A környék aluljáróiban, utcáiban és házfalain készült graffitik életnagyságú fotómásolatai, az alkotókkal készített interjúkból származó részletek, valamint a graffitis szubkultúra egyedi szlengjének szótára várja a látogatót a tárlat alsó, "aluljáró" szintjén.

A szövegekből kiderül, hogy mi a különbség a legális és az illegális graffitisek között, és hogy miért élvezet egyeseknek úgy alkotni, hogy csak egy szűk réteg tudja: a rajzot ő készítette.
   
Az emeleti tér ablakai összefirkált házakra nyílnak, a falakon a többségi kultúra elismert alkotóinak a graffitikről formált véleménye olvasható. A többek között Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordítótól, Hajós András zenész-műsorvezetőtől és Haba Péter művészettörténésztől származó idézetek más-más szemszögből közelítenek a témához; egyesek problémaként, mások művészetként kezelik a graffitit.

© MTI - Mohai Balázs

   

Kedélyborzoló munkák

„Az a motiváció, amire a street art épül, nagyon mélyen bennünk van: azt szeretnénk, ha a halálunk után is fennmaradna a nevünk. Amit most látunk, az már az elmérgesedett helyzet következménye. Rendészeti kérdésként kezelték, de nem figyeltek soha arra, kik és mit is csinálnak. Fiatalokról van szó, akiknek nem az a céljuk, hogy a meglevő tökéletes rendből rendetlenséget csináljanak. Ki vannak szorítva a kommunikációból, de egy város nem lehet díszlet, sokkal inkább kommunikációs felület, ahol olyan vélemények is megjelennek, amelyeket egyébként tiltanak. Engem is felháborít egy megrongált buszmegálló, tönkretett kapu; de ez a városban elszabaduló agresszió, a felheccelt társadalom tevékenységének következménye. Az pedig, hogy a város belterületén ennyi teg és graffiti van, urbanisztikai jelenség. Politikusok és üzletemberek úgy döntöttek, hogy plázák épüljenek belső területeken. Ezek megjelenésével azonban kiszorulnak a kis boltok, az igényes kiskereskedelmi üzletek a belvárosból, bizonyos utcák szellemövezetekké válnak. A plázákban olyan gondolkodás ölt testet, amely a várost díszletként értelmezi.” Sugár János képzőművész egyik saját munkája kapcsán nyilatkozott a hvg.hu-nak. A cikk itt olvasható.

A kiállítás első számú célja az, hogy a szerteágazó vélemények megismertetése és ütköztetése révén "újfajta párbeszédet kezdeményezzen a két oldal között" - hangsúlyozta Bojár Iván András, a Szeretem Budapestet Mozgalom elnöke (és a főpolgármester városarculatért felelős tanácsadója) a tárlat hétfő esti megnyitóján, hozzátéve, hogy különbséget kell tenni a "dekoratív, minőséget és értéket képviselő graffitik és az öncélú, egyedül egy szubkultúra belső kommunikációját szolgáló firkák, az úgynevezett tegek között".
   
"Megváltozott a köztérről való gondolkodás, a közönyt lassan felváltja az odafigyelés, épp ezért most kell újragondolnunk azt, hogyan kezeljük a graffiti-kérdést; hogy mit kell lemosni a házfalról és mi az, ami akár egy galériában is megállja a helyét" - kommentált Bojár Iván András.
   
A Maczó Balázs muzeológus rendezte tárlat egyedi vendégkönyvet biztosít: a látogatók a falra függesztett kartonpapírokra festékszóróval (konzervatívabbak tollal) írhatják le vagy festhetik fel véleményüket.
   
A május 10-ig nyitva tartó kiállítás időtartama alatt külön helyiségekben olyan képzőművészek képei lesznek láthatóak, akiknek művészetére nagy hatást gyakorolt a graffiti, így a Bázis Galéria graffitiművészeinek alkotásai, Taker, valamint Kovács Buddha Tamás képei kerülnek a falakra.
   
Az első, már látható kísérőtárlat ugyanakkor más témát dolgoz fel: a Szeretem Budapestet Mozgalom és a Budapest Városarculati Tanácsnoki Irodája által kezdeményezett graffiti-eltüntetési akció 13. kerületi képei láthatóak a különteremben.