A lényeg
• A pénznemváltás alapos előkészítést és gondos tervezést igényel, a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük mind a számviteli, mind pedig az adózási követelményeket.
• A számviteli törvény előírja, hogy a vállalkozás csak abban az esetben válthat pénznemet, ha azt üzleti tevékenysége indokolttá teszi.
• Az átváltás eredményeként árfolyam-különbözetek keletkezhetnek, amelyeket a saját tőke részeként kell elszámolni.
• A váltás hosszú távú elköteleződést jelent, amelyet előzetesen alaposan mérlegelni kell.
• Az árfolyam-különbözetek kétféleképpen befolyásolhatják a társasági adó alapját.
• A számviteli törvény előírja, hogy a vállalkozás csak abban az esetben válthat pénznemet, ha azt üzleti tevékenysége indokolttá teszi.
• Az átváltás eredményeként árfolyam-különbözetek keletkezhetnek, amelyeket a saját tőke részeként kell elszámolni.
• A váltás hosszú távú elköteleződést jelent, amelyet előzetesen alaposan mérlegelni kell.
• Az árfolyam-különbözetek kétféleképpen befolyásolhatják a társasági adó alapját.
A számviteli törvény és a társaságiadó-törvény egyaránt részletes szabályokat tartalmaz a pénznemváltásra vonatkozóan, biztosítva, hogy a vállalkozások megfelelően kezeljék a pénznemváltásból eredő könyvelési és adózási kihívásokat.
A pénznemváltás egy olyan lépés, amely alapos előkészítést és gondos tervezést igényel, és amelynek során a vállalkozásoknak figyelembe kell venniük mind a számviteli, mind pedig az adózási követelményeket annak érdekében, hogy a váltás zökkenőmentesen menjen végbe, és hogy az ne okozzon problémát a pénzügyi kimutatásokban vagy az adókötelezettség megállapításában.
Pénznemváltás szabályai a számviteli törvény alapján
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (számviteli törvény) szerint egy vállalkozás forintban vezeti a könyveit, és pénzügyi kimutatásait is forintban készíti el évről-évre. Ugyanakkor a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozás – megfelelő feltételek mellett – más pénznemet válasszon a könyvvezetés és a pénzügyi kimutatások készítése során. Euróban vagy USA dollárban bármely vállalkozás korlátok nélkül áttérhet; más deviza esetén azonban a törvény feltételként szabja, hogy a megelőző és a tárgyévben a bevételek, a költségek és ráfordítások, valamint a pénzügyi eszközök és kötelezettségek külön-külön legalább 25 százalékban az adott devizában merüljenek fel.
A pénznemváltásra vonatkozóan a számviteli törvény előírja, hogy a vállalkozás csak abban az esetben válthat pénznemet, ha azt üzleti tevékenysége indokolttá teszi. Ilyen indok lehet például, ha a vállalkozás bevételei túlnyomórészt külföldi pénznemben keletkeznek, vagy ha a költségek jelentős része is devizában merül fel.
A pénznemváltás során a vállalkozásnak a számviteli politikájában rögzítenie kell a pénznemváltás indokait és a választott pénznemet.
A pénznemváltás a vállalkozás üzleti évének első napján történhet meg, azaz év közben nincs lehetőség pénznemet váltani. Ezt egyébként be is kell jelenteni mind az adóhatósághoz, mind a cégbírósághoz, hiszen ez a változtatás a cég alapdokumentumait is érinti.
Amikor egy vállalkozás pénznemet vált, az összes meglévő eszközt, forrást, követelést és kötelezettséget át kell értékelni az új pénznemre. Az átváltás során az átváltás napján érvényben lévő, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, adott napon érvényes hivatalos árfolyamot kell alkalmazni. Az átváltási árfolyamnak egyértelműnek és dokumentáltnak kell lennie a számviteli politikában.
Fontos eljárási követelmény, hogy az áttérés napjára vonatkozóan – a jóváhagyott záróbeszámoló alapján – külön nyitómérleget kell készíteni a választott devizanemben, amelyet könyvvizsgálóval kell hitelesíttetni. Ez a hitelesített nyitómérleg képezi az új pénznemben indított könyvelés alapbizonylatát.
Az átváltás eredményeként árfolyam-különbözetek keletkezhetnek, amelyeket a saját tőke részeként kell elszámolni. Ez lehet pozitív (tőketartalék) és lehet negatív (eredménytartalék).
Az átértékelés során keletkező árfolyam-különbözetek kezelésének szabályait a számviteli törvény szigorúan meghatározza. Az átértékelés eredményeként keletkező pozitív vagy negatív különbözetet közvetlenül a saját tőkén belül kell kimutatni, azaz nem jelennek meg közvetlenül az eredménykimutatásban. Az árfolyam-különbözetek kezelésére vonatkozó szabályok biztosítják, hogy a pénznemváltás következtében a vállalkozás pénzügyi kimutatásai továbbra is megfeleljenek a valós vagyoni és pénzügyi helyzetnek.
A pénznemváltást követően a vállalkozásnak minden gazdasági eseményt az új pénznemben kell könyvelnie. Ez azt jelenti, hogy az összes újonnan keletkező bevételt, költséget, eszközt és kötelezettséget az új pénznemben kell rögzíteni. Az év végén a vállalkozásnak az új pénznemben kell elkészítenie az éves beszámolóját és egyéb pénzügyi kimutatásait is.
A döntés nem visszavonható rövid távon: euró vagy USA dollár alapú könyvvezetés esetén a pénznem ismételt megváltoztatására legkorábban a döntést követő harmadik üzleti évtől van lehetőség; ettől eltérő (funkcionális) deviza esetén az újabb váltás még ennél is korlátozottabb. A váltás tehát hosszú távú elköteleződést jelent, amelyet előzetesen alaposan mérlegelni kell.
Pénznemváltás szabályai a társaságiadó-törvény alapján
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (társaságiadó-törvény) szorosan összefügg a számviteli törvénnyel, mivel a társasági adó alapjának meghatározása során a számviteli szabályok alapján elkészített pénzügyi kimutatásokból kell kiindulni. A pénznemváltás hatásai így közvetlenül befolyásolják a társasági adó alapját is. A társaságiadó-törvény előírja, hogy az árfolyam-különbözeteket, amelyek a pénznemváltás során keletkeznek, az adóalap részeként kell figyelembe venni. Konkrétan: az áttérés során keletkező összevont áttérési különbözet – amely a forintos záróérték és az MNB-árfolyamon számított devizás nyitóérték különbségeként adódik – adóalap-módosító tételként jelenik meg a taobevallásban.
Az árfolyam-különbözetek kétféleképpen befolyásolhatják a társasági adó alapját. Ha az átértékelés eredményeként a vállalkozás eszközeinek értéke növekszik, akkor ez az adóalap növekedését eredményezi, és a vállalkozásnak magasabb adót kell fizetnie. Ezzel szemben, ha az átértékelés során az eszközök értéke csökken, az adóalap is csökken, ami alacsonyabb adókötelezettséget eredményezhet.
A társaságiadó-törvény előírja, hogy a pénznemváltás csak az adózási időszak elején történhet meg, és az adóalapot az új pénznemben kell meghatározni az egész adózási időszakra.
Az adózási időszak alatt a vállalkozásnak folyamatosan az új pénznemben kell rögzítenie a gazdasági eseményeket, és ennek alapján kell bevallania az adót.
Összefoglalva
A törvények által meghatározott eljárások biztosítják, hogy a pénzügyi kimutatások továbbra is hűen tükrözzék a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, és hogy a vállalkozások adókötelezettségei az új pénznem alkalmazásával összhangban legyenek. Az árfolyam-különbözetek kezelésének pontos szabályozása különösen fontos, mivel ezek a különbözetek jelentős hatással lehetnek mind a vállalkozás eredményére, mind pedig az adóalapra.
