Szabó M. István
Szabó M. István
Tetszett a cikk?

A viszikli a „vinni” és a „bicikli” szavak ötvözéséből született műszó. Azt a teherhordó bringatípust jelzi, amelyet egy pesti bringás egy évtizede dédelgetve terjeszt, és amire a teherhordó futárokon és street foodos mikrovállalkozókon túl a kisgyerekes családok is harapni kezdenek. Az elnevezésnél csak a megjelenése feltűnőbb, pedig a legpraktikusabb családi közlekedési eszköz válhatna belőle.

Marosvölgyi Máté arra a pillanatra pontosan emlékszik, amikor a viszikli ötlete megfogant, illetve a célra is, hogy a teherhordó biciklit meg kell honosítani Magyarországon, „de leginkább Budapesten”. Az Amazing Race utazási, akadály-, és célba jutási reality show-ja ment a tévében, még 2006-ban. A műsor arra a rugóra járt, hogy a világ különböző városaiban pároknak „A” pontból „B”-be megadott időre el kellett jutnia a helyi közlekedési eszközök használatával, az aktuális rész pedig Amszterdamban játszódott. Máté nem akkor látott ugyan először cargo bike-ot, és a holland nagyvárost is elég jól ismerte, de a jármű praktikussága ott, akkor esett le neki, meg az is, hogy a tényleges teherhordáson kívül például személyszállításra is alkalmas a járgány.

©

A negyvenes évei elején járó, ma már kétgyerekes családapaként is kerékpárfüggő Máténak régen is, ma is minden bringán megakad a szeme. Nem olyan nagy csoda ez, hisz több mint két évtizede ezek vonzásában él: már a 90-es években is biciklis futárkodott, sőt, egy időben saját futárcéget is vitt, s ma sem szakadt el tőlük teljesen, bár az igaz, hogy most már többen ismerik úgy ebben a szcénában is, mint az elnyűhetetlen futártáskák készítőjét [lásd bővebben a Lupusbag – Farkas a varrógépnél c. keretes írást – a szerk.].   

Ó, azok a holland kerékpárok!

A gyönyörű formájú holland kerékpárokba és az amszterdami bringás kultúrába első látásra, 20 évesen szerelembe eső Máténak lassan egy évtizede az a mániája, hogy a teherhordó biciklikkel (cargo bike, hollandul: bakfiets) idehaza is kezdeni lehetne valamit. Akkor, ott, az említett tévéműsor után leült a számítógépe elé, és keresgélni kezdte a szóba jöhető – főleg a holland – gyártókat és forgalmazókat, akikkel ebbe bele lehetne kezdeni. Talált egy jónak tűnő, "no name" beszállítót, akivel aztán sikerült is megállapodnia: kipróbálásra vesz tőlük egy járgányt. Aztán vett még egyet, aztán kettőt…

Így indult az üzlet.

Hogy mire alkalmas egy cargo kerékpár? Íme a tavalyi, a holland Nijmegenben rendezett Nemzetközi Cargo Bike Fesztiválról készült videó:

A fura megjelenés nem öncélú, azt a feladatot szolgálja, hogy nehéz, nagy tömegű és méretű tárgyakat is el lehessen vele szállítani – olyasmit is, amivel a klasszikus kerékpáros futárok már nem boldogulnak, de amihez az ember nem akar feltétlenül tehertaxit hívni. Tökéletes első és hátsó féke van, agyváltós, nem igényel ápolást, nem tud elázni se, miközben a csapágyazása és a precíz súlyeloszlása miatt nem nehezebb manőverezni vele, mint egy átlagos kerékpárral.

A gyerekeket óvodába, piacra, bevásárlásra ezzel cipelő szülők látványa nem ritka Hollandiában, az pedig, hogy a gyerekek a pedálozó előtt, és nem mögötte ülnek, az utazás mindenki számára nagyobb élmény. A cargo kerékpár a rendőr szemében kerékpárnak számít, így az arra érvényes szabályok szerint közlekedhet a forgalomban. Építik olyan felépítménnyel is, amelyre egy mosógépet gond nélkül el lehet helyezni – standard méretezés, hogy 1 mázsát és a hajtót a váznak és a szerkezetnek gond nélkül viselnie kell. A cargo bringák robosztusak, 50 kilogramm körüli önsúlyuk és a kerékforgást kizáró biztonsági szerkezet aktiválása miatt nem lehet csak úgy elszaladni vele.

©

Az ára elsőre talán meredeknek tűnik, mert a 3-400 ezer forintos árcédulát kerékpáron ritkán lát az ember, de az EU-ban az 1000-1100 eurós árkategória alsó-közép szintjének bizonygatásánál többet jelent talán az a tény, hogy ennek a járműtípusnak az egész kontinensen nincs használt piaca. Aki megvette, egyszerűen nem adja el.

Lupusbag – Farkas a varrógépnél

Kevés autentikusabb és személyre szabottabb tárgy létezik a mindennapos kerékpáros számára, mint a bringatáska. A futárvilágból indulva mára igazi bringás kultusztárgyként kezelt Lupusbag szintén Marosvölgyi Máté kreálmánya. Az 1998-as amerikai futár világbajnokságon látta először a funkcionalitáshoz rendelt formát, és mivel az ipari alpinista előélete miatt jól ismerte a strapabíró műanyag szöveteket, időtálló csatokat és hevedereket, miután itthon varrni kezdett, a futártáskáinak hamar híre kélt. „Nem az üzletet láttam benne, csak egy jó buli volt azoknak a srácoknak, akikkel minden nap együtt tekertem. Mivel ilyet nem készített akkor senki, a futárok lecsaptak rá – és a mai napig imádják” – mondja Máté.

