Tüntetéssorozat a túlóratörvény ellen
Évek óta nem látott tüntetési hullámot váltott ki a túlórák növelését célzó, rabszolgatörvényként is emlegetett jogszabály parlamenti elfogadása. Az ellenzék a parlamentben, a diákok az utcákon folytatták a tiltakozást, már-már a 2006-os zavargásokat idéző körülmények között.
„A túlórakeret emelésében az online pénztárgépekkel és az EKÁER-rel indult gazdaságfehérítés újabb, fontos eszközét látom” – nyilatkozta Domokos László a Világgazdaságnak. Az Állami Számvevőszék elnöke arról beszélt: „az a vállalkozó, aki jelentős megrendelést kapott, eddig is megoldotta, hogy a dolgozói elvégezzék a munkát, legfeljebb eddig csak zsebbe, feketén mentek ilyenkor a pluszmunkáért járó juttatások”. A túlóratörvény pedig legalizálja ezt a helyzetet – ez Domokos szerint legalább azt jelenti, hogy „most mindenki számára tisztább helyzet keletkezik”.
De beszélt az állami projektek túlárazásáról is – igaz, a kérdés arról szólt, hogy a Soroksár–Kelebia-vasút fejlesztését a kormány nem vállalta, annyira drága lett volna. Domokos szerint a baj az volt korábban, hogy „sok esetben csak a politikai döntés született meg egy-egy nagy beruházásról, a szakmai előkészületek, a gazdaságossági-megvalósíthatósági vizsgálatok a háttérben maradtak, de arra is volt szép számmal példa, hogy a tervezők nem vettek tudomást a kivitelezési lehetőségekről”.
A megvalósításoknál így megugrottak a költségek akár 60-70 százalékkal is, és emiatt a közvélekedés általában rögtön korrupciót kiáltott.
Ráadásul az állam saját maga drágította meg a beruházásokat, hiszen az építőcégek az egyik beruházást hagyták ott egy másikért. De szerinte megvan a megoldás is: még nagyobb központosításra van szükség.
