A helyreállított ritkaságot újra a dél-olaszországi Rossano egyházmegyei múzeumában, üvegfallal védett teremben helyezték el, amelyben folyamatos ellenőrzés alatt tudják tartani a fény- és hőhatást.

Wikimedia Commons / Michele Abastante
A bíborszínű oldalairól latinul purpureusnak nevezett kéziratot a VI. századból származhat. A feltételezések szerint keleti, bizánci eredetű. A 19. század végén Rossano székesegyházában találták.
2015-től az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. A 188 pergamenlapból álló kódex görög nyelvű és unciális, vagyis folyamatos írású. Csak Máté és Márk evangéliumát tartalmazza, de valószínű, hogy a kódex hiányos, és az evangélium többi könyvét tartalmazó második része elveszett.
Lapjait gyönyörű miniatúrák díszítik, ezért a világ egyik legrégebbi illusztrált "könyveként" tartják számon.
A kódexet a római kézirat- és könyvrestauráló intézet laboratóriumában állították helyre.