Az eredetileg Serpának hívott táskáit később a második keresztnevéből (Farkas) átvezetett Lupusra változtatta. Ma is kitart a manufakturális jelleg mellett, és maradt az a filozófia is, hogy ezek a táskák azoknak készülnek, „akik direkt nem akarnak olyat, amit mások is hordhatnak”.  

Rivális márka már van jó néhány, mivel a bringás táskáknak újra divatja lett, de amit Máté varr, az ennek a műfajnak tényleg az extrém sport kategóriája. Nem meglepő, hogy szériák helyett egyszeri darabok kreátora. Nyilvántartást nem vezet, de Máté úgy saccolja, több mint 5000 Lupusbag készült a mikrocéges varrodájában. Hetente átlagosan 3-5 táskával készül el, melyek lényegében mind örök életűek.

(forrás: HVG Business magazin, 2016. 01.)

„Lapra szerelten”

Máté első megrendelése emlékezetes maradt: a jármű „lapra szerelten”, dobozokba csomagoltan érkezett, és „legózni” kellett vele, mivel a dobozban minden egyes alkatrész benne volt ugyan, de még a középagyat is össze kellett szerelni. Amikor kibontotta, sokáig csak addig jutott, hogy fogta a fejét. Aztán nekilátott, és 12 óra alatt összeszerelte a bringát. hiánytalanul, mindene megvolt – és Máté úgy tudja, ezzel az övé volt a városban az első ilyen kerékpár.

Aztán amikor lett három járgánya, elkezdte árulni is őket: kreált egy honlapot, és bár marketingre és reklámra azóta sem költ, mégis lassan híre kelt a járgányoknak, mivel rendszeresen ezzel közlekedett. Gitta, Máté felesége aztán „imázsolható nevet” is kreált a fura járgányhoz. Így lett a teherbringa helyett a név viszikli, s ez lett a webes bolt neve is, aminek végső célja, hogy egyszer majd sokféle cargo kerékpárt árulhasson és népszerűsítsen. Jelenleg a Babboe a leginkább meggyőző márka, és a City az, ami technikailag és esztétikailag is a leginkább felkelti az érdeklődést, mivel egy igazi városi, nagypolgári példány, és kifejezetten dizájnos darab. Van hagyományos és elektromos rásegítéssel dolgozó hajtásrendszerrel is, de négyféle háromkerekű verzió is – köztük egy kifejezetten kutyák számára épített, kenneles felépítménnyel is.

Az eladott néhány darab és a hétköznapi látvánnyá váló, teljesen természetesen kezelt viszikli közti hosszú úton Máté most ott jár, hogy az öngerjesztő piac, a Critical Mass és a Hajtás Pajtás felhajtó ereje együttesen évi 20-25 eladást generál. Többet is összeszerelne, mert ma már 3-4 óra alatt elkészül egy bringával (ami egyrészt a gyakorlat, másrészt viszont a félkész állapotban érkező, új márkának is köszönhető). De szerinte

nem cél, hogy szezononként több száz darabot eladjak, mert mindegyikben benne vagyok én is, és se az összeszerelését, se a beállítást nem szívesen adnám ki a kezemből.

Az inkább lassú, de permanens piaci növekedésben hisz, amire meg is van az oka. Három éve összeállt a gázkészülékgyártó Fég-gel, hogy saját márkát indítsanak. A tervek elkészültek, a gyártás is elkezdődött, de ebből másfél év után Máté azzal szállt ki, hogy idehaza mégsem tudják úgy, olyan áron megépíteni azt a minőséget, amit ő kétségek nélkül áruba bocsátana. Készül ugyan 8-10 darab a Hampi névre keresztelt magyar gyártmányból, melyekből többet ma is gond nélkül nyúznak éjjel-nappal a futárcégek, de Máté a gyártóval való folyamatos küzdés helyett inkább visszatért a holland vonalra. A sorozatgyártáshoz szükséges tervek pedig a fiókba kerültek azzal, hogy „majd meglátjuk, mi lesz belőle”.

Három vevőtípus már van

Javításra még egyetlen visziklit sem hoztak vissza.

Ez a technika gyakorlatilag elnyűhetetlen. Az, hogy holland, azt is jelenti, hogy ezek ridegen tartva se mennek tönkre

- magyarázta. Három vevőtípussal találkozott eddig: az egyik a nagyon jómódú családokból érkezik, akinek megéri például a balatonkenesei nyaralóba venni egy ilyet, ahol jól mutat, amikor évente néhány hétvégét ott töltve kitekernek vele a piacra és a strandra. A másik vevőfajta az, akinek üzleti megfontolásai vannak: a futár vagy a street food vonalon gyorsan el lehet jutni a visziklihez. A harmadik szegmens pedig kiszámolta, hogy gazdaságos és jó, ha a városban ezzel zajlik az élete. Ez utóbbi csoport zömmel vidéki városokban él, Szeged például e téren nagyon erős, de legutóbb egy debreceni család jelentkezett be azzal, hogy ők azonnal vinnének egy példányt.

©

Ami az „ipari” felhasználási területet illeti: a Mol vett egy ilyen járgányt az egyik olajfinomítójában a minták laborok közti szállítására. Nemrég pedig sikerült Máténak jó üzletet kötnie a bécsiekkel is, ahol az állami posta egyik leányvállalata vett több visziklit arra, hogy a belső kerületeket kiszolgálják. A cargo biciklik igazi potenciálja éppen ez utóbbiban van, mivel a belvárosi kis boltok igényeit, az oda irányuló teherforgalom jelentős részét képesek lehetnek kezelni – miközben nem pöfékelnek, nem zajosak, és a parkolási anomáliák, a dugódíjak, sorompók és járműbehajtási tiltások sem érintik. Ezt Máté szerint Budapest sem tudja majd elkerülni.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!