Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
A háborús események és a március 15-i ünnepségek árnyékában egy jelentős üzleti megállapodás jött létre az elmúlt napokban a magyar piacon, amellyel tovább bővült a magyar kormányfő családjának vagyona. Orbán Viktor veje, Tiborcz István érdekeltsége, a Budapest Capital Zrt. ugyanis megállapodást írt alá arról, hogy megveszi a Diófa Alapkezelőt tulajdonló Tarragona Holding Zrt.-t Jellinek Dániel üzletembertől.
A családi ezüst az elmúlt időszakban látványos gyarapodásnak indult, szállodaipari és bankpiaci befektetések (Gránit Bank) kerültek Tiborczék birtokába. Most pedig egy alapkezelővel teljesedett ki a portfólió. Érdekessége az üzletnek, hogy a csomag részeként a miniszterelnök gazdasági tanácsadójával is bővült az Tiborcz-birodalom: Nagy Márton hivatalosan tavaly ősz elején csatlakozott a cég felügyelőbizottságához. Jellinek Dániel akkoriban így nyilatkozott a változásról a privátbankár.hu oldalnak: „A szakemberek köre valóban tovább bővült, néhány hete ugyanis Nagy Márton, volt jegybanki alelnök csatlakozott a társasághoz, felügyelőbizottsági elnökként. Úgy gondolom, hogy Márton makrogazdasági és gazdaságpolitikai tapasztalata, valamint piaci szemlélete nagymértékben támogatja majd a Diófa működését.”
Nagy Márton sokáig dolgozott a Magyar Nemzeti Bankban, már Simor András elnöki ideje alatt is fontos szerepe volt a monetáris politika alakításában. Ambiciózus, becsvággyal teli szakembernek tartották, akinek hasznos meglátásai vannak. Amikor Simort Matolcsy György váltotta a jegybank élén, Nagy kitartott az intézmény mellett, és ezt szakmai karrierje megsegítésével hálálta meg Orbán Viktor kedvenc gazdaságpolitikusa. Alelnökként egy időben a monetáris politika legfőbb stratégájaként tekintettek rá a Szabadság téren, akihez olyan intézkedések voltak köthetők, mint a kedvezményes kamatozású vállalati hitelprogramok bevezetése.
Idővel azonban megromlott a viszony az elnök és beosztottja között, Nagynak szakmailag szűkössé kezdett válni a tér a jegybankban, és a Matolcsy által szabott iránnyal sem tudott maradéktalanul azonosulni. Ez a feszültség oda vezetett, hogy Nagynak távoznia kellett az MNB-ből. Tekintélyéről sokat elárul, hogy kegyvesztettként nem tűnt el a süllyesztőben, hanem Orbán Viktor maga mellé emelte tanácsadónak. Ezt követte a Diófa Alapkezelő felkérése a felügyelőbizottságba.
A helyzet tehát úgy áll, hogy a miniszterelnök veje egy olyan cégben lett tulajdonos, amelyben a miniszterelnök egyik legfontosabb tanácsadója vállalt nemrég tisztséget. Természetesen ez önmagában nem szül összeférhetetlenséget, mégis felvet kérdéseket, hogy a kormányzati döntésekre – kiemelten a pénzügyiekre – rálátó, azokban közreműködő, a beosztásánál fogva tájékozottabb kormányfői tanácsadó informális helyzetelőnybe hozhatja a versenytársakhoz képest a kormányfő vejének érdekeltségét.
