A határnyitás utáni Rajka egyszerűen kihalt: no nem feltétlenül a forgalom, hanem az egykori határállomás üres épületei keltik az elhagyatottság érzetét. De térségünkben, ahol a határok léte annyi szenvedést okozott már, soha ne legyen nagyobb bajunk, mint hogy felver a gaz néhány sorompós átkelőhelyet. A bezárt mellékhelyiség ajtaján felirat lóg: a következő WC 10 kilométer. Egyetlen szlovák pénzváltó árválkodik a zöld színű határállomáson, a benne ülő hölgy kissé kedvetlen, amikor magyarul szólalunk meg, és sokkal rosszabbul váltja a koronát, mint 20 kilométerrel odébb a pozsonyi OTP-fiók. Hiába az EU internacionalizmusa, a szolgáltatások minősége lassan változik mifelénk.

Öllős László. Egyféle doktrína látszik © hvg.hu

Bratislava azonban takaros és nyugodt. A Monarchia gemütlichkeitjának szelleme tért vissza a szlovák fővárosba. Múlt és félmúlt összeérnek: szállásunk, a panelből épült Hotel Druzba nevét sem törölte el senki, s a szocialista tudományos kutatást dicsőítő falimozaik (!) éppúgy ragyog, mint nem messze a belváros magyar emlékeket is hordozó házacskái.

Öllős László történésszel, a Samorinban (Somorja) működő  Fórum Kisebbségkutató Intézet elnökével egy belvárosi kávéházban beszélgettünk, Pozsonyban, bécsi kávé mellett. Leginkább arról, mi rejlik a szlovák fejlődés tetszetős felszíne és irigyelt eredményei mögött.

hvg.hu: Szlovákia bezzegország a magyar sajtóban. Többnyire sopánkodunk, hogy lám, tíz éve még szó sem lehetett volna az ország EU-tagságáról, most a térség eminens tanulója, Magyarország meg lemarad a versenyben.  Ilyen egyszerű ez? Valóban sikertörténetet írnak errefelé? 

Folyt. köv.

Interjúnkra örvendetesen sok reakció, s vitatkozó ellenvélemény érkezett a határon túlról. Épp ezért körképünket - azaz most már vitánkat? -  a szlovákiai magyarság helyzetéről, a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok állásáról, a szomszédos országok és Magyarország közti kulturális átjárásokról folytatjuk! Interjúnk Hushegyi Gábor pozsonyi esztétával itt!

Öllős László: Gazdasági értelemben mindenképpen sikertörténet zajlik. A Dzurinda-kormány radikális reformjai mostanra értek be, 10 százalékos a gazdasági növekedés. Hogy zárójelben valami aktuálisat is mondjak: a nagy elosztórendszerekbe is belenyúltak. Például a reformcsomag idején az egészségügyben több-biztosítós modellt indítottak el, meg a vizitdíjat is bevezették, amit a mostani Fico-kormány törölt el, és azonnal meg is nőtt a tömeg az orvosi várókban. Szlovákia rossz helyzetből startolt. Az átlagkeresetek kisebbek voltak a magyarországiakénál, a munkanélküliségi ráta meg magasabb. Most pedig fordul a kocka. A Meciar-kormány alatti privatizáció katasztrofális volt, gyakorlatilag nomenklatúra-privatizáció zajlott, alig jött be külföldi működő tőke. A Dzurinda-kabinet ezt a helyzetet örökölte, és nagyon lendületesen kezdett. De belül veszekedős, vitatkozó koalíció volt, ami aztán fel is őrölte.

hvg.hu: Szlovákia mennyivel viselte fegyelmezettebben a megszorításokat, reformokat, mint a magyar közvélemény?

Ö. L.: Semennyivel se. Erről kevés információ látott napvilágot Magyarországon, de itt is hihetetlen feszültségek voltak, s részben vannak is. Nem verték szét a tévészékházat, de itt is jelen van a szélsőjobb. Aztán ez a szélsőjobb parlamenti és mára kormánypozíciót is szerzett. Mindeközben azonban komoly kultúrviták is zajlottak a Benes-dekrétumok és Andrej Hlinka szerepének értékelése körül. A mostani szlovák ellenzék legerősebb pártja, a Dzurinda vezette SDKÚ viselkedése teljességgel haszonelvű, nem is vállalták a kultúrvitát.

hvg.hu: Úgy gondolnánk, hogy egy gazdasági sikertörténet idején a kisebbség helyzete és hangulata javul.

Ö. L.: A nehézségeken nincsenek még túl az emberek, mindössze a növekedés teremtett pozitív hangulatot. A magyarság ezen belül keserűbb, mert az ő pártjuk, a Magyar Koalíció Pártja benne volt az előző, azaz a növekedést összehozó kormányban. De most a Szlovák Nemzeti Párt és Jan Slotá kormányzati tényező lett, s ők egyértelműen magyarellenesek. A magát baloldalinak nevező kormánypárt, a SMER velük lépett szövetségre. Ennek a váltásnak persze megvannak a hagyományai a térségben, hiszen a "nemzeti" és a "szocialista" összekapcsolása nem előzmények nélkül való. Közben Jan Slotáék jelenléte a kormányban nyilvánvaló problémákat okoz a nemzetközi színtéren. A SMER azt hitte, a külföld torkán lenyomható majd Slotá. Ez részben sikerült a szocialistáknál, de Robert Fico miniszterelnökkel az EU-ban a legtöbben a kötelezőn kívül máig nemigen állnak szóba. Meghívásai se nagyon vannak, utazni alig tud. Egyedül Oroszországot nem zavarja a nacionalizmus erős jelenléte, sőt  így egyre erősödik is az orosz-orientáció.

hvg.hu: Fico miniszterelnök miért vállalja az elszigetelődést?

