Látogató a Múzeumok Éjszakáján Másodlagos felhasználások © MTI

A könyvkiadás, a sajtó, a média képéhségét kielégíteni nyilvánvalóan nem rossz üzlet. Az utóbbi években multimédiás fejlesztésekben, új típusú tartalomszolgáltatásban is utazó Kossuth Kiadó most ebbe az irányba tesz lépéseket: képügynökséget alapít. 
A Cultiris nevű vállalkozás fotográfusokat és közgyűjteményeket is megkeres üzleti ajánlatával.

A kultúrára koncentráló képügynökség nem kér kizálólagosságot egyetlen közgyűjteménytől sem, nem kíván jogokat birtokolni; amit vállal, az a képek forgalmazása egy megfelelően marketingelt webes interfészen. Amit pedig kér, az negyven százalék a digitális kép árából.

Lesz közgyűjtemény, amely igent mond, és lesz, amely nemet. Hanem a helyzet ennél mégis bonyolultabb. A terület rendezetlen, s ennek intő jele, hogy néhány közgyűjteményben fotósok saját zsebre is bizniszelnek a képeket felhasználni kívánó kiadókkal, sajtósokkal. Meglehet, a Cultiris darázsfészekbe nyúlt, pedig csak üzletet akar csinálni - és kínálni másoknak. 

Egy neve elhallgatását kérő, fővárosi közgyűjteményben dolgozó múzeumi szakember némileg szkeptikusan kommentálja mindezt: "A gyűjtemény a múzeum számára olyan, mint az aranyrudak a bank széfjében. Nem kellene ehhez túlságosan közel engedni magánvállalkozásokat. Itt valakik ingyen jutnak közkincshez, amit aztán forgalmazni tudnak. Az igazi probléma az, hogy a kulturális területen a közszféra és a magánszféra együttműködése átgondolatlan és szabályozatlan."

Számos nagy közgyűjtemény fennatartója, az OKM (Oktatási és Kulturális Minisztérium) mindenesetre teljesen másképp gondolja. Vígh Annamáriától, a múzeumi főosztály vezetőjétől azt a választ kaptuk, hogy az OKM egyelőre nem tud ugyan a Kossuth üzleti megkereséseiről, de jónak tartja a koncepciót. Az egyes intézményekre bízza, hogy szerződnek-e; az ilyen döntések az ő kompetenciájukba tartoznak.

Rendszerek és szemléletek

A megoszló vélemények rámutatnak a dolog kérdéses pontjaira. Az állam a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében igen komoly, több milliárdos beruházással megkezdett egy közgyűjteményi digitalizációs programot, s az egyszeri szemlélő azt hinné, hogy a végeredményként létrejövő rendszer majd efféle vállalkozások, akár egy képügynökség létrehozását is lehetővé teszi. Ha ez jó üzlet, csinálják meg a múzeumok? Forráshiányos időkben, amikor a fenntartó is a bevételnövelésre ösztönöz, logikus volna.

Hasonlóképpen gondolja ezt Bánki Zsolt is, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) informatikai szakértője. "Több éve fut a digitalizációs program, a felelőse az OSZK, azaz az Országos Széchényi Könyvtár. Egy pilot-programja  hamarosan realizálódik is, amely éppen egy digitális képkönyvtár létrehozását célozta. Úgy gondolom, ez a modell a későbbiekben közgyűjteményi képügynökségi funkciók ellátására is alkalmas lehet, akár több intézményt összefogva" - magyarázza a szakértő. Egyben jelzi, nem hiszi, hogy a PIM igent mondana egy üzleti ajánlatra, ha adott esetben maga is létre tudja hozni az értékesítési felületet.

A Cultiris képviseletében Földes László a hvg.hu-nak azt mondja: "A gyűjtemények anyagainak digitalizálása egy dolog, az értékesítési infrastruktúra kialakítása és profitábilis működtetése pedig egy másik".

Mint mondja, a gyűjteményekkel olyan konstrukcióban állapodnak meg, amit azok saját jogi státuszuk szerint elfogadhatónak tartanak. A múzeumok maguk továbbra is felhasználhatják gyűjteményeiket fotóértékesítés céljára, a kérés csupán az a magáncég részéről, hogy más ügynökségnek ne bocsássák rendelkezésére.

