A magyar filmek közül legutóbb Orosz Dénes vígjátéka, a Coming Out generált párbeszédet a homoszexualitás témájában, ám az a film, műfajából (komédia), és bátortalan hozzáállásából (a férfi-férfi szerelem csak szavak szintjén jelenik meg) fakadóan csak ideig-óráig tudta a homoszexualitás kérdését a magyar közbeszéd felszínén tartani. Sajnos műfaja miatt (lélektani dráma) a Viharsarok sem az a film, amely arra sarkallja majd a magyar közgondolkodást, hogy értelmes vitát folytasson erről. Pedig Császi Ádám bemutatkozó nagyjátékfilmje végre nem néz félre sem akkor, amikor a férfi-férfi közötti testi vonzalmat akarja bemutatni, sem pedig akkor, amikor egy homofób környezet reakcióit ábrázolja.

hvg.hu

A bundesligás focista kedvenc mozija

„Nagyon fontos a számomra, hogy a film olyan dolgokról beszéljen, amiről egy társadalomban tabu beszélgetni – ez a művészet kötelessége” – nyilatkozta a film rendezője egy 2013-as interjúban, a Filmvilágban. Császi filmjének erénye azonban nem csak abban áll, hogy végre szembenéz néhány hazánkban kitárgyalatlan problémával. A Viharsarok túlmutat a homoszexualitás témáján: társadalomábrázolása miatt ez egy univerzálisabb kérdéseket feszegető alkotás, kirekesztésről, megbélyegzésről, a mikroközösségek működési mechanizmusáról.

A történet szerint Szabi, (Sütő András) a tehetséges futballista egy német futballakadémián tanul. Kiemelkedő képességei ellenére azonban idegenül mozog a jellemzően maszkulin közegben. A helyzet odáig fajul, hogy Szabi végül úgy dönt, hazatér Magyarországra, hogy nagyapja elhagyatott házába költözzön. Ebben a homoszexualitást bűnként kezelő környezetben szövődik szerelem Szabi és a helyi vagány, Áron (Varga Ádám) között. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy Bernard (Sebastian Urzendowski), Szabi korábbi csapattársa is a magyar elhagyatott vidékre jön, azzal a nem titkolt céllal, hogy visszacsábítsa a fiút Németországba.

A Viharsarok nem véletlenül kerülhetett be a Berlini Filmfesztivál Panoráma szekciójába. Azzal, hogy főhőse egy labdarúgó, a film önkéntelenül is utal az egykori német válogatott focista, Thomas Hitzlsperger év eleji coming outjára. Németországban nagyon kedvező visszhangra lelt Hitzlseprger kitárulkozása, aki azonban nyilatkozatában többször is utalt arra, hogy nem csak saját magán, hanem a más hasonló helyzetben őrlődő sorstársain is segíteni akart vallomásával. Magyarországon szinte elképzelhetetlen hasonló eset. Szinte szürreálisnak látszik, hogy egy magyar labdarúgó ilyen nyilatkozattal álljon elő.

Császi Ádám első egész estés alkotása azonban nyilván nem csak bátor témaválasztása miatt hívta fel magára külföldön is a figyelmet. A Viharsarok legfőbb erényei máshol keresendők. Az egyik ilyen a fiatal színészek játéka, akik ugyan nem teljesítenek végig kiemelkedően, mégis átélhetővé teszik a felszín alatt kitörni készülő drámát. A másik dolog, ami miatt a Viharsarok még napokkal a megtekintése után is könnyen felidéződhet nézőjében, az a fényképezés és a beállítások megkomponálásának magas színvonala. A hangsúlyos felső kameraállások, vagy a szerelmi háromszög tagjainak közös jelenetei mind-mind nagyon emlékezetes pillanatok a filmben.

Császi először dolgozott együtt Rév Marcell operatőrrel, közös munkájuk nagyon tudatos együtt gondolkodásról árulkodik. Az elhagyatott vidéki tanya, és a falusias környezet láttán várhatóan sokan csak az újabb, rossz értelemben vett „magyar művészfilmet” látják meg ezekben a képekben, pedig - ezt a nemzetközi kritikák is kiemelték – a Viharsarokban az időjárási viszonyok változásai és a hangsúlyos tájképek külön szereplőhöz hasonló jelentőséggel bírnak. Talán túl egyértelműek is ezek a szimbólumok, de ha figyelembe vesszük Császi művészi céljait, akkor ez a könnyen érthető elbeszélői mód abszolút szándékos és jogos. Összességében a Viharsarok bátor és elhivatott alkotás, szinte már a dokumentumfilmekre jellemző hiteles ábrázolásmóddal.

