A riporter egy bölcsődében és egy kórházban is vizsgálódott. Mindkét munkahelyen azt sugallták a női alkalmazottaknak, hogy egyeztessék esetleges teherbe esésüket a munkaadóval. Hogy ezek az „iránymutatások” milyen viszonyban vannak az elemi emberi jogokkal, az kérdéses. De a profitot mindenek fölé helyező dél-koreai vállalati morál más szabályokat követ. Igaz, a vészcsengő megszólalt egy nagyon kínos eset kapcsán. A szociális minisztérium, tehát a gazdasági verseny káros hatásait kompenzálni hivatott állami intézmény egyik 34 éves női alkalmazottja, aki harmadik gyereke születése után nyert el egy fontos pozíciót, ami nőknek ritkán adataik meg, a munkahelyén halt meg a túlhajszoltság miatt. Végigdolgozta a szombatot, aztán vasárnap hajnali ötre visszatért, és szívrohamban halt meg.

Az OECD felmérése szerint Dél-Koreában a legnehezebb a nőknek áttörni az „üvegplafont”, vagyis kiharcolni a nők és a férfiak egyenlő bérezését. Pedig a 25-35 éves korosztályban a dél-koreai nők 80 százaléka rendelkezik egyetemi diplomával, miközben a felsőfokú végzettségű férfiak aránya ugyanebben a korcsoportban csak 72 százalék. Vagyis a dél-koreai nők műveltebbek, képzettebbek, mint férfi társaik, mégis háttérbe szorítják őket. De nem működik a nőknél az a modell sem, hogy a nő dolga a szülés. Mert kevés a bölcsőde, nincs valódi családi pótlék vagy a szülési szabadságra járó juttatás. Ezért a nők inkább nem mennek férjhez, szingli életmódot választanak, és a karriernek élnek. Ennek viszont az a következménye, hogy Dél-Koreában az egyik legalacsonyabb a születési ráta a világon, még a japánnál is alacsonyabb.

Elrettentő jövőkép

Ki fog itt dolgozni és nyugdíjjárulékot fizetni húsz év múlva, amikor a lakosság többsége hatvan, sőt hetven év fölötti lesz? Erre a kérdésre egyelőre nem tud választ adni az a jelenre koncentráló dél-koreai banki stratégia, amely szerint gyerekvállalásra készülő nőt nem érdemes alkalmazni.