szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Fejetlen nadrágemberek, sétáló hajlabdák, és a sunyin beosonó örökség. Hogyan lesz a félelemből izgalom, a rémületből nevetés? A képzelőerő hatalom.

Miet Warlop vizuális művész, színházi háttérrel. Egyszerre több műfajban alkot: mozgó szobrait, élőképeit a színházi dramaturgia megújítására használja, közös nevezőre hozza az installáció-művészetet, a performanszot, az akció-festészetet és ahogy szürreális figuráival horrorba oltja a fantasyt (és viszont), az akár Dalít és Buñuelt is idézi.

trafó

Warlop színháza nem mindennapi élmény. Aki beül egy darabjára, mesevilágba csöppen: hajlabdák sétálnak, fejetlen nadrágemberek futkároznak és literszám ömlik a festék a játékpisztolyokból. A pillanatképekből összerakott előadás habból, füstből, átmeneti anyagokból formálódik egésszé, majd le is bomlik a szemünk előtt. Ezúttal a Mystery Magnet/ Milyen mágnes? című darabját láthatja a közönség május 2-3-án a Trafóban.

hvg.hu : Két éve a Springville című darabjával már járt a Trafóban. Most a Mystery Magnet/ Milyen mágnes? című előadását láthatja a közönség. Ezúttal olyan világot teremt, amelyben a szomorúságból humor fakad, a prózaiságból varázslat születik, a félelem pedig izgalommá szelídül. Az előadás szereplői teljesen eltűnnek a ruhák, parókák, kosztümök mögött/alatt. Érzéki és szubjektív, önfeledt és felelőtlen. Milyen emlékei maradtak Budapestről?

Miet Walrop.: Budapestről a kültéri fürdő jut először eszembe, ahova ki lehet menni. A Trafóval kapcsolatban elszomorítónak tartom, ahogy a klíma változik ebben az országban. Remélem továbbra is fenn tud maradni. Örülök, hogy a második előadásommal is felléphetünk még.

hvg.hu: Az összes előadása a látványról szól; fejetlen nadrágemberek, sétáló hajlabdák, festékkel összefröcskölt kövér ember jelenik meg a színpadon, s a közönség dől a nevetéstől. Ezek a karakterek mind az Ön képzelőerejének a szüleményei. Hányszor néz reggelente tükörbe, mielőtt kiteszi a lábát az ajtón?

M.W.: Nem is az, hogy hányszor, hanem, hogy mennyi ideig állok előtte. Rendszerint addig, amíg el nem döntöttem, hogy hogy nézzek ki aznap és mindez mit rejtsen. De igen, belenézek néhányszor, csak hogy ellenőrizzem, még ott vagyok-e.

hvg.hu: Ebben a szürreális mesevilágban bármi előfordulhat. Minden képtelen hülyeség és borzalom megeshet. Önnek személyesen mi a legnagyobb félelme?

M.W.: Félek, nehogy egy szomorú, megbánásokkal teli ember legyek. Vagy iszonyat kövér és lusta, akinek nincs energiája tenni ez ellen. Félek, hogy összeomlik az agyam és egy növény leszek. Félek, hogy megölök valakit anélkül, hogy akarnám, véletlenül, magamat, vagy valaki mást. Meg félek, hogy ha egyszer terhes leszek - hahaha -, akkor kiborító szülő leszek. Félek, hogy elvesztem a humoromat az életben, mert ez a túlélési eszközöm. Habár vannak vicces barátaim.

hvg.hu: Mire büszke a művészi karrierjében?

M.W.: Arra, hogy a munkámmal építettem fel a karrieremet. Hogy igyekszem szabad maradni még akkor is, ha ez több munkával jár. És nagyon hálás vagyok azoknak is, akik lehetővé teszik számomra, hogy szabad maradhassak. Egy jó menedzser azért jelentősen megkönnyítené az életemet.

trafó

hvg.hu Mi volt az utolsó dolog, amit felépített?

M.W.: Az utolsó dolog egy kapcsolat volt, de nem igazán sikerült.

hvg.hu: Hány éves korától érzi magát felnőttnek? Egyáltalán lehet-e olyan darabokat, amiket Ön készít, ‘felnőtt gondolkodásmóddal’ csinálni?

M.W.: Azt hiszem, még növök… Nem tudom, mikor lesz felnőtt az ember. Ez inkább valami olyasmi, ami sunyin beoson, nem? Egyrészről már 12 éves korom óta felnőttnek gondolom magam, mert össze kellett tartanom a családomat, másrészről még mindig kisbaba vagyok, aki sír, ha éhes.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!