Ö. L.: Belpolitikai okokból. A nemzetközi diplomáciai problémákat az átlagember nem érzékeli.

hvg.hu: Mégis, mi a tétje ennek a helyzetnek?

Ö. L.: Aktuálpolitikai és szimbolikus tétje van. A koalíció legerősebb pártja baloldalinak vallja magát, de a szociáldemokrata értékektől igen messze áll, valamiféle központosított demokráciában gondolkodik. Az intézkedéseivel racionálisan nem lehet azonosulni, ezért a stabilitás fenntartásához mitikus, érzelmi, sőt esetenként misztikus azonosulási pontokat teremt. Ehhez pedig a legkézenfekvőbb a nacionalizmus, az ellenségkép - amire legjobbak a magyarok -, illetve a történelem átírása. A putyinizmus módszereiből sok minden beszivárgott ide. Itt is azt a történelemszemléletet próbálják  uralkodóvá tenni, amely szerint mindegy, milyen módon, de aki erősítette a nemzetet, az pozitív szereplő, bárki legyen is az, és bármilyen eszközt is használt. A szlovák történelmet be kell népesíteni. Ezért van, hogy a szélsőjobboldali Hlinka és a sztálinista Vladimir Clementis kultusza egyaránt felélesztetett. Az sem véletlen, hogy a schengeni határnyitáskor a miniszterelnök hangsúlyozta, nem történt egyéb, mint hogy eltűntek a határállomások. Tehát az esemény történelmi, kulturális vagy érzelmi dimenzióit elhallgatta. A történelmi tisztázás minimális szándéka sincs meg jelenleg. Mintha bejött volna Jászi Oszkár jóslata a közép-európai balkanizálódásról, tehát hogy egy apró földterületért bármire képesek ezek az országok. Koszovó szlovák megítélése mögött a Benes-dekrétumok is ott húzódnak. Azaz elfogadható, ha egy ország elüldözi, sőt gyilkolja saját állampolgárait? A jó hír azonban az, hogy a szlovák értelmiség egy része már nyíltan kiáll a nacionalizmus ellen. A Benes-vita, a Hlinka-vita, vagy Malina Hedvig ügye erre szolgáltatott példát. A nyílt kiállást pedig a közvélemény is észrevette, a viták idején csökkent a legnagyobb kormánypárt népszerűsége. Tehát az értelmiségi érvelés nem maradt hatástalan. Az elit értelmiség és a művészeti közeg nyitott, nyugatos és ez valamilyen hatást mindenképpen kifejt.

hvg.hu: Ha a látogató Pozsonyban sétál, egy nyugatos orientációjú várost lát.

Ö. L.: Így van. Pozsonyban lehet élni. Ez a város és Kassa nagyon élhető helyek lettek. De e városok hatása nem terjedt még ki, ne feledjük, hogy Pozsony nem Budapest, azaz az országon belüli súlya kisebb. Az érem másik oldalához tartozik az is, hogy azért Szlovákia "fogva van" az uniós tagság által. Bármit nem lehet megtenni, a magyar kisebbség közvetett védelmet kap ebben a helyzetben, az elnyomás nem fokozódhat totálissá. De azért változatlanul nem lehet hivatalos nyelv a magyar, oktatásügyi és kulturális kérdésekben nem dönthetnek önállóan a magyarok, az országos mellett továbbra is regionális kisebbségi helyzetben tartják őket - vagyis a megyehatárok úgy vannak meghúzva, hogy mindenütt kisebbségben legyenek -,  ünnepeik nem hivatalos ünnepek.

hvg.hu: Mi oldhatja ezt a helyzetet?

Ö. L.: A határnyitás mindenképpen enyhíti a feszültséget. A gazdasági kapcsolatok jót tesznek. Aki ma Szlovákiában magyarul tanul, az a magyar munkaerőpiacra is gondol. De a legfontosabb a kulturális kapcsolatok fejlesztése volna. Magyarországról hivatalosan támogatott kultúrexport kellene, kulturális termékek és projektek exportja. Szlovákiában gyakorlatilag alig lehetséges a magyar kultúra népszerűsítése szlovákul, a szlovákiai magyok kultúráját is beleértve. Például szerettük volna évente legalább egyszer szlovákul is megjelenteteni a szlovákiai magyarok egyetlen társadalomtudományi folyóiratát, illetve fontos könyveket is. Ezekre a projektekre kizárólag magántámogatóktól lehet ma pénzt szerezni - szerencsére az itteni gazdag réteg néhány tagja túljutott az eredeti tőkefelhalmozás gátlástalan korszakán, már van, aki a kultúratámogatás fontosságát felismerte. De ez persze nem pótolja az állami forrásokat. Szóval Magyarországnak a kultúrexportot kellene növelnie, s a közös projektek számát. Csak a megismerés és a társadalmi párbeszéd  csökkenti az előítéletet. A magyarellenesség bázisa is inkább északabbra van, ahol nem élnek magyarok. Kulturális váltás szükséges: a magyar kultúrát kellene itt megszerettetni. Nem is volna lehetetlen. Mint mondtam, a szlovák értelmiség nyitott és a szlovák társadalomban is egyre többen látják, hogy a határokat semmi nem fenyegeti, az ellenségkép fenntartása értelmetlen, s csak belső okai vannak. A baj az, hogy egyelőre nem látszik más doktrína.