Az énekesnő vasárnap hunyt el, Alzheimer-kórban. Jarkoni az izraeli katonai támaszpontok ünnepelt énekesnőjéből később a hadsereg egyik legfőbb kritikusává vált, hevesen bírálta a palesztinokkal szemben az elmúlt évtizedben tanúsított bánásmódot.

Az izraeli hadsereg ellen intézett 2002-es kritikája miatt a katonák családjai árulóként tekintettek az énekesnőre: halálos fenyegetéseket kapott, és az életműve előtti tisztelet jeleként szervezett gálaestet is törölték. Művészek egy csoportja azonban alternatív estélyt szervezett az énekesnő támogatására.

"Olyan nép vagyunk, amely átélte a holokausztot. Akkor hogyan vagyunk képesek ilyen dolgokat tenni egy másik nemzettel?" - tette fel a nagy port kavaró kérdést a hadsereg egyik rádióadásában, párhuzamot vonva a holokauszt és az izraeli haderő egyik ciszjordániai művelete között.

"Elfáradtam. Ötvenegy éve Izraelről énekelek a világ minden táján: történeteket arról, hogy milyen volt az első, a második, az összes háború előtt. Háború, háború és háború. Úgy ismernek, mint a háború énekesét. Én azonban nem szeretem ezt az elnevezést. Én Izrael dalnoka szeretnék lenni" - mondta egy interjúban.

Jarkoni dalai az Izrael újjáalapításához vezető 1948-as háború utáni első napok eseményeit mesélik el. A háború idején az énekesnő rádiókezelőként dolgozott. Éveken át az izraeli katonai támaszpontok egyik biztos pillére volt: zenéjével szórakoztatta a katonákat és dalainak többsége igazi klasszikussá vált, amelyek még ma is visszacsengenek az izraeliek fülében és gyakran felcsendülnek az ünnepi megemlékezéseken.

1998-ban megkapta az Izraeli-díj a héber énekekért nevű elismerést. "Amíg az izraeli védelmi erők ellenséges pozíciókat foglaltak el, addig ő a katonák szívébe lopta be magát" - méltatta az énekesnőt Simon Peresz izraeli államfő. Jarkoni a nyilvánosságtól visszavonultan élt az elmúlt évtizedben. Zenéjének ereje azonban idővel elhomályosította korábbi vitatott kijelentéseit. Családja közleménye szerint Jarkonit férje mellé helyezik örök nyugalomra egy tel-avivi temetőben.