"Szabó Balázs néhány éve mini kulturális forradalmat hirdetett a Facebookon. Ennek keretein belül most arra hívta fel irodalomkedvelő ismerőseit, hogy 48 órán belül osszák meg kedvenc magyar versüket, és kérjék meg 10 további ismerősüket, hogy tegyék meg ugyanezt" - ez a szöveg bukkan fel egy-egy vers társaságában az elmúlt napokban rendszeresen a Facebook üzenőfalakon. A kihívás végigsöpört a közösségi oldalon, és ma már aligha létezik olyan felhasználó Magyarországon, akit ne hívtak volna ki, vagy ne osztott volna meg verset az elmúlt napokban.

Korábban a falakon, most már az üzenőfalakon landolnak a versek

MTI / Mohai Balázs

Azóta kiderült, hogy a kezdeményezés szellemi atyja egy amarikanisztika szakon oktató egyetemi tanár, aki nem csak most, hanem már korábban is rendszeresen osztott meg irodalmi szövegeket a falán. Az irodalomoktatáshoz redhagyó módon közelítő tanár maga sem gondolta volna, hogy ekkora hullámot indít el az ötlete. Szabó az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy akkor már megérte az egész, ha valaki emiatt vesz a kezébe egy-egy verseskötetet.

Jelen van-e a költészet a mindennapokban?

Nehéz azonban megítélni, mennyire része a köztudatnak a magyar vers. Nehéz számadatokat találni a versolvasási szokásainkról, hiszen a versekre specializálódó országos reprenzentatív kutatás nem készült az elmúlt években. A Magyar Könyvkiadók Egyesületének (MKKE) évi könyvforgalmi jelentéséből sem derül ki, hogy milyen arányban jelennek meg verseskötetek hazánkban. Ebből a jelentésből csak az tűnik ki, hogy 2013-ban, a tankönykiadás államosítása után a szépirodalmi, pontosabban a fikciós művek jelentik a könyvpiac legnagyobb forgalmú ágazatát. Igaz, mivel ebbe a kategóriába tartoznak a népszerű regények is, így nehéz megítélni, hogy ebből a tortából mégis mekkora szeletet hasít ki a költészet.

Szegő János, a Magvető kiadó szerkesztője, aki a Szép versek évről-évre megjelnő antológiáért is felel, a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy a kiadónál megjelenő könyveik körülbelül tíz százalékét teszik ki a verseskötetek. "Azt látni kell, hogy Magyarországon él egy paranoid, előítéletektől terhes kép a kortárs költészetről. Verset rendszeresen csak egy szűkebb réteg olvas, ők is inkább folyóiratokban és egyéb nyomtatott vagy online újságokban"  - mondta Szegő, aki szerint az elmúlt években leginkább a slam-kultúra diadalmenete miatt népszerűsödött a versolvasás a fiatalok körében.

MTI Fotó: Kollányi Péter

A népszerűbb slammereknek, mint Závada Péternek (interjúnk), Simon Mártonnak vagy Pion Istvánnak már jelentek is meg verseskötetetei, de a szélesebb közönség számára még ők sem mondanak sokat. "Egyedül Karafiáth Orsolya az, aki az elmúlt években áttörte ezt az ismertségi burkot. Korábban pedig Varró Dani produkált áttörő sikert  aköltők közül." Ráadásul hazánkban is csak az a szépíró számíthat komolyabb figyelemre, akinek már regénye jelent meg. Szegő szerint a mostani Facebookos versőrület annyiban biztosan jót tesz, hogy olyanokhoz is eljuttat kevésbé ismert műveket, akik nem a belső irodalmi körökből érkeznek, nem a szakmájuk miatt foglalkoznak szépirodalommal. "Egy ismerősöm például hozzászólásásában megköszönte az egyik általam kirakott Kántor Péter verset, mert annyira tetszett neki" - tette hozzá a szerkesztő.

