„Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék.” Költő le nem írna ma már ilyen mondatot, ahogy tette a Toldin föllelkesült Petőfi Arany Jánosnak címzett levelében. Manapság nem is venné komolyan senki az „Itt a nyilam, mibe lőjjem?” vagy az „Akasszátok föl a királyokat!”-féle kinyilatkozásokat.

Noha árnyaltabb jelentéstartalommal, a jelentős költők egyre gyakrabban publikálnak mostanság is politikai tárgyú költeményeket, melyek nyomán az irodalomtörténészek és az esztéták is egyre többet foglalkoznak a jelenséggel. Parti Nagy Lajos szerint az utóbbi évek történései azok ingerküszöbét is átlépték, akik más műfajokban, például esszében vagy glosszában nem szívesen fejeznék ki magukat, így maradnak saját, választott műnemükön belül, és megkísérelnek az adott helyzetre versben reagálni.

A jelenségről, illetve az ezzel kapcsolatos vélekedésekről részleteket az e heti HVG-ben olvashatnak.