Maria Weber filmje, a Nairobi Rómeó és Júlia (Nairobi Love Story) két különböző etnikai csoportba tartozó kenyai fiatal szerelmének történetét meséli el, bemutatva családi hátterüket, munkájukat és egymáshoz fűződő kapcsolatukat. Margareth kikuyu (ez a legnépesebb etnikai csoport Kenyában), házinéniként dolgozik egy panzióban. Vagyis szolgáló. A vendégeivel él és csak vasárnaponként látogat haza. Eric ezzel szemben luo. (A harmadik legnagyobb etnikai csoport az országban. A luók földjüket művelik, lelkipásztorként dolgoznak vagy szakképzettséget szereztek és megbecsült tagjai a társadalomnak.). A fiú Nairobi egyik szegénynegyedében kereskedő: ruhákat árul egy bódéban.

Az alapvető konfliktus - az etnikai hovatartozás – mellett számos tényező veszélyezteti a fiatalok közös jövőjét. Leggyötrőbb a bizonytalanság: nem tudják, belevághatnak-e a házasságba. Annyit tudnak, hogy szeretik egymást. De ez a szerelem más, mint a gondosan megálmodott amerikai love storyk a vásznon, ahol a vágyakozás az elérhetetlen után, a könnyes egymásra találás vagy a kedves elvesztése (szívfacsaró melódiákkal és megható képsorokkal) határozza meg a szereplők létét. Cukormáz és optimista jövőkép nélkül ijesztő ez a kenyai kapcsolat, ugyanakkor rávilágít arra, hogy mi lehet fontosabb a lángoló, gyorsan ellobbanó érzelmeknél. A szerelmet a realitás táptalajára helyezi: a fiatalok őszintén beszélnek egymáshoz fűződő viszonyukról, kétségeikről. Olyan az egész, mint egy nyilvános párterápia: a néző előtt ásnak lelkük legmélyére és keresik az okokat, valójában miért kötődnek a másikhoz. Furcsa kettősség, hogy miközben lelkileg gond nélkül nélkül lemeztelenítik magukat, egyszer sem érnek egymáshoz, vonzalmukról legfeljebb tekintetük árulkodik. (Beszédes, hogy bár két éve járnak, de Eric édesanyja előtt még csókot sem válthatnak, hiszen „nem illik”.) Margy elmondja - a nézőnek, egyenesen a kamerába tekintve -, hogy eleinte kétségei voltak, tudta, hogy Eric túl fiatal hozzá, nem akart beleszeretni. De, mint mondja, „az a baj, hogy nem választhatjuk meg, kibe szeretünk bele. Ha így lenne, bárkibe beleszerethetnénk”. Eric jól bánik a gyerekekkel, dolgos, és - nem elhanyagolható szempont - jóképű. „Ő minden” - mondja. („He’s everything”). A miérteknek ettől kezdve nincs jelentőségük.

Eric és Margareth. A cél közös, az út rögös.

www.verzio.org

Ericnek a biztonság a legfontosabb ebben a kapcsolatban: jól érzi magát Margareth-tel, sokat nevetnek. Érzéseit, mint mondja - a nézőnek címezve -, nem tudja pontosan megfogalmazni, de talán nem is kell. Szégyenlős kis nevetése és pirulása azonban elárulja, hogy fontos neki a lány. Egyiküknek sincs ködös ábrándja a szerelemről, nem egy megfoghatatlan érzést, álomképet kergetnek, hanem a hús-vér embert becsülik meg annak minden gyengeségével, jó és rossz tulajdonságával. Elfogadják egymást - nem is tehetnek mást -, a közegben, ahol élnek, csak így lehet kialakítani egy valamirevaló kapcsolatot. Történetük egy szálon fut, mégsem unalmas, a közös jelenetek - dolgoznak, filmet néznek, beszélgetnek -, amelyek anyanyelvükön folynak és az angol nyelvű monológok -a kamerának és a nézőnek tolmácsolják gondolataikat - dinamikusan váltakoznak.

