Tébolyult partimessiás

Fél fejjel alacsonyabb, mint a Barcelona 169 cm-es istene, Lionel Messi, de épp annyi Grammy-díja van, mint ahány aranylabdával az argentin támadózsenit eddig elismerték. Ázsiójuk és népszerűségük egyenrangú a szórakoztatóiparban: mindketten szemtelenül fiatalon lettek szupersztárok, és a teljesítményük is bombabiztos. Ám míg Messi a pályán varázsol több tízezer néző előtt, ugyanezt a mágiát Sonny Moore, azaz Skrillex hatalmas űrkapszulát formázó keverőpult mögül űzi, irdatlan hangerejű és másodpercenként más-más hangmintákkal ingerlő zenéjével, amely maga a végtelenített neodadaizmus.

Munkái a legfelkapottabb elektronikus zenei stílushoz, a dubstephez köthetők, annak sötét, markánsan basszusközpontú és agresszív irányzatát képviselik, ám lehetetlen kizárólag egyetlen műfajhoz társítani őket.

Bődey János

Skrillex a mai könnyűzenei irányzatok legjellegzetesebb stílusjegyeit felhasználva ollózza össze partikompatibilis szuperanyagait: egyetlen számba bekerülhet a rocktól kezdve az electrohouse-on és a trance-en át a reggae-ig minden. Játéka széles tömegeket szólít meg, leginkább az internetes közösségi oldalakon, mémeken és okostelefonos alkalmazásokon szocializálódott tizenéveseknél talál be.

A tinik szórakozási kultúráját meghatározó, 24 éves zenész önerőből, az imázsát tudatosan formázó háttérmenedzsment nélkül lett az utóbbi egy évben világhírű előadó, akinek rajongótábora a Facebookon hétről hétre százezrekkel bővül, és akit hírességek hívnak magánbulijaikba dj-zni. Bármennyire fiatal is, Moore nem tudatosan látott neki az útkeresésnek. A mostohaszülők nevelte Los Angeles-i srác 12 évesen otthagyta az iskolát, és már-már hiperaktivitásról árulkodó energiáit gördeszkázással, különféle együttesekhez csapódva élte ki.

Első komolyabb zenekara az At Risk pop-punk banda volt, ám kilépett belőle, kevesellte a heti háromszori próbát. A MySpace-en lógva, emós csajokra vadászva ismerkedett meg Matt Gooddal, aki bevette énekesnek az együttesébe. Sonny 16 évesen, a From First Till Last tagjaként többet keresett, mint szülei valaha, mégsem érezte otthonosan magát a zenekarban, egy philadelphiai koncert előtt beteget jelentett, lemondta a show-t, és sosem tért vissza a kötelékbe.

Saját bevallása szerint Moore 14 éves korától készít elektronikus zenéket, dj-zni csak öt évvel később kezdett el a MySpace-univerzumban ismert nevén, azaz Skrillexként. Először 2009-ben az Atlantic Records adta ki kislemezét akkor még Sonny néven, bemutatkozó stúdióalbumának megjelenését viszont jogi viták miatt hónapokra elhalasztották. A kiadótól kapott előleget felélte, több tízezer dolláros tartozásokat halmozott fel, ezért kislemezét My Name Is Skrillex címmel a MySpace-en terjesztette.

Az ingyen hozzáférhető anyagot több százezren töltötték le. Lecsapott rá a világhírű kanadai elektronikus zenész, Deadmau5, leigazolta a kiadójához, és közös turnéra invitálta. A bevételből visszafizette tartozásait, milliók ismerték meg, majd az akkoriban megjelent munkájából, a Scary Monsters And Nice Spritesból több százezer példányt adtak el, és két díjat hozott neki a 2012. februári Grammy-gála, ahol ő kapta az év remixének járó aranygramofont is.

Kegyeiért ma már versengenek a nagy cégek, horribilis összegeket kínálnak neki azért, hogy számait reklámkampányokban felhasználhassák. A mindig fekete ruhát viselő, féloldalasan felnyírt hajú, arcát vastag keretes szemüveg mögé rejtő Moore divatikon lett, megjelenését tinédzser rajongói és a legnagyobb sztárok utánozzák. Mégsem szállt el a sikerektől, irtózik a luxushotelektől, a médiától és a róla szóló cikkektől, a bankszámlájára befolyó milliókat egyelőre még nem fényűzésre, hanem produkciójának tökéletesítésére fordítja. Egyfolytában dolgozik, ecstasy-, kokain- és acidfóbiája van, egyedül a dohányzásról képtelen lemondani.

Stiller Ákos

A fellépések után vállára kapja hátizsákját, benne egy MacBookkal és egy profi fülhallgatóval, és keres egy házibulit, ahol pirkadatig folytathatja tovább a dj-zést. „Nem hiszem, hogy úgy fognak rám emlékezni, mint Michael Jacksonra vagy a Led Zeppelinre, de talán a nevem megmarad azok emlékezetében, akik velem voltak ezeken a fergeteges partikon. De nem akarok felvágni, ez a buli nem csak rólam szól, hiszen én arra vagyok csak jó, hogy mindenkinek biztosítsam a szórakozást” – szerénykedett a Rolling Stone magazin róla készült többoldalas riportjában Moore, akit több milliárd kattintással sem lehetne már kitörölni a popkultúrából.