Megvizsgálta a GKI, milyen eredményeket hozott a keleti nyitás. A kormány már tizennégy éve hirdeti, hogy a keleti gazdasági kapcsolatokat kell erősíteni – a legfontosabb mutatók közül van, amely semmilyen keleti erősödést nem mutat, amelyik pedig igen, közvetetten az is a nyugati kitettség felé visz el.

A külföldre eladott magyar termékeknek 2010-ben a 77 százalékát vitték az EU valamelyik országába, ez az arány mostanra 81 százaléskosra nőtt. Az észak-amerikai termékexport aránya 3 százalék alattiról majdnem 5 százalékra nőtt eközben.

Ezzel szemben az Ázsiába történő export részaránya 7 százalékról 5 százalék alá csökkent, egy szintre kerülve a növekvő észak-amerikai exporttal. Ezen belül a Kínába irányuló eladások stagnálnak, az elmúlt tizennégy évben végig a teljes magyar termékexport 0,2 és 0,35 százaléka között ingadozott, India esetében pedig 0,4-ről 0,3-ra csökkent.

Ami a szolgáltatások exportját illeti: az EU-ba irányuló eladások az elmúlt lassan másfél évtizedben végig 70-73 százalékon maradtak, az Egyesült Államok súlya 6-ról 10 százalékra nőtt a szolgáltatásexporton belül, Ázsiáé 9-ről 7 százalékra csökkent. Kína aránya megduplázódott, de ez is csak azt jelenti, hogy 0,5 százalékról 1 százalékra nőtt.

Ennél sokkal látványosabb, és valóban keleti nyitást mutat az, ahogyan egyre több ázsiai cég hozza a befektetéseit Magyarországra. A külfölditőke-befektetésben Ázsia súlya a 2010-es 3 százalékról mostanra 10 százalékra nőtt. Ennek a nagy része Dél-Korea cégeinek érkezését jelenti, az ottani arány 1-ről 6 százalékosra emelkedett az elmúlt évek akkumulátorgyáraival. Kína súlya eddig a statisztikailag értelmezhetetlenről 0,4 százalékra nőtt, de amikor a már bejelentett akku- és autógyárak elkészülnek, akkor ez a szám jóval nagyobb lesz majd.

Csakhogy ezeknek a befektetéseknek az a céljuk, hogy a kínai, illetve koreai cégek az EU-ba tudjanak exportálni, nem magyar eladásra dolgoznak. Ez pedig hiába jelent számszakilag keleti nyitást, valójában ez is a nyugati kitettségünket növeli – állapítja meg a GKI.