződésnél 180 ezer, ötéves esetén 333 ezer forintot. Ráadásul azt ígérték, hogy negyvenezer forintig átvállalják a hitelbe vásárolt autók után fizetendő törlesztőrészleteket is, így amikor a piramis bedőlt, rengeteg adóst hagyott maga után.
Az Il Ferro-ügyként elhíresült csalássorozat elsőrendű vádlottját, a cég ügyvezető igazgatóját a bíróság első fokon hűtlen kezelésben, sikkasztásban, több mint kétezer rendbeli csalásban és számviteli rend megsértésében találta bűnösnek, amiért 6 év börtönbüntetésre, valamint 428 millió forint vagyonelkobzásra ítélték idén júniusban.