A film kulcskérdése a házasság. Hogy milyen szerepet tölt be a házasságban a nő és a férfi? Egyenrangú felek-e? Általános vélekedés, hogy a nő most, főz, neveli a gyerekeket és még dolgozik is. Vagyis szolga. Ezt a képet „árnyalja” Eric szerint, hogy amikor bekötik egy lány fejét, az a házasságban férjként kezd el viselkedni, vagyis magához akarja ragadni a gyeplőt, ami a tradicionális nemi szerepeket tekintve egy valamirevaló férfinak elfogadhatatlan.

A helyi hitközségben - Gospel központban -, ahol a fiatalok vasárnaponként találkozhatnak, a lelkipásztor újra és újra felveti: „ha szeretnétek megházasodni, kiáltsátok: ámen”. Ki is rángat a közönség - közösség - elé néhány férfit és nőt, hogy kifaggassa őket, házasságban élnek-e, ha nem, miért nem. „Együtt élni valakivel húsz évig házasság nélkül, az nem jó” – mondja. Kicsit erőszakos propaganda, de Kenyában úgy látszik, erre van szükség, hogy a párok elkötelezzék magukat. A klasszikus, tapintatosnak nem nevezhető kérdés hallatán viszont, amitől minden egyedülálló nőnemű retteg - miszerint miért nincs barátja egy ilyen kedves, gyönyörű lánynak - már kinyílik a bicska az edzett európai szinglik - és egykori szinglik - zsebében. Mégis mi köze a lelkipásztor úrnak a bugyiügyekhez? A kenyai nők viszont csak pirulnak és szégyenkeznek, ha nincs párjuk. Magukban keresik a hibát. Ebben nem különböznek amerikai vagy európai  társaiktól, ám ők nem próbálják palástolni érzéseiket, mondván, életük így is csodás, remek dolog egyedül dönteni a fontos kérdésekben, a magány pedig szükséges velejárója a szabadságuknak. Tudják, hogy a házassághoz alkut kell kötni. Margareth is hajlandó erre, ezért elmegy Eric családjához vizitelni. Holott tudja, hogy anyósjelöltje megveti, mert ő „csak egy lány a gettóból”. A látogatás kellően fagyosra is sikerül, jelezve, hogy a jövőben sok-sok vizitre és kellemetlenségre kell számítaniuk, ha valóban együtt szeretnének élni.

www.verzio.org

Nem véletlen, hogy a nézőben újra és újra felmerül a kérdés: akarják-e ezt a házasságot egyáltalán? Margareth például egyszer felhozza – amikor hazautazik a családjához -, hogy férj nélkül is vállalna gyereket, Eric pedig nem sieti el a lánykérést. Odáig jutnak, hogy családi körben egy párnak tekintik őket, ám nem mutatkozhatnak együtt a nyilvánosság előtt, mert nem házasok. (A probléma munkájukat is befolyásolja: közös cd-t készítenek - Eric írja a dalokat, Margy énekel -, de a lemezborítón nem lehet kép kettejükről, hiszen törvényesen nem tartoznak egymáshoz.) Bezzeg Amerikában, mondhatnánk.

Hogy az amerikai valóság és mentalitás ebben a törzsi hagyományok uralta világban is nyomot hagy, arra jó példa Obama alakja: egy árus Obama-képeket kínál az utcán, azzal reklámozva portékáját, hogy „Obama a mi népünk fia”. Az egyik jelenetben Margy is Barack Obamát nézi: a CNN-en éppen az amerikai elnök győzelme utáni pillanatokat mutatják. Kérdés, nekik mit jelent mindez. „Kenyeret nem” - összegzi Margareth. Amerika messze van, nekik más problémákkal kell szembenézniük. Többek között azzal, tervezhetnek-e közös jövőt. Mert a szerelem önmagában még nem garancia, más naponta pár órát együtt tölteni valakivel és más megosztani vele mindent. Az asztalt és az ágyat. „Amikor a szív, a test és az elme is azt mondja, hogy az ember készen áll a házasságra, még akkor is kiderülhet, hogy ez nem így van” – mondja Margareth. Hogyha megvan a bizonyosság, le kell küzdeni az akadályokat. És ha közben nem fogy el a lelkesedés, talán meglesz a happy end is. Pár év múlva.

Nairobi Love Story
Rendező és operatőr: Maria Weber
(46 perc, 2009.)
Szereplők: Margareth Karie Kinutha, Eric Ambayo Oyingo

A 7. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm-fesztivál részletes programját megnézheti a rendezvény oldalán.

L. L.