Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Nem is olyan könnyű magányos szigetet találni manapság. Alighanem ezért nem zavarják konkurensek a spanyol Alvaro Cerezo bizniszét. Igazi Robinson-vakációkat kínál cége, a Docastaway (magyarul: legyél hajótörött), amelynek fő terepe az indonéz szigetvilág. A turisták a szó szoros értelmében egyedül lehetnek egy lakatlan szigeten. Ahol azonban megfelelő éghajlatú és nem túl veszélyes szigetek találhatók, és elég nehéz távol tartani a civilizációt. Cerezo pénzt fizet például a halászoknak, hogy maradjanak távol azoktól a szigetektől, ahol éppen kuncsaft tartózkodik. Mostanában, amikor magasan jár a kókuszdió ára, azt is meg kell szervezni, hogy akkor szüreteljék a pálmákat, amikor éppen nincs fizetővendég a szigeten. Cerezo arra is ügyel, hogy ne vásároljon és ne is béreljen hosszú távra szigetet, mert bármikor épülhet a közelben üdülőhely, és akkor a hajók, a csónakok, az áthallatszó zenék tönkreteszik a sziget izolációs szintjét. Az „isolation level” a cégtulajdonos definíciója, ezen a skálán sorolja öt kategóriába a szigeteit.
Az izolációra külön biztonsági személyzet ügyel: a tagjai terjesztik a hírt a közeli településeken, hogy hová nem kellene hajózni, más felügyelők pedig őrhajókról figyelik és hessegetik el az arra tévedőket. Ami nem is könnyű. Az indonéz szigetvilágban a halászok mentalitásához tartozik, hogy élelmet adnának a vendégeknek, elbeszélgetnének velük, és nem fér a fejükbe, miért akarnának egyedül maradni az európaiak. Az izoláció fenntartásához tartozik, hogy a Robinsonokat váró szigetek nem feltétlenül a valódi nevükön szerepelnek a cég honlapján, és a titoktartást elvárják a vendégektől is.
László ferenc
A legtöbb stresszes európai egy-két hetet szeretne magányban tölteni. Akadnak szigetek, amelyeken komfortos házikó és rendszeres étkezés is benne van az árban, személyzettel együtt – de többen vannak, akik a pénzükért azt várják el, hogy semmiféle civilizáció ne legyen körülöttük. Őket minimális felszereléssel – bozótvágó késsel, öngyújtóval és naptejjel – teszik partra. Aztán rájuk van bízva, hogyan törik fel a kókuszdiót, hogyan sütik meg a rákot, hogyan gyűjtik be az esővizet. A fejenként és naponta 80–380 euró között megvásárolható Robinson-élet mégsem jelent igazi elhagyatottságot. Éjjel-nappali ügyelet figyel a kuncsaftokra. Akit kitesznek a szigetre, a biztonság kedvéért két mobiltelefont is kap. Ha valaki mérgező tüskés rájába lép, vagy egyszerűen csak elunja a magányt, közel a segítség.
Az üzleti ötlet Cerezo lelkivilágából adódott. Ő már kisfiúként akkor érezte jól magát, amikor nyaralás közben tutajt épített műanyag palackokból, hogy néptelen öblökhöz evezzen a délspanyol tengerparton. Közgazdászként akkor szabadult meg állandó depressziójától, amikor felmondott a munkahelyén, majd heteken át élt trópusi szigeteken, magányosan gyűjtögetve, vadászva. Onnan már csak egy lépés volt, hogy jövedelmező szolgáltatást építsen a saját szenvedélyére. 2010-ben alapította a céget. A Robinson-üzemmóddal a Docastaway egyedül van a piacon, de többé-kevésbé lakatlan szigetekkel persze mások is foglalkoznak. Az egyik legismertebb ügynök évtizedek óta a hamburgi Farhad Vladi, akinél bérelni is, vásárolni is lehet szigeteket. Napi ezer euró körül kínál például három családnak való luxusvillát Bermuda közelében, az Oswego szigeten. Már az Airbnb is beszállt az üzletbe – derült ki nemrég a hamburgi Die Zeit összefoglalójából. A lap példája szerint Belize partjainál egy szigetet – melynek neve Private Heaven, azaz Magánmennyország – hatszemélyes villával napi 345 dollárért lehet bérelni. A hajós transzfer benne van az árban.
A cikk a HVG 2018/16. számában jelent meg.
