A Seuso-kincs rendkívül kalandos történetébe éppúgy beletartozik a fokozott érdeklődés a földben rejtőző nagy értékű régészeti leletek iránt, mint azok illegális felkutatása/értékesítése, majd mindent felülíró elorzása, megszerzése gyilkosságok árán is, szervezett kicsempészése az országból, valamint a műkincsek felvásárlásának írott és íratlan szabályait felrúgó csalárd, vagyongyarapító törekvések.

Nyereségvágyból elkövetett emberölés

Mint ismert, a kincses sztori új fejezete alig három hónapja kezdődött, amikor a 15 millió eurós kompenzációs díjért visszaváltott hét ezüsttárgyát és az egykor rejtésükre szolgáló bronzüstöt a Terrorelhárítási Központ (TEK) speciális egysége hazaszállította az Egyesült Királyságból. A visszaszerzés bejelentését követően június végéig a Parlamentben láthatók a páratlan műkincsek.

Vukán Béla alezredes, az ORFK Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) műkincsvédelmi alosztályának vezetője és egyik alapítója, több mint 20 éve irányítja a Seuso-ügy nyomozását (az eddigi nyomozás két szakaszból áll: 1990-1996-ig és 2000-től napjainkig – a szerk.). Az elsők között láthatta az ezüstkészlet hazahozott részét az Országház delegációs termében a kormányfői bejelentés után.

 

Sümegh József halála ügyében a nyomozás jelenleg is folyamatban van nyereségvágyból elkövetett emberölés bűncselekményének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen – szögezi le Vukán. Az adatok azt támasztják alá, hogy Sümegh József talált rá 1975-76-ban Polgárdi környékén a késő római kori leletre, és éveken keresztül birtokolta azt. Erre már a nyomozás kezdetekor is felmerültek adatok, de ezt a később beszerzett bizonyítékok megerősítették. Mint ahogy azt is, hogy Sümegh Józsefet a Seuso-kincsek miatt meggyilkolták. A nyomozás viszont csak a haláleset után 10 évvel indult el, s ez eleve megnehezítette az események rekonstruálását, a releváns adatok és bizonyítékok beszerzését.

Jól behatárolt személyi kör

„A nyomozás jelenlegi szakaszában egy jól behatárolható személyi körben folytatunk adatgyűjtést és kihallgatásokat, valamint korabeli dokumentumokat kutatunk, amelyek hozzásegíthetnek tisztázni, milyen adatok merültek fel a kincs létezésével és Sümegh József halálával kapcsolatban már az 1970-es 80-as években” – avat be Vukán a nyomozás kurrens részleteibe. Akik az eseményekről értékelhető adatokkal rendelkezhetnek, azok közül sokan még mindig hallgatnak – teszi hozzá az alezredes.

A Seuso-készlet megváltozott státusza, a tudományos vizsgálatok szempontjából legfontosabb darabjainak (Vadász-tál, üst) hazakerülése akár a teljes kincsegyüttes további sorsát, s a megalapozott tulajdonjogát is eldöntheti.

Vukán szerint a Seuso-kincs hét ezüst tárgyának és a lelethez tartozó bronz üstnek a hazahozatala hozzájárulhat ahhoz, hogy azok, akik eddig bármilyen oknál fogva hallgattak a leletekről és az eddig még nyilvánosságra nem került, lappangó darabjairól, talán megszólalnak.

Egyelőre a hazakerült pannóniai kincs tárgyainak parlamenti kiállítása senkit sem ösztönzött olyan bejelentésre, információra, amely a Seuso-rejtély megoldása szempontjából lényeges lenne. Viszont birtoklásuk érzelmi és tartalmi elemei vitathatatlanul összefonódnak a bűnügyi hátterüket legjobban ismerő főnyomozó számára is: „A Seuso-tárgyak hazakerülése önmagában erőteljes pozitív üzenet mindazoknak, akik kételkedtek abban, hogy a Seuso-kincs Magyarország területén került elő. Pozitív üzenet abból a szempontból is, hogy kézzel foghatóakká váltak azok a tárgyak, amelyekről eddig a nyomozás során vagy a nyomozással összefüggésben írtunk, beszéltünk”.

Kincses küldetés

A hivatalos „kincsátadón” ott volt a parlamentben Hajdu János vezérőrnagy, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója. A tábornok az azóta eltelt időben először nyilatkozott a Seuso-kincs hazahozataláról. Elmondta, az általa személyesen irányított speciális egység a Londonban védőládákba csomagolt műkincsek hazahozatalát szigorúan titkos művelet keretében hajtotta végre. Erre az utasítást a belügyminisztertől kapták, egy órával a feladat végrehajtása előtt.

A sokak által ismert, több mint harmincéves történet jutott most részben nyugvópontra. Ez alatt az idő alatt halálesetek, feltételezett árulások és irathamisítások kísérték a kincs útját, így most is a legrosszabbal kellett számolnunk, de minden probléma nélkül hazaértünk – ecsetelte a főigazgató a küldetés veszélyességét.

10 milliós jutalom (vagy több)

A korábbi években többször is polémiára adott okot a Seuso-ügyben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) által 2000-ben kitűzött 10 millió forintos jutalom. A jutalom azt illette volna, aki olyan tárgyat szolgáltat be, amely a szakértők szerint is kétséget kizáróan része a római kori ezüstkészletnek, és eredete révén bizonyítékként szolgál a Seuso-kincs magyarországi lelőhelyének behatárolásához. Az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkársága tájékoztatása szerint a 14 éve kitűzött jutalom érvényességében Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója az illetékes. Baán pedig úgy nyilatkozott, hogy mivel a minisztérium még nem vonta vissza a felajánlást, aki olyan adattal szolgál, amely a Seuso-kincs magyarországi származását bizonyítja, annak továbbra is jár a felajánlott jutalom. Baán László szerint egyelőre nem változott a 10 millió forintos jutalom összege.

Nem példa nélküli a lakosság bevonása műkincsek felkutatásában. Példa erre a bostoni Isabella Stewart Gardner múzeum és az FBI tavaly kezdeményezett közös kampánya az USA eddigi legnagyobb festménylopása rejtélyének megoldására. Ennek érdekében felhívással fordultak a nyilvánossághoz és ismertették a szinte csillagászatinak tűnő ötmillió dolláros (kb. 1,18 milliárd forintos) nyomravezetői díjat.

A Seuso-kincs értékéhez viszonyítva ehhez képest alacsonynak mondható a 2000-ben felajánlott, azóta változatlan 10 millió forintos jutalom – felvetésünkre Baán is elismerte, hogy ésszerű lenne emelni az összegen.