Blaskó Péter úgy véli, mára elveszett a színész szakma rangja: ma az a színész, aki azt mondja magáról. A Nemzeti Színház művésze erről a Demokratának adott interjújában beszélt.

"A teljesítmény nélküli emberek dáridója zajlik, akik mögött nincs munka, csak arcuk van a televízióban hetente ötször, hatszor. És akkor ők már celebek, sikeremberek, valakik. Pedig ez nagyon messze van a színművészettől, attól a fajta minőségi színjátszástól, emberábrázolástól, amit, a Jóisten adományaként, a belülről jövő tehetséget alapnak tekintve, az ember tanult, művel. Mert az nem úgy van, hogy az utcáról a cúg behúz a színpadra, és akkor én már színész vagyok. És hogy mégis borzasztó sok ilyen van, azt jelzi, hogy a színészet társadalmi elismertsége egyre lejjebb süllyed" – fogalmazott a Kossuth-díjas színész a szinhaz.hu összefoglalója szerint.

Blaskó Péter a Nemzeti Színházzal kapcsolatban elmondta: az intézményt mindig az aktuális kormányzat tartja el, ezért politikafüggő – így volt ez már a háború előtt is. "Nyilvánvaló tehát, hogy ha egy mandátum lejár, jön egy másik igazgató, hiszen az új kulturális kormányzat másként képzeli el a Nemzeti Színház jövőjét, sorsát. Ezzel semmi probléma nincs, nem is értem a mostani áldatlan vitákat meg a külföldi jelzéseket, amit azért Magyarországról táplálnak, erősen átszínezve, hozzá nem értéssel" – magyarázta.

"Arról meg ne is beszéljünk, hogy Vidnyánszky Attilát, még be sem tette a lábát, már ütötték-vágták. Pedig a szakmában mindenki jól tudja, hogy minden színházi érának meg kell adni azt a türelmi időt, egy-két, sokszor két és fél évadot, amíg összeáll egyfajta társulattá az a színészcsapat, akik újraszerveződtek benne. Alföldinél is volt az első egy-két évadban jó néhány bukta, csak később állt össze az a fajta színház, amit egyesek nagyon, mások kevésbé szerettek. És azon belül is akadtak kifejezetten nagyszerű és gyengébb előadások is – a jó színházra nincs recept."