Amikor májusban kijött az Amerika Kapitány 3, már akkor is az volt az érzésünk, hogy ideje lenne valami újjal előállnia a Marvelnek, mert kifulladni látszik a végtelenített szuperáradat. Látványban és történetvezetésben (sőt, a készítők megbocsáthatatlan módon nem aknázták ki eléggé az izgalmas alapszituációt) sem hozott újat a Polgárháború alcímet viselő epizód. Jószerivel leginkább arra volt jó a kvázi harmadik Bosszúállóknak is beillő Amerika Kapitány-film, hogy újabb karaktereket (és ezzel párhuzamosan egyre inkább B-listásnak mondható szuperhősöket) emeljen be a Marvel mind jobban táguló univerzumába.

Ilyen előzmények után azzal a nem titkolt szándékkal jött ki 14.(!) képregényfilmjével a Marvel, hogy kicsit feldobja a Vasember-Amerika Kapitány-Thor tengelyre építő képregényfilm-folyamát.

Harry Potter esete Dr House-szal

Nos, rossz hírünk van a Marvel és/vagy Benedict Cumberbatch rajongóknak: a Doctor Strange-filmmel sem jött el a valódi vérfrissítés. Pedig láttunk már példát arra, miként lehet egy kevésbé ismert és népszerű képregényhőst úgy eladni, hogy ne érezzük azt: a film alkotóit csupán a mozinézők megkopasztása vezérelte. A Paul Rudd és Michael Douglas nevével fémjelzett Hangya hibái ellenére egészen működőképes darab volt; pimasz humora és szellemes látványvilága miatt akkor úgy tűnt, a Marvel végre kockáztat egy kicsit, hogy felrázza a kínálatot.

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios / Collection Christophel

Doctor Strange történetét legegyszerűbben Harry Potterbe oltott Dr House-ként (vagy fordítva) lehetne összefoglalni. Maga a karakter a 60-as évek elején tűnt fel először a képregények hasábjain, és a keleti kultúra, valamint a miszticizmus terjedésével párhuzamosan gyorsan népszerűvé vált a rajongók körében. Eredettörténete szerint a zseniális, de emberként kiállhatatlan sebész, Dr. Stephen Strange súlyos autóbalesetet szenved, minek következtében tönkremegy legfontosabb munkaeszköze, a keze. Miután a nyugati orvostudomány befuccsolni látszik, végső elkeseredettségében a keleti tanokhoz fordul, így kerül kapcsolatba a Kamar Taj okkult varázslóival.

Slampos lett

Ezt az alapszituációt kellett volna gyorsan és tömören felmondania a filmnek, hogy mindenki képbe kerüljön, miként lesz a New York-i sebészből varázserővel bíró mágus, mi köze van a katmandui szentélynek a Bosszúállókhoz, és  aktuálisan ki akarja leigázni a Földet.

Hát, ez nem teljesen jött össze; főleg a felvezető rész, vagyis Strange jellemