Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Niki Lauda osztrák visszafogottsággal, Michael O'Leary ír harsánysággal pózolt azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették a Laudamotion és a Ryanair légitársaság együttműködését, és ismertették a nyárra tervezett járatokat. Ehhez először az egykori autóversenyzőnek vissza kellett szereznie a nevét viselő légitársaságát, a Nikit, amelyet 2011-ben adott el a szintén a fapados üzleti modellt követő Air Berlinnek. Akkor Lauda még azzal viccelődött, hogy „több neve nincs, nem fogok már új légitársaságot alapítani”, ám mégsem tudott kiszállni a légi üzletből.
A 69 éves Lauda tavaly decemberben még nem tudta a csődbe ment Air Berlin feldarabolásánál megszerezni a Nikit, mert állítólag csak 20 millió eurót kínált érte. Akárcsak O'Leary, az autóversenyzőből lett osztrák üzletember is makacs és fukar – egy mondás szerint, ha nagy nehezen kinyitja a pénztárcáját, abból csak molylepke repül ki –, ám a második körre megemberelte magát. A már nem Berlinben, hanem Bécsben tartott tárgyaláson a hírek szerint 47 millió eurót ajánlott, és az övé lett a Niki, amit Laudamotionnak keresztelt át. Mivel az ügyletet úgy csomagolta be, hogy „visszamenti” osztrák tulajdonba a légitársaságot, a bécsi kormány közvetítésével szinte percek alatt megkapta a repülési és leszállási jogokat.
Régi-új cége egyik gépével Lauda díszes társaságot, újságírókat, új alkalmazottakat repített Düsseldorfba, ahol bejelentették a Ryanair-szövetséget. A 13 ezer főt foglalkoztató, 430 repülőgépével évente 130 millió utast szállító ír fapados az első menetben 50 millió euróért 24,9 százalékos tulajdont vesz a Laudamotionban. Vagyis Lauda máris visszanyerte az általa kifizetett vételárat. A Ryanair később 75 százalékra növeli tulajdonrészét, ha erre az EU is áldását adja. A kizárólag amerikai Boeing–737-esekkel repülő ír partner további 50 millió eurót ad arra, hogy a páneurópai Airbust használó Laudamotion a csődből kimentett 14 gépéhez még hatot vásároljon, s két éven belül további tízzel növelje a flottáját.
A Ryanair átveszi a jegyértékesítést, és új városokban szerez a Lauda irányítása alatt maradó légitársaságnak leszállási jogokat. O'Leary sem jár rosszul, mert cége a Brexit hatására készülve az osztrák szövetségessel megvetheti a lábát a kontinentális Európában. A Laudamotion – akárcsak az előd Niki – júniustól Bécsből és a berlini Tegel légikikötőből döntően nyaralóhelyeket vesz célba, az Ibériai-félszigettől Görögországon át a török tengerpartig. Az alkalmazottai által gyakran farmernadrágos pátriárkának nevezett Lauda azt ígéri, hogy kollektív szerződést köt a szakszervezettel, és a fizetésekkel sem spórol majd. Úgy véli, a Ryanair bevonásával felpörög a verseny az osztrák piacon, ahol ott van a Lufthansa tulajdonában álló AUA, de gépeiből hármat a schwechati repülőtérre telepített a Wizz Air is.
AFP / Herbert Neubrauer
Laudát a repülős dzsekijéről és a piros baseballsapkájáról Európa-szerte ismerik, de ezeken most változnak a szponzornevek. Négy évtizede a Parmalattal kezdte, most éppen a Novomatic kaszinócéget hirdeti. Akkor lett szokása sapkát hordani, amikor 1976-ban – már egy éve túl volt az első Forma–1-es világbajnokságán – a Nürburgringen a zuhogó esőben kisodródott a pályáról, és lángra kapott Ferrarijában pokoli égési sérüléseket szenvedett. Nagy mennyiségű mérges gázt lélegzett be, ami károsította a tüdejét, arca, fejbőre megégett, műtéteken, bőrátültetéseken esett át. Akaraterejére és makacsságára jellemző, hogy sérült, eltorzult arccal 42 nap múlva újra rajthoz állt. Nürburgringi balesetének következményeként leállt a veséje. Azóta kétszer kapott új vesét, előbb a testvérétől, majd második feleségétől, a nála 30 évvel fiatalabb Birgit Wenzinger légiutas-kísérőtől. A házaspárnak 2009-ben ikrei születtek.
Lauda 1977-ben másodszor is világbajnok lett. Két évvel később visszavonult, és megalapította a Lauda Airt. Apja és nagyapja is ismert vállalkozó volt Bécsben, hírneve mellett ez is segített, hogy bankhitelhez jutott. Aztán mégis visszatért versenyezni, hogy pénzt keressen: 1984-ben a McLaren színeiben megszerezte harmadik világbajnoki címét. Abban az évben első – és eddigi utolsó – osztrákként tudott nyerni az Osztrák Nagydíjon.
A Lauda Air nevet megőrizve 1988-ban újból elindította légitársaságát, amely főleg a Távol-Keletre küldött járatokat, időnként ő foglalta el a pilótaülést. A lendületes fejlődést 1991-ben szörnyű baleset akasztotta meg: Thaiföld fölött 223 utassal lezuhant a cég egyik Boeing–767-es gépe. Lauda vigasztalhatatlan volt, amíg ki nem derült, hogy a bajt előre nem látható technikai hiba okozta. A katasztrófa után kezdte keresni az együttműködést a Lufthansával. 1997-ben mégsem a német légitársaság, hanem az állami kézben lévő osztrák AUA vette meg a cégét. A Lauda Air vonzereje az olcsó működése volt, hátránya viszont a tulajdonos átláthatatlan üzleteinek hálója.
Az örökmozgó Lauda nem ült sokáig a babérjain. A 2003-ban csődbe ment német Aero Lloyd eszközeit felvásárolva újra légitársaságot indított, először flyniki, majd Niki néven. Dél-Európa napfényes városaiba kínált olcsó utakat, majd 2010-ben előbb 49,9 százalékot adott el a cégből az Air Berlinnek, egy évre rá pedig a maradékot is. A visszavásárolt és átkeresztelt Niki neve, a Laudamotion nem új. Lauda a fiával és két másik fiatalemberrel 2003-ban indított ezen a néven vállalkozást, amely fapados autókölcsönzőként működve Bécsben napi egy euróért kínált Smart kisautókat, amelyeket mozgó hirdetési felületként használt. Az üzlet bejött, Lauda 2009-ben eladta a részét, és magával vitte a most újból feltámasztott nevet. Az akkori tranzakció is nyereséges volt – ahogy eddig minden légitársaságán jó pénzért adott túl.
Az írás a HVG 2018/15. számában jelent meg.