Az biztos, hogy egy piaci szereplő előnyösebb helyzetben lesz, mint egy múzeum: előbb fogja megtalálni a felhasználókat. "Megkeressük a potenciális 'nagy' ügyfeleket, azaz a könyv- és lapkiadókat, szerkesztőségeket, médiavállalkozásokat, reklámstúdiókat,  és elébe megyünk a várható igényeknek" - mondja Földes. "Mindez nem a gyűjteményeket terheli, hiszen ők érthető módon inkább a kutatómunkára összpontosítanak -  a reprodukciók értékesítésére nem tudnak vagy nem akarnak időt szánni, nincs lehetőségük apparátust, infrastruktúrát kialakítani erre."

© Marton Szilvia

A PIM szakértője világossá teszi: "A közgyűjtemények joggal tarthatják aggályosnak, hogy a képállományuk piaci szereplők kezébe kerüljön. S nem csak anyagi okokból. Hanem mert a digitális mesterképek ugyanúgy védettséget élveznek, mint az eredeti művek. S ennek a jogszabályi háttere még nincs meg."

Az OSZK címzetes igazgatója, az elektronikus dokumentumok kezelésével szakértőként foglalkozó Bánkeszi Katalin nem így látja. "Természetes, hogy megjelenik a kereskedelmi szféra, ha látja a felhasználói igényt és azt is, hogy a közgyűjteményi oldalon nem, vagy csak lassan mozdulnak a kereskedelmi szolgáltatások irányába" - mondja és leszögezi, nem lát konkurenciát a képügynökségben, sem agresszív piacteremtési szándékot a Cultiris stratégiájában; ez szerinte sokkal inkább egy újabb megjelenési lehetőséget jelenthet a közgyűjteményeknek. Elárulja, hogy az OSZK is tárgyal velük, lesznek is olyan, nem jogvédett anyagaik, amelyek az együttműködésbe majd belekerülnek. Van, amit a könyvtár, és van, amit a Cultiris digitalizál.

"Lehet úgy értelmezni egy képügynökség megjelenését, hogy valakik 'elveszik' a lehetőséget a múzeumok elől, merthogy a 60 százalék helyett 100 is lehetne az övék. De értelmezhető úgy is, hogy  a múzeum számára is áll a lehetőség. Forgalmazhatja a digitális képeket maga is, ha megvan a technikai, infrastrukturális és marketing háttere. Ebben az együttműködésben ezt átvállalják tőle. A 60 százalékot pedig vissza is forgathatja akár egy hasonló tevékenységbe, fordíthatja további digitalizálásra vagy a szolgáltatásai bővítésére" - összegez a szakember. Ő valószínűnek tartja, hogy a közgyűjteményi digitalizálás eredményeire kereskedelmi szolgáltatások is ráépülnek, amikhez majd nem kell harmadik szereplő. "Talán nem is olyan sokára" - teszi hozzá.
 

Ki fizet a jogokért?

A hvg.hu kérdésére Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója a jogi háttérre, illetve annak időnkénti rendezetlenségére mutat rá. "Alapkérdés a képek jogi státusza. Ha például egy kortárs művész munkájáról van szó, amely közgyűjteményben található, ki és mennyit fizet a múzeumnak, a művésznek és a reprodukciót készítő fotósnak?"

A Cultiris a jogok és jogdíjak kérdéséről ezt mondja: "A fotó készítőjének és a gyűjtemény kezelőjének együttesen tudjuk felkínálni a felhasználási jogdíj 60 százalékát. A kettejük közötti megosztás a tárgyalásokon dől el."

Talán csak véletlen, hogy ebben a bekezdésben nem szerepel az alkotó, azaz a művész.  Arról nem szólva, hogy a jogdíjat a felhasználónak kellene fizetnie. A képzőművészeti színtéren közös jogkezelést végző Hungart azonban még nem tud arról, mit akar a képügynökség, és mit a múzeumok.