Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Kilenc évig dolgozhatna Mészáros Lőrinc, hogy annyi pénzt szerezzen, mint amennyit a Bajnokok Ligája két döntős csapata együttvéve ér, már ha minden évben annyival gazdagodna, mint tavaly. A Real Madrid teljes piaci értékét 2,92 milliárd euróra becsüli a KPMG e héten kiadott összesítése, a Liverpoolt pedig 1,58 milliárd euróra értékelte az elemző cég – a két szám összeadva és forintba átszámolva 1434 milliárdot jelent.
Ha csakis a pénz döntene, meg sem kellene várni a szombat estét: hiába van mindkét BL-döntős Európa tíz legértékesebb klubja között, a kupát már most oda lehetne adni a Real Madridnak. Nem elég, hogy a klub becsült piaci értéke majdnem kétszer annyi, mint az angol ellenfeléé, a játékoskerete is majdnem duplaannyit ér, mint a Liverpoolé. A focisták piaci értékének becslésében világszerte elismert transfermarkt.com a Real keretét 962, a Liverpoolét 548 millió euróra teszi. Persze ha a fociban minden a pénzen múlna, akkor nagyjából húsz éve minden egyes BL-döntőben a Manchester United győzné le a Realt, és csak az lenne a kérdés, hogy mennyire teszi nehézzé az oda vezető útjukat a Bayern és a Barcelona.
Liverpool-szurkolók Kijevben
AFP / Nurphoto
Madridi sikersztori, liverpooli rémtörténet
„Above us only sky” – a liverpooli John Lennon Repülőtér szlogenje az Imagine-nek ez a híres sora. Nem Angliában lettünk volna, ha ehhez nem graffitizi hozzá egy elkeseredett szurkoló néhány éve a tabellára nézve: „below us only QPR and Reading”. A Liverpool-szurkolók a klub egyik legsötétebb időszakaként és hősies talpra állásként tekinthetnek vissza az elmúlt tizenegy évre, és nem csak azért, mert egy ligakupán kívül semmit nem nyertek. A rémtörténet 2007-ben kezdődött, amikor az amerikai hitelspekuláns duó, Tom Hicks és George Gillett megvette a klubot. Pár hónappal később a világgazdasági válság a padlóra küldte a tulajdonosokat, 2010 októberében pedig a teljes összeomlás fenyegette a Liverpoolt.
A Royal Bank of Scotlandnek és a Wells Fargónak összesen 280 millió font adósságot nem tudtak törleszteni, a Bloomberg két nappal a fizetési határidő előtt már csődvédelemről írt, és hiába jelentkezett be az amerikai New England Sports Ventures (NESV) a klubért, a tulajdonosok kevesellték a 300 millió fontos vételárat. Végül bíróság mondta ki: a tulajdonosokkal szembeforduló ügyvezető elnök jogosan adhatta el ennyiért a klubot. Az NESV éveken át küzdött az elődök után maradt káosz eltüntetésével, mostanra azonban visszavitte a Liverpoolt Európa tíz legértékesebbje közé, a 2016/17-es üzleti évet már nyereséggel zárták. A pályán ennek ellenére az igazi sikerek elmaradtak.
Cristiano Ronaldo és Mohamed Salah
AFP
A Real útja ennek épp az ellenkezője volt. Az üzleti modell első ránézésre egyszerű: az óriási bevételekből a világ legnagyobb sztárjait le kell igazolni, folyamatosan ott maradni a szűk világelitben, így új szponzorokat hozni, kedvező tévés szerződéseket kötni, és a még több pénzből újra és újra igazolni. 2010/11 óta minden évben legalább a BL-elődöntőig jutottak, háromszor meg is nyerték a sorozatot, olyan pedig utoljára 1996/97-ben történt meg, hogy ne is játszottak volna a BL-ben.
A Real a szponzoroktól, a Liverpool a tévésektől szerzi a pénzét
Óriási a különbség abban is, hogy honnan szerzi a két klub a vagyonát. Márpedig nem kis összegről van szó: a Real a 2016/17-es üzleti évben 674 millió euró bevételt szerzett, ebből maradt a költekezések után 26,3 millió euró adózás előtti nyereség, a Liverpool kasszájában pedig 364 millió font, azaz 415 millió euró bevétel után maradt 39 millió font, vagyis 44 millió euró nyereség.
A madridiak számára a legfontosabb a reklám: az összes bevételük 42 százaléka a szponzoroktól és a Real-díszítésű tárgyak eladásából származik. Európa nagy csapatai közül náluk jobban csak a Bayern München támaszkodik erre a bevételi forrásra. Az összes bevétel ötöde meccsnapi – vagyis a jegy- és bérletpénzek, valamint az, amit a stadionban elköltenek a szurkolók. A Liverpoolnál szintén a 42 százalék a lényeges szám, csakhogy az angoloknál a tévés pénz jelenti az összes bevétel ekkora részét.
Mohamed Salah (k)
AFP
| A kulcsszereplő: az angol tévé |
| Egyetlen más bajnokság sincs, ahol annyi jogdíjat fizetnének a kluboknak a tévés közvetítésekért, mint Angliában, nem véletlen, hogy Európa tíz legértékesebb klubja közül hat angol. A spanyoloknál épp ellenkező a trend, ott 2015-ben alakították át a szabályokat, a klubok már nem egyezhetnek meg egyenként a tévésekkel a jogdíjakról. A cél egyértelmű volt: ne nyolcszor annyi jogdíjat kapjon a Real és a Barcelona, mint a kiesőjelöltek. |
Más labdába sem rúghat
Nem sokat kell már várni, hogy másfél évtizedes legyen a legnagyobbak egyeduralma: utoljára 2004-ben játszott BL-döntőt olyan csapat, amely nem a négy topbajnokság (spanyol, angol, német, olasz) valamelyikéből érkezik. Az pedig, hogy legalább egy spanyol ne legyen a döntőben, 2013 óta elképzelhetetlen. Az európai klubfoci szűk elitje és a középmezőny között sosem volt még akkora különbség, mint most, akár a pénzügyi lehetőségeket, akár az eredményeket nézzük.
Cristiano Ronaldo
AFP
És a nagyok mindent megtesznek, hogy ez így is maradjon. Sikeresen lobbiztak az UEFA-nál, így idén nyártól már új rendszerben bonyolítják le a BL-t. Az európai szövetség elnöke ezt az esélyek kiegyenlítésének nevezte, de erről szó sincs: a 32 helyből 16-ot selejtező nélkül megkap a négy topliga első négy helyezettje, míg eddig a 3-4. helyezetteknek legalább egy selejtezőkört le kellett játszaniuk. A selejtezős csapatoknak eközben már csak hat hely jut.
Így aztán erősödhet az öngerjesztő folyamat: a nagyok még nagyobbak lehetnek, a kisebb bajnokságok helyi szinten erős csapatai pedig küzdhetnek egymással a morzsákért.
