Betelepülési stop: nem kapkodnak Navracsics törvénye után az önkormányzatok
Egyelőre nincs jele annak, hogy önkormányzatok sora készülne mielőbb bevetni az új „fegyvert”, amellyel fékezhetik a lakosságszámuk növekedését.
Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szerb Antal, Örkény István, Lőw Lipót – mindannyian szerves részét képzik az elválaszthatatlan magyar-zsidó kultúrának. A múlt század e fantasztikus személyiségeiről szól az előadás – ezért is kapta a Magyar Flódni címet. A flódni a zsidó konyhából való közismert, édes sütemény, a magyar és a zsidó kultúra pedig úgy olvad össze, akár a flódni rétegei.
Több mint 150 év óriásait támasztja fel Kováts Kriszta és Nyáry Krisztián. A zenés történelmi élményt először a Zsidó Művészeti Napok keretein belül mutatták be, majd a szervezők partnerre leltek az Erzsébetvárosi Önkormányzatban is, így havonta egy alkalommal a kerületi iskolások is részt vehetnek a rendhagyó irodalomórán, a Bethlen Téri Színházban.
Nyáry Krisztián saját könyveiben megjelent szövegeit olvassa fel, a Kováts Kriszta Kvintett pedig többek közt Seress Rezsőről és a pesti viccről énekel. Az operettek, kuplék és kabarék egy-egy lélegzetvételnyi időre megtörik a szomorúságot.
„Az egyik pillanatban nevettem, a másikban inkább sírni akartam” – reflektál az előadást kísérő beszélgetésen az egyik diák.
A Magyar Flódni – az alkotói szerint – azt a korszakot idézi meg, amiben honfitársaink közül azokat, akiknek más a vallásuk, esetleg máshogy néznek ki, különféle okokból és módszerekkel megbélyegeztük. De mindezt nem direkten, tankönyvszagúan mutatja be a darab.
„Kohn ül a padon és újságot olvas. Grün elképedve kérdezi: De Kohn! Ez egy szélsőjobboldali újság! Miért nem egy normális lapot olvasol? – Ide figyelj, Grün! A normális újságok állandóan antiszemitizmusról, Auschwitzról, a palesztin-izraeli konfliktusról írnak. A szélsőjobb újságokban viszont egyéb sincs, mint hogy a zsidóké minden pénz, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az országot, sőt: az egész világot. Hát nem sokkal jobb egy ilyen újságot olvasni?” – hangzik el például a zsidó folklór egyik gyöngyszeme.
De vajon értik, érzik a diákok az előadás által felvetett problémákat?
„Nem csak az a kérdés, hogy ki milyen színű, vagy milyen vallású, hanem, hogy milyen nemű” – mondja egy középiskolás a beszélgetésen, aki szerint nagyon sok sztereotípia van jelen manapság is. „Az emberek gyakran kinézik az olyanokat, akik valamiben mások” – teszi hozzá egy hatodikos tanuló.
Az előadás alatt felállított székeket egy-egy történet után a szereplők lefordították, erről a diákoknak is megvan a véleménye: egyikük szerint „túl sok szék volt”. „Talán egyfajta szimbólum, ahogy meghaltak az emberek” – mondja egy másik.
Egy gimnazista diák egyik érdekes észrevétele után csönd lesz a teremben: „azon gondolkodom, hogy ezek a székek milyen meghatározó embereket ábrázolnak, és mégis milyen könnyen borultak el… az jutott eszembe, hogy én is egy ugyanolyan székben ülök most” – mondja.
Nyáry Krisztián a résztvevőknek arról beszélt, ha megnézzük a költők, írók életrajzát, akkor általában olyan papírmasé figurák kerülnek elő, akik nálunk sokkal különb emberek voltak, de ha kicsit utánajárunk, akkor kiderül, hogy ezek az emberek nem csak a szerelmen és csupa szép dolgokon gondolkodtak, hanem hasonló problémáik és hibáik voltak, mint nekünk.
A diákok egyébként lelkesen reagáltak az ötletre, miszerint „a visegrádi cukrászdában a fagylaltospultban”, az eper és a csokoládé mellett háborúfagylalt is kapható legyen – ahogy azt korábban Örkény megírta.
"Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket"
Noha sokan kerülgetik ezt a témát, Kölcsey Ferenc valószínűleg szerelmet érezhetett egy férfi iránt - állítja Nyáry Krisztián, aki a hamarosan megjelenő második könyvében próbálta körüljárni a Himnusz szerzőjének történetét. Egyelőre azt sem lehet tudni, volt-e Kölcseynek beteljesült szerelme. Az Így szerettek ők 2. című könyvben Nyáry Krisztián inkább a XIX.
