szerző:
Mega Sára – Lichter Péter
Tetszett a cikk?

Régi, de igaz az a közhely, hogy egy jó film jobban működhet a legerősebb gyógyszernél is: egy-egy provokatívan vagány vagy éppen csendesen humoros film képes lehet kihúzni minket az őszi melankóliából. Nem a harsány vígjátékok azok, amik a leghatékonyabbak a búskomorság ellen, hanem egy-egy ironikus, önmagán nevető, melankolikusan megmosolyogtató film gyógyít a beszürkült időben. Íme, néhány ütős filmgyógyszer.

Wes Anderson: The Darjeeling Limited

Vannak filmrendezők, akiknek a teljes életműve elférne ezen a listán. Wes Anderson egészen biztosan ilyen, tulajdonképpen ő a keserédes vígjátékok feketeöves nagymestere. A filmjeit szinte mindig ugyanazzal az illusztris szereplőgárdával forgató Anderson a részletek megszállottja. Aprólékosan kidolgozott világát egy babaházába habarodott kisgyerek türelmével rendezi be. A filmjeiben felvonultatott karaktereivel kivétel nélkül van valami probléma: magányos csodabogarak mindannyian, akik sztoikusan sodródva keresik mások társaságát.


Anderson filmjeit áthatja egy olyan ellenálhatatlan melankólia, ami egyből, másodpercek alatt beszippantja az erre fogékony nézőket. A Darjeeling Limited talán a legkevésbé ismert opusz a 18. századi orosz hercegnek kinéző rendező pályáján, ezért is ajánljuk. A három különc testvér történetét elmesélő film biztosan ki fog mindenkit zökkenteni az őszi búskomorságból. Az Anderson-filmek legjobb pillanatai a zseniálisan összerakott zenékhez kötődnek: amikor pl. a Darjeelingben felcsendül a The Kinkstől a Strangers, és közben pereg a jellegzetes lassított felvétel, az a legtöbb nézőre igazi gyógyszerként fog hatni.

Nicole Holofcener: Exek és szeretők

A romantikus komédia műfaját érintő változások következményeként az elmúlt tíz évben egyre több olyan film született, ami el mert rugaszkodni a futószalagon gyártott, fősodorbeli romkomok unásig ismert kliséitől. Ennek az underground irányvonalnak a legújabb képviselői a Napos oldal (2012), a Holdfény királyság (2012) vagy a Szerelem útjai (2014), és ide sorolható Nicole Holofcener 2013-as filmje, az Exek és szeretők is.

Az idősödő James Gandolfini (Maffiózók) mackós alkatával, esetlenségével, tökéletesen testesíti meg az újfajta romantikus komédiák emberarcú hőstípusát, és hívja fel a figyelmet a megváltozott nézői igényekre.  A bikinimodellek és szuperhősök románcának ideje lejárt. Igazi jóérzéssel az olyan filmek tudnak eltölteni, amikben az első randi pont olyan kínosan sikerül, mint általában a való életben, amikben pluszkilók, ráncok és exfeleségek jelentik egy párkapcsolat kezdeti nehézségeit.

Az Exek és szeretők humoros hétköznapisága pont olyan keserédes, mint amilyennek a saját életünket látjuk, ha kellő öniróniával rendelkezünk.

George Roy Hill: Butch Cassidy és a Sundance kölyök

A hatvanas évek hollywoodi filmgyártását a klasszikus műfajok megújítása és újrafelfedezése fűtötte. Ezek közé tartozott a régen halottnak hitt western is: Leone olasz-amerikai spagettiwesternjeivel párhuzamosan Hollywood is előrukkolt néhány olyan darabbal – mint a McCabe és Miss Miller vagy Pat Garrett és Billy a kölyök –, ami a párbajhősmítosznak tartott görbe tükröt.

George Roy Hill klasszikus filmje a western zsánerének talán legkedvesebb, legmelegszívűbb leporolása. A két ellenállhatatlanul sármos bandita legendás barátságáról szóló Butch Cassidy és a Sundance kölyök tele van megmosolyogtató jelenetekkel. Robert Redford és Paul Newman között olyan kémiai reakciók játszódnak le, amik messze a szokványos westernek fölé emelik ezt a remekművet. A cimborája szerelmével egy régi biciklin tovagördülő, csibészes mosolyú Paul Newman képe vagy a katonaság által körbekerített, egy faházban sebesülten fekvő, de még mindig egymást heccelő hősök jelenete örökre beleég az ember filmemlékezetébe.

