Na ezzel fel lehet venni a versenyt – fordult egy szem- és fültanú szerint Halász János kulturális államtitkár Pálffy István kereszténydemokrata kultúrpotentáthoz Vidnyánszky Attila Bolha a fülbe rendezése után a Pécsi Nemzeti Színházban. Minden bizonnyal Halász államtitkárnak egy olyan államtitkárság vezetőjeként, ahol a NER kedvenc írójának nevét összekeverik egyik szereplőjének nevével, és ahol azt sem tudják, hogy kit miért tüntetnek ki, az egyórás kuplerájjelenet lehetett a kedvence az olcsó kabarétréfákat puffogtató előadásból.

Alföldi itt nem nyerhet

 A Vidnyánszky-féle Bolha a fülbe előadáson az EU volt a kupleráj. Feydeau abszurdba hajló szituációkra építő drámáját Vidnyánszky kétségkívül lendületes és néhol még ötletesnek is mondható rendezése a Szeszélyes évszakok irányába tolta el alpári blődlivel kombinálva. Akár örülhetünk is annak, hogy megszületett a jobboldali válasz Sas Józsefre, ám ezzel talán nem Magyarország első számú színházi találkozóján kellett volna elbüszkélkedni.

A jobboldali kultúrpotentátok által nagy számban megtekintett darabnál csak a szakmai beszélgetés volt a kínosabb, amit Vidnyánszky Attila egyszerűen kihagyott – mindez különösen pikáns annak a fényében, hogy a szakmai beszélgetések rendszerét többek között Vidnyánszky 2011-es székdobálós kirohanása miatt herélték ki, azaz reformálták meg. Lévai Balázs hősies próbálkozásai ellenére a szűk egy órás beszélgetés 90 százalékát összefüggéstelen fecsegés tette ki – ahogy az egyik résztvevő ironikusan megjegyezte, örült, hogy a résztvevők ilyen szépen visszaadták a darab katyvasz mivoltát.

Bár a hivatalos versenyprogramban szép számmal voltak jó előadások is, és még több hátra is van, a Bolha a fülbe fogadtatása jól visszaadja, hogy több év kitartó munkájával hogyan sikerült a POSZT-on folyó szakmai diskurzust kínos udvariassággá degenerálni, a versenyprogramot pedig az abszurd kultúrkampf jelentéktelen hadszínterévé tenni. Ezek után azon sem lepődünk meg, amikor egy bennfentes kijelentő módban közli, hogy az Alföldi Róbert-féle Nemzeti hattyúdala, az Amphitryon bizony nem kaphat itt díjat.

Fazekas István

Pedopap

Szerencsére az OFF programot nem érte el a kicsinyességgel vegyített (kultúr)politikai ostobaság, így lehet, hogy valóban érdekes, sokszor provokatív kortárs drámákat is kapott a közönség erre fogékony része. A Nyílt Fórum felolvasó színháza keretében június nyolcadikán például a tavalyi POSZT legjobb előadásának díját elhozó Bányavirág írója, Székely Csaba új drámáját, a Bányavizet hallhattuk az előadást ősszel színpadra állító Szkéné Színház társulatának előadásában.

A helyszín ugyanaz a névtelen székely falu, mint a Bányavirág és az idei versenyprogram nagy esélyesének számító Bányavakság esetében, de a Bánya-trilógia első két részével szemben itt a szociográfiai jelleg némileg háttérbe szorul, és egy kifordított üdvtörténetet kapunk a haldokló falu papja és nevelt fia, azaz szeretője révén. A bányavidék tényleg az Isten háta mögött található, több értelemben is. A Bányavirág az egyik előadás azok közül, amelyet Vidnyánszky Attila műsoron tart a Nemzetiben; kíváncsiak vagyunk, hogy a papi pedofíliát is kiveséző Bányavíz befut-e majd hasonló karriert.

Rezső királyfi, a magyar megváltó

Szálinger Balázs és Laboda Kornél darabja, a Rudolf királyfi szintén az Isten háta mögött zajlik. 1891 szentestéjén egy furcsa figura érkezik meg az ormánsági Angyalócra, egy fiatal férfi, aki azt állítja magáról, hogy ő a két éve meghalt Rudolf herceg, a magyar trón örököse. Az állítólagos trónörökös felbukkanása felkavarja a falut, ám aztán kiderül, hogy a magyarokat olyannyira szerető Rudolf, azaz Rezső királyfi sem hozhatja el a megváltást, és az angyalóci kaszinóprojekt is hamvába hol.

A dráma alapanyaga nagyon erős és aktuális. A gazdag, ám a helyiek zsugorisága (a birtok egyben tartása érdekében az Ormánságban annak idején meghatározó reformátusok csak egy gyereket neveltek fel, a többit pedig Isten kegyelmére bízták) miatt lassan elnéptelenedő falu telitalálat helyszínnek, nem csupán a vidék mai nyomorúságát vetíti előre, hanem felvillantja öncsonkító hajlamunkat is. A magyar és osztrák történelem rejtélyes alakjának számító Rudolf egyszerre népmesei hős, a sosem eljövő Mátyás király, másrészt egy elkényeztetett aranyifjú. Ahhoz azonban, hogy a darabban rejlő potenciál teljes egészében megvalósulhasson, nem kevés munkára van még szükség a szöveggel és a karakterekkel. Szálinger és Laboda maga is félkésznek látják, így jó esély van arra, hogy a közeljövőben egy igen izgalmas drámával bővüljön a magyar drámairodalom – remélhetőleg olyan színház is akad majd, ami bemutatja a kész művet.

 A POSZT utolsó harmada még előttünk áll Mundruczó Kornél Szégyenével, a Miskolci Színház A vágy villamosával és a Víg Színház Jóembert keresünk értelmezésével, szombat este pedig az is kiderül, hogy a versenyprogram zsűrije mennyire tud elszakadni a tapintható politikai nyomástól.