Ilana Benet 40 évig volt ápolónő egy bronxi kórházban. 58 éves korában ment nyugdíjba. Úgy tervezte, hogy idejét családjával, elsősorban tíz unokájával tölti majd. Csakhogy alig néhány héttel a nyugdíjba vonulása után világossá vált számára, hogy hiányzik a munkája és a kórház, ahol addig dolgozott. Ezért úgy döntött, ismét munkát vállal korábbi munkahelyén.

Erre minden lehetősége megvolt, mert a kórházban külön program indult arra, hogyan tudják tovább foglalkoztatni az idősebbeket. Az intézmény vezetői még azelőtt léptek, hogy egyáltalán hiány lett volna nővérekből. Épp ezt nem akarták megvárni, felismerték, hogy az alkalmazottak egyre idősödnek, sokan 50 év körüliek, hamarosan nyugdíjba mennek. Ezért kidolgoztak egy olyan programot, amely segíti őket, hogy tovább dolgozhassanak. Ennek lényege: aki szeretne, szabadúszóként maradhat, annyi munkát vállalhat, amennyit bír vagy amennyi jólesik.

Ilana is szabadúszó nővér a kórház újszülött osztályán, hetente kétszer 12 órát dolgozik. Lehetne többet is, de ő úgy döntött, két nap elég. Ezért cserébe 60 dollárt keres egy héten. A New York Timesnak azt mondta, ennyi munka épp elég, utána mehet haza és lehet nagymama ismét.

A cikk megemlíti, hogy az Egyesült Államokban nemcsak az egészségügyi intézményekben foglalkoztatják szívesen a nyugdíjasokat ebben a formában, több ágazatban is élnek ezzel a lehetőséggel. Nálunk a kormány mindent megtesz azért, hogy visszacsalogassa a munkaerőpiacra azokat az időseket, akiket évekig, szisztematikusan kiszorított onnan: nyugdíjas szövetkezetek alakulhattak, jövőre pedig a munkáltatóknak nem kellene sem szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást fizetniük, ha az alkalmazottjuk nyugdíjas, csak és kizárólag 15 százalék személyi jövedelemadó terheli őket.