A Butch Cassidy és a Sundance kölyökben a tökéletesen eltalált szereposztás és a nosztalgikus, fanyar humor találkozik egy régivágású western kocsmaasztalánál.

Woody Allen: Hannah és nővérei

Woody Allen ötven éve tartó pályáját leginkább a vegytiszta komédiákkal szokás azonosítani, ám filmjei között találhatunk egészen komorakat (Match Point, Belső terek, Férjek és feleségek) is. Allen talán akkor van leginkább elemében, amikor a jellegzetes New York-i értelmiségi vígjátékainak ad egy visszafogott, melankolikus ízt: a hetvenes-nyolcvanas években, rendezői csúcskorszakában egy trapézművész ügyességével tudott egyensúlyozni a térdcsapkodós röhögés és a fanyar, keserédes hangulat között.

Legtöbbünknek talán az Annie Hall vagy a Manhattan ugrik be a legjobbak közül, de érdemes borús napokon újranézni az Oscar-díjas Hannah és nővéreit is: ez a nagyon visszafogott, igazi őszi film tele van allenesen vicces és megkapóan lírai jelenetekkel.

Paul Thomas Anderson: Kótyagos szerelem

Paul Thomas Anderson filmje a legesélyesebb a „mindenidők legfurcsább szerelmesfilmje” címért folyó képzeletbeli versenyen. Nehéz elképzelni Adam Sandlert egy komolyan vehető szerepben, de Andersonnak, a színészvezetés egyik legnagyobb őstehetségének sikerült kihozni a fingós vígjátékok infantilis hülyegyerekéből a bergmani színészt. A Kótyagos szerelem olyan, mint egy pszichedelikus hullámvasutazás egy nagyon magányos és kissé hibbant szerelmes agyvelejében.

A hét (!) nővére által terrorizált vécépumpa-ügynök (!) Barry-t (Adam Sandler) egy szép napon Lena (Emily Watson) személyében megtalálja a szerelem. Ám Barrynek nem könnyű saját elfojtott gátlásain túllépnie, ráadásul egy szextelefonos cég maffiózó vezetője (Philip Seymour Hoffman) is keményen rászáll. De a kritikus pillanatban Barryből gejzírként tör elő az alfahím.

Anderson filmje egyszerre vicces és érzékien szürreális: Jon Brion filmzenéjének ismerős melankóliájába gyakran vegyülnek különös zajok és oda nem illő hangok, ráadásul a filmet többször megszakítják absztrakt színfoltok, mintha tényleg egy részeg delíriumos álmát látnánk. A Kótyagos szerelem az utóbbi évtizedek legeredetibb romantikus vígjátéka, minden elszállása ellenére (vagy éppen pont amiatt) remekül tudja nézőjét egy keserédes bódultságba ringatni.

Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér

Ujj Mészáros Károly filmje az első magyar képviselője annak a fajta underground romantikus komédiának, amiről az Exek és szeretők kapcsán beszéltünk. A műfajt uraló ötlettelenség az elmúlt húsz évben nálunk jóval hatványozottabban jelentkezett, mint a tengerentúlon, mivel a hazai filmszakma méretéből adódóan az itthon készült romkomokat tényleg ugyanazok a rendezők, ugyanazokkal a szereplőkkel forgatták.

A Liza eredetiségével, frissességével és humorával kiemelkedett ebből a magyar műfaji posványból. Ujj Mészáros Károly filmje egy elképzelt múltban játszódik, a kommunizmus fojtogató levegőjétől mentes Csudapesten, és ez a fiktív környezet már önmagában jóleső bizsergéssel tölti el a nézőt. Az igényesen kivitelezett vizuális megoldások, a két bájos főszereplő és a rendező hihetetlen fantáziával megalkotott mesevilága másfél órás vigyort ragaszt az arcunkra. (A filmről bővebben itt írtunk.)

Harold Ramis: Idétlen időkig

Bill Murray az a színész, aki a melankolikus bambaság és a pajkos humor ördögi keverékére építette egész karrierjét: egyetlen tekintetbe képes mélységes bánatot, sztoikus nemtörődömséget és cinikus genyóságot sűríteni. Ezt a képességét az ezredfordulón majdnem Oscar-díjra tudta váltani az Elveszett jelentéssel, ami nem volt más, mint a „murraységhez” írt szomorú himnusz.

Harold Ramis nyolcvanas években forgatott abszurd vígjátékát szinte mindig a világ legjobb komédiái közé sorolják, nem érdemtelenül, mi is odavagyunk érte. Az Idétlen időkig-ben Murray egy totálisan kiégett időjárás-jelentőt alakít, akinek egy unalmas kisvárosban kell riportot készítenie arról, ahogy a város kabalamormotája megjósolja-e a tavaszt, vagy sem.