Hitchcock és Haneke a strandon forgat

Több kritika is az utóbbi évek legkülönlegesebb thrilleréként áradozott az Idegen a tónál című francia filmről. Ha az erotikus thriller jelző nem lenne rendkívül elkoptatott kifejezés, tán ez lenne a legmegfelelőbb műfaji körbeírása Alain Guiraudie alkotásának. Amúgy is lehetetlen pontosan meghatározni, milyen stílusú film az Idegen a tónál. A tabudöntögetően naturalisztikus szexjelenetek miatt a filmet sajnos az Adéle életéhez hasonlóan már megelőzte a híre. Pedig ahogy az a leszbikus jelenetei miatt nagy visszhangot kiváltó filmnél is hamar kiderült, ez az előzetes tudás erősen félrevezető.

hvg.hu

Guiraudie (aki a forgatókönyvet is jegyzi) alkotásának minden részlete aprólékosan megtervezett, annyira, hogy néha már egy színházi előadásra hasonlít. A film végig egyetlen helyszínen, egy franciaországi tó partján játszódik. A környék és a körülötte fekvő erdő tökéletes hely a meleg férfiak számára az ismerkedésre és a szeretkezésre. Igen ám, de pont elszigeteltsége, és fél-illegalitása miatt ez ugyanúgy tökéletes helyszín bűncselekmények elkövetésére és eltussolására is.

Az Idegen a tónál különlegessége abban rejlik, hogy a hideg, kimért elbeszélői mód (sokszor ismétlődő jelenetek, beállítások; nincs filmzene, csak zörejek) végig feszültségben áll a főszereplő által megélt, súlyos lélektani dilemmákkal. Michael Haneke a mestere az ilyen lassú tempójú pszicho-thrillereknek, de Guiraudie egy másik nagymester, Hitchcock előtt is leplezetlenül tiszteleg néhány jelenetben.

A film első fele voltaképp az idilli, tóparti környezet aprólékos bemutatása: Frankc, a  főszereplő portyázásait követhetjük nyomon, ahogy barátságosan társalog a többi napozó férfival, vagy ahogy a tó körüli erdőben keresi az ideális partnert alkalmi légyotthoz. A film első fele tehát szinte már paradicsomi helyzetet ábrázol, ahol még a leskelődőt sem bélyegzik meg. A film közepén azonban történik valami, ami után Guiraudie szinte már pofátlan komótossággal vezeti el a nézőt a korántsem idilli végkifejlethez. Így válik a filmbéli paradicsom eltitkolt bűnöktől terhes földi pokollá.

De nem csak a két rész ennyire ellentétes hangulatú, hanem a szeretkezéseket ábrázoló jelenetek festménybe illő szín-és hangulatvilága, és az azt követő párbeszédek sikertelensége között is bántóan nagy az ellentmondás. Az Idegen a tónál nem mentes a humortól és az iróniától sem, így ha nem vezet félre minket a tabudöntögető ábrázolásmód, akkor könnyen rájöhetünk, hogy ez a film is – szokatlan módszerrel ugyan, de - az ember kicsinyes bűneiről, és a vágy kiismerhetetlenségéről mesél. Ha valaki egyedi filmélményre vágyik, akkor ezt a filmet nézze meg márciusban.

Van élet a Brokeback hegyen túl

Magyar filmben rendkívül ritka a homoszexuális főszereplő, bár az utóbbi években némi változás tapasztalható ezen a területen, mivel egyre többször találkozunk a vásznon nyíltan meleg mellékszereplőkkel. A fő történeti szálat tekintve azonban csak Mundruczó Kornél 1999-ben készült Nincsen nekem vágyam semmi-je, és Esztergályos Károly 2006-ban bemutatott Férfiakt-ja tekinthető a férfiszerelmet hangsúlyosan középpontba helyező filmnek. A Viharsarok által kiváltott reakciók arra is választ adhatnak, mennyit változott a helyzet ebben a kérdésben az elmúlt egy évtizedben itthon, hiszen az említett két filmben anno sokan csak egy meleg propaganda filmet láttak.

Nemzetközi fronton nyilvánvalóan a Brokeback Mountain - Túl a barátságon sikere jelentett komoly fordulópontot. Emellett azonban készültek ebben a témában az évek során más fontos, és úttörő alkotások is. Nem került moziforgalmazásba itthon a brit Weekend című alkotás, amely sallangmentesen és őszintén meséli el egy, a hétvége során egyre inkább elmélyülő férfiszerelem történetét. De ugyanígy említést érdemel még ebben a témában két, az előzőnél itthon jobban csengő színészgárdája miatt jóval nagyobb hírverést kapó film is, a Sean Penn főszereplésével készült, Harvey Milk életét bemutató Milk, és az egyszerre komoly és komikus, Jim Carrey-t és Ewan McGregort szerepeltető I Love You Philip Morris.