Minózs, Minogú, Minóg. Amikor Kylie Locomotion című dalát megláttuk az első, még rendszerváltás előtt fogható külföldi csatornán, a Super Channelen, találgattuk, vajon miként kell ejteni a loknis énekesnő nevét. Egy kicsit idősebb rokonlány meggyőzött minket, hogy francia, így egy ideig az elsőnél maradtunk, mert franciásabbnak hangzott, noha "franciául" sem így kellett ejteni. Aztán kiderült, hogy ausztrál.

Imádtuk, nemcsak a lokomotívos számot, de az I Should Be So Lucky-t is, ám az igazi favorit a szőke herceggel, Jason Donovannal előadott duettje volt: az Especially For You. Ők voltak a számunkra épp felfedezett nyugati popvilág első álompárja, akikről megtudtuk, hogy tiniszínészként is egymásra találtak az ausztrál Szomszédok című sorozatban. Alig vártuk, hogy a másik külföldi adón, a Sat1-on megláthassuk, hogy nézett ki még kisebbként Kylie és Jason. A popdalocskákban szerelmes lánykát alakító Minogue szerepe szerint lázadó tini volt a szappanoperában, aki anyjával állandóan azon vitatkozik, mikor fiúzhat, mikor csattanhat el az első csók, és mikor bújhat ágyba barátjával.

Aztán jött 1987, és Kylie belekezdett az éneklésbe. És azonnal bejött neki. Donovan próbálkozott még egy ideig, de a 100xSzép című magazinból kitépett poszterjét lassan le kellett cserélni másra: Richard Marxra, vagy New Kids on the Blocksra. (Később ledöbbentünk, amikor Donovant egy transzvesztita szerepében láttunk viszont a Szétcsúszva című filmben.)

Minogue viszont maradt, sőt, a szomszédlány imázsát 1990-ben felváltotta a vamp, amiben nem kis segítségére volt viharos afférja az INXS-es Michael Hutchence-szel. Az egyre sötétebb rúzs és az egyre mélyebb kivágások nem zavarták a közönséget, Nick Cave pedig egyenesen odáig volt érte. Olyannyira, hogy kijelentette, feltétlenül dolgoznia kell vele. Akkoriban a zsánerek keveredése még szinte tabunak számított, főleg, ha könnyed popról és posztpunkról volt szó. 1996-ban Cave álma mégis valóra vált: megjelent a Where The Wild Roses Grow, és mindenki szerette.

Kylie 2005-ig töretlen zenei pályafutását és a bulvár által egekbe magasztalt kőkemény fenekét a rákbetegség háttérbe szorította. Gyógyulása után kellett pár év, hogy újra bepöccenjen a karrierje, 2010-ben az Aphrodité című albummal és az All The Lovers című slágerrel sikerült újra az, ami 2003-ban a Slow című remekkel. Kylie újra a játszási listák kedvencévé vált, bár fellépőruhái visszafogottabbak lettek, táncból is kevesebb lett. 43 évesen vélhetőleg úgy gondolja a kicsi Kylie, már nem kell ugrabugrálnia ahhoz, hogy észrevegyék.

A 25 éves évfordulót Minogue K25-nek titulálja a sztár. Ennek alkalmából régi slágereit újraénekli, a Finer Feelings például már meg is tekinthető nagyzenekari, fúvós-vonós háttérrel.