A konfliktus akkor kezdődik, amikor Murray karaktere minden reggel ugyanarra a reggelre ébred: folyamatosan újra kell élnie azt a bizonyos dögunalmas munkanapot. A fergeteges, szinte az ókori görög filozófia mélységeit súroló alapötletet Murray kiábrándult, majd ledöbbent és cinikus játéka repíti a mennyekbe. Azok a jelenetek, amikor a reggeli rádióadásban folyton ugyanaz a bárgyú dallam csendül fel újra meg újra, egyszerűen fergetegesek, garantált örömkapszulák.

Mike Leigh: Hajrá, boldogság!

A brit rendező munkásságát leginkább az a depressziót és kilátástalanságot sugárzó hangulat fémjelzi, amivel az angol munkásosztály társadalmi problémáktól terhes életét ábrázolja. A Hajrá, boldogság főszereplője Poppy (akit a csodálatos Sally Hawkins alakít) az a fajta idegesítően optimista figura, akire az eredeti címben található kifejezés is utal.

A lényéből fakadó pozitív szemlélet minden élethelyzetben megnyilvánul, a belőle áradó vidámság és jókedv nem ismer akadályt. Ha Poppy a boldogság megtestesítője, akkor Scott, az autóvezetés-oktató a gyűlöleté. Úgy vannak ők egymással, mint a megállíthatatlan golyó az áthatolhatatlan fallal. Kettejük kontrasztja kimeríthetetlen humorforrásként szolgál, az endorfintúladagolás garantált.

Jean-Luc Godard: Bolond Pierrot

Godard-ról, a francia újhullám nyolcvanöt éves mesteréről talán nem a „feelgood filmek” ugranak be először az embernek. Az 1959-es Kifulladásig-gal a filmtörténetbe robbant francia rendező legtöbb korai filmje a bűnügyi műfajok és a vígjátékok vagány kiforgatásai voltak. A francia új hullám alkotói istenítették a hollywoodi zsánerfilmeket, nem véletlen, hogy a legtöbben kipróbálták magukat egy-egy műfajban, leginkább persze a bűnügyi filmben.

A Bolond Pierrot egy anarhisztikus road movie-nak és egy vicces gengszterfilmnek az egyvelege. Jean-Paul Belmondo és Anna Karina a világra magasról fütyülő szerelmespárt alakítanak, akik pofátlan rabláson, autós üldözésen keresztül menekülnek a tengerpartra.

Godard szokásához híven nem egy fordulatos történet elmesélésére koncentrált, hanem beszélgetések, hangulatokat, teóriákat és improvizációkat halmozott hanyagul, a filmnyelv lehetőségeit a végsőkig feszítve. A Bolond Pierrot a totális szabadság filmje: olyan lazaságot sugároz magából, hogy Tarantinótól Scorsese-ig mindenki rá volt kattanva. Godard idén ötvenéves filmje egyszerre vicces, elgondolkodtató, provokatív és szexi: prímán ki tud zökkenteni a fásultságból.

+1: High Maintenance

A High Maintenance című websorozat, bár a filmes listából kilóg, de pár perces epizódjai a feelgood életérzésre vágyókat hiánytalanul kielégíthetik. A sorozat egy New York-i biciklis drogfutár mindennapjait mutatja be, aki minden részben különböző kuncsafthoz látogat. A megrendelők egytől egyig átlagos amerikaiak: találunk közöttük stresszes személyi asszisztenst, idősödő hobbiornitológust, megszállott fitneszgurut.

A tűpontos forgatókönyvek pillanatok alatt ismerőssé teszik az új szereplőket, és a néző átveszi azt a főhősből áradó laza és elfogadó hozzáállást, amivel ügyfelei különböző furcsaságaihoz viszonyul. A High Maintenance epizódjai instant jóérzés-löketekkel pumpálják tele a fárasztó munkanap után ellazulni vágyó lelkeket. Természetesen addiktív.

A szerzők a Prizma munkatársai.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Rendőrök verik szét a Putyin ellen tüntetőket, Navalnij feleségét is elvitte a karhatalom

Rendőrök verik szét a Putyin ellen tüntetőket, Navalnij feleségét is elvitte a karhatalom

Lukácsi Katalin: Egyház aranykalitkában

Lukácsi Katalin: Egyház aranykalitkában

Biden megvált Trump kólarendelő gombjától

Biden megvált Trump kólarendelő gombjától