Kudarca a forradalomnak, ami eltakaríthatta volna a brazil szappanoperákat a képernyőről, letéphette volna a girlandot és flittert a „nagyszabású showműsorokról”, ami elhagyta volna a körülírás- és szinonima-kényszert a magazinműsorokból. Elaludt a gyertyaláng, melynek fényénél modernebb és reálisabb celeb-univerzum felé indulhatott volna a magyar kereskedelmi televíziózás. Hát a túrót.

MJE győzelme végképp összehozta a Szent SMS Családot: János Elek az apa, Szíj Melinda az anya, Utasi Árpi a gyermek. Néha bekukkant az ablakon a fivér, Tabáni István. Oké, ludas az RTL is. A szívfacsaró portré, ami (sokszor a valóságot egészen torzan átértelmezve) az erre alkalmas versenyzőkről egyre szánnivalóbb képet közvetített, a taktikus kockás pulcsi a szép nagy bajszos emberen - akinek papíros és díjazott énekesként van „rendes” fellépő ruhája is -, az állandó presszió, ami durvább, mint bármelyik Facebookra posztolt kép a talált kutyákról, valóban megtették a hatást.

Pokorny Lia, Hajós András, Hernádi Judit és Puzsér Róbert a zsűriben

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

Ha Ördög Nóra állandóan azt zsolozsmázza, hogy „segítsenek a kedvencüknek, segítsenek neki”, akkor bízvást tagban fogja meg az erre fogékonyakat. Nem a produkció, hanem az elesettség, a „nekem nem sikerült, de majd János Elek” számít. Drága Mari néni, tessék már elfogadni, hogy most nem egy lehorzsolt térdre kell ragtapaszt nyomni, nem a megyei ítélőtáblán elkaszált birtokvita miatt kell revansot venni. Az a derék bajszos ember nem azért hangos, mert fáj neki! Ő épp szórakoztatna. Klapka jól mondja: ne a nőt, az ékszert nézze! Itt: ne a pulcsit, a produkciót nézze (hallgassa)!

Kik a bűnsegédek?

Az egyik napilap nemrég fényképet közölt arról, hogy milyen keskeny mezsgyén haladhat a zsűri, milyen instrukciókat kapnak egy-egy versenyző értékelését megelőzően. Tilos a dalválasztást kritizálni, tilos a hátteret kritizálni, tilos a ruhát kritizálni, tilos a dalt kritizálni, tilos az eredeti előadót kritizálni. Adódik a kérdés, hogy ezek után mi marad - egyáltalán Pokorny Lia, Hernádi Judit, Hajós András és Puzsér Róbert szólalt-e meg az értékelések során, vagy az ő szájukkal is az RTL? Talán egyedül Puzsér autonómiáját nem kérdőjelezi meg senki.

Hernádi Judit és Pokorny Lia viszont egymás elől szívta el a figurát, nehéz akár egyetlen ítészi véleményüket is felidézni. Elsősorban nem ők tehetnek erről: egy saját fejlesztésű (értsd: több, különböző külföldi előképből összecsencselt) televíziós formátum esetében a csatorna felelőssége, hogy kiket rak össze és mit vár el tőlük. Ha nincs egy markáns tőmondatos jellemzése az egyes zsűritagokról, akkor az színtelen-szagtalan lesz.

Van, hogy ezt öntevékenyen pótolja a szereplő: a korábbi szériákban szereplő Oroszlán Szonja ügyesen rakta össze a szertelen fruska, a tapasztalt színésznő, a képzett énekesnő figuráját egésszé, akinek van releváns közlendője a hangképzésről, de el tud olvadni a kockás hasú férfiaktól is. Önazonos volt, egyébként is létező jellemvonásokat tudott magából megmutatni. Kizárt, hogy Pokorny Lia ne legyen legalább ennyire komplex személyiség, de ez a közeg valamiért nem engedte át magán.

Hajós András medvecsapdába lépett azzal, hogy Puzsér is bekerült a zsűribe. Nem lehet egy komplett rezesbanda mellett kasztanyettázni, nincs foganatja, ha a szakadó esőben körbejárok egy locsolókannával. A „máshogy beszélek, én őszinte és laza vagyok” hatalmas kontraszt a Heti hetesben Farkasházy Tivadar végtelen hosszúságú történeteihez képest - Puzsér mellett viszont halk volt és erőtlen.

Puzsér Róbert: ő megmondta

Túry Gergely

A végeredmény fényében a negyedik zsűritag is bűnsegéd. Hiába tűnt úgy, hogy eréllyel őrzi a gátat a nyálpatak tövében, hiába a végén már teljesen egyértelmű felhívása, hogy ne MJE nyerjen. A végeredmény akkor is ugyanez lett volna, ha egy közvélemény-kutató cégre bízzuk a döntést, amelyik kihozza, hogy mit gondol a legvastagabb középszer.

Hogyan jutottunk idáig?

Sokszor megénekelt közhely, hogy nem kéne állandóan nyitogatni a sütő ajtaját, mert pont amiatt nem fog nagyra nőni odabent a sütemény.

Ennyi tehetségkutató ilyen kevéske idő alatt rettenetesen sok. Nem nő ki a földből félévente egy új Rúzsa Magdi. A Csillag születik koncepciója (ismét csak: javarészt a brit műsor sémáját követve) próbált reflektálni a problémára, az énekesek mellett „bármi mást” is beengedve a versenybe - de nem sikerült.

Nem tudtak kibontakozási lehetőséget adni az egyéb műfajoknak (csak én éreztem magam korábban nagyon kínosan Utasi Árpi produkciói alatt?). Kertek alatt beosont ugyan még a tánc, de az is szinte csak vigaszág. Már az élő adásoknak nekiinduló csapaton látszott, hogy veszélyben a forradalom. Az első körben (indokolt minőségi kifogások okán) kiakolbólított stand-upos fiatalemberen kívül mindenki énekelt (rappelt) és táncolt. Innen már zsinóron húzták a végkifejletig a csapatot - Erdős Péter szelekciós mechanizmusa ma is működik: „Nem erre b.szik a magyar”.

A bármilyen magas kvalitású táncos vagy tánccsapat, az nem SMS-mágnes. Még a Megasztár jobb napjaiban próbálkozott a TV2 a Megatánc bevezetésével, de akkorát buktak, mint… mint manapság Hajdú Péter szokott. Pedig kiváló műsor volt, mégis, egyedül Karsai Zita aktképei törtek át. Most pedig, ahogy gördült előre a Csillag születik, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt megint árulás van. A túlszeretés, a hibák elkendőzése (mínusz Puzsér) miatt a zsűri képtelen volt érdemben hatni - hiába adták a legtöbb pontot a Quantum XXL valóban kiemelkedő táncosainak, azok az SMS-ek alakulása folytán mégis utolsó helyen jutottak tovább.

Elmondom a titkot: azért van tíz szám azon a táblán, hogy lehessen differenciálni. Ha az a zsűri attitűdje, hogy „ez most nem sikerült, ezért csak hét pontot adok”, akkor magát kasztrálja a döntnök társaság. Két pont, hm? A végén pedig már pontosan tudni lehetett, kinek áll a zászló: a táncosokra nem jön elég SMS, az éneklő, fiatal lányok még sosem nyertek semmit az RTL-en, ellenben a „mi fiunk”, a „jaj, de szimpatikus”, a „segítsünk a bánatos férfiún” mindig bejön. Plasztikus kép volt, ahogy MJE duettjére a korábbi szériát ugyanígy nyerő Tabáni István ugrott be. Egyik a marhapörkölt, másik a gulyásleves. Mennyiségi közétkeztetés.

Nincs remény?

Rövidebb távon ez nem is fog változni. A forradalom lehetséges támaszai ugyanis egyre kevésbé érdeklődnek a műfaj után. Nem üli végig a műsort, pláne nem küld SMS-t. Megnézi a neten, utólag. Erre való a YouTube. Egy 18-20 éves sokkal inkább tölti házon kívül a szombat estéjét, mint a bevezetőben már méltatott Mari néni.

Tudja ezt a tévé is, ezért a piacos pulóver, ezért a viaszkolt bajusz, ezért az archaizáló produkcióválasztás. Sőt, ezért megy rá a kommerszre - ha ugyanis a komolyzene vájt fülű rajongóira számított volna Mészáros János Elek szerepeltetésével, akkor sose hangzott volna fel az O Sole Mio. „A dalválasztást tilos kritizálni”, ugye. Szirota Jennifer a végén megkapta a tanácsot, hogy énekeljen dzsesszt, de a versenydalaiban talán csak egyszer (Add már, uram, az esőt!) tettek kísérletet arra, hogy a minőség csillogjon.

A most következő nyári haknikon, majd a törvényszerűen megérkező lemezen is jó eséllyel ugyanaz a Szabó Zé fémjelezte iparos munka köszön majd vissza. Amíg az SMS-ezők kezében van a döntés, addig a tévé azt nézi, honnan jön be a legtöbb szavazat, kik veszik meg a műsorral szimbiózisban élő bulvárlapokat, kik járnak a falunapokra. Hát ők, MJE klónjai. Ezért nem lehet leszakadni a sémáról, még egy hivatásos vaddisznó (ez most nem pejoratív jelző) Puzsér szerepeltetésével sem. Ha mégis valamiben bízni akarunk, egyetlen apró szalmaszálat tudok adni.

Nem tudom, feltűnt-e, de már évek óta csak arányokat tudunk meg a beküldött SMS-ekről, pontos számokat sosem. Ugyanis az aranykorhoz, az első Big Brother, Való Világ, a hajdani Napló, az első Megasztár idejéhez képest drámai a visszaesés. És most jön minderre a telefonadó is… szóval eljöhet az idő, amikor valamelyik tévé váltani mer, és felfedezi végre az internetet. Ez alapvetően át fogja rajzolni az erőviszonyokat.

A döntést akár átlagosan húsz évvel fiatalabb korosztály, más szempontok, más eszközök segítségével hozza majd meg. Az új közvetítő eszköz pedig magával hozza az új formákat is - ugyanis, valljuk be, a Csillag születik lényegében fikarcnyit sem különbözik a pont ötven éve indult Ki mit tud? első, 1962-es adásától. De addig még elhangzik párszor, hogy „segítsenek a kedvencüknek”.