Még 2012-ben, Székesfehérváron készült egy reprezentatív, regionális jellegű kutatás a témában. Ebből az derült ki, hogy a megkérdezettek 42 százaléka soha nem olvas verset, aki igen, azok közül is csak öt százalék vallotta, hogy havi rendszerességel teszi ezt. A fehérvári felmérés is arra mutatott rá, hogy a rendszeres versolvasás inkább a fiatalok körében dívik, ugyanis a 35 év alattiak közül még 11 százalék válaszolta azt, hogy havonta legalább elolvas egy verset.

A Nugatosok jelentik továbbra is az etalont

A kikerülő versek alapján egyértelműen látszik, hogy legtöbbek számára Petőfi, Arany, vagy a Nyugatos nemzedék (Babits, Kosztolányi, Ady) művei érdemesek arra, hogy másokkal is megosszák azt. Néhol azért fel-felbukkan egy-egy Pilinszky vagy Weöres Sándor költemény is, hiszen ők is kikezdhetetlen szereplői a kánonnak, de egy kortárs költő versét már nagyítóval kell keresni. Emellett sokan csak elviccelik a felkérést, mondjuk egy emlékezetes Laár András szkeccsel.

"A Nyugatos nemzedék művei mélyen beépültek már a köztudatba. A legtöbb ember számára egy Ady, Tóth Árpád vagy Kosztolányi vers jelenti az etalont. Ebben a korszakban találnak harmóniát" - indokolja a jelenséget Szegő. Korábbi - nem reprezentatív felmérésünkből is az derül ki, hogy József Attila a legkedveltebb magyar költő, őt akkor Ady és Radnóti követte a dobogón. A válaszolók nagy többsége akkor úgy vélte, jóval több kortárs költőnek kellen szerepelnie a közoktatásban.

Az mindenesetre a mostani felbuzdulásból is jól látszik, hogy az internet és a többi modern eszköz jó platformja lehet a költészet népszerűsítésének. Több, ezt a nehéz küldetést magára vállaló oldal is feltűnt az elmúlt években. Az egyik ilyen az InstaVers Facebook oldal, melynek életre hívói könnyen emészthető sorok kiemelésével és egy illusztrációval próbálják meg szélesebb körökhöz eljuttatni a verseket. Hasonló, és viszonylag régebbi oldal a Minden napi kortárs magyar vers is, amely célja a kortárs költészet népszerűsítése, a költők megismertetése, az irodalmi párbeszéd.

MTI / Kallos Bea

Épp a saját művekre koncentrál a közéleti verseivel ismertté váló Erdős Virág kezdeményezése, a Kéziratgyár, melynek lényege, hogy a szerzők saját kezűleg leírt, beszkennelt és feltöltött versei, dalszövegei, próza-részletei, egyéb irodalmi művei, mű-töredékei, könyvillusztrációi kerüljenek fel az oldalra. A közzététel után ezekre a művekre aztán bárki licitálhat. A Kéziratgyár tehát a független alkotók szabad fóruma és piaca is egyben.

Átalakulóban a könyvpiac

A tények mindenesetre azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent Magyarországon a könyvolvasók száma és a könyvek olvasásával töltött idő. A Központi Statisztikai Hivatal 2013-as, az olvasási szokásokat felmérő kutatásából legalábbis ez derült ki. Egy 2014 áprilisában rendezett kerekasztal beszélgetésen Hammer Ferenc szociológus-médiakutató úgy fogalmazott, hogy a digitális korban a könyviparnak is meg kell értenie, hogy új üzleti modellre van szükség.

A nyolcvanas évekhez képest Magyarországon ma már sokkal több cím jelenik meg, ám a korábbiaknál jóval alacsonyabb példányszámban. Egy átlagos verseskötet pedig hiába ugyanolyan szellemi termék, mint egy regény, a vásárló inkább kiad két-három ezer forintot egy vaskos kötetért, mint mondjuk egy alig hetven oldalas, akár zsebben is elférő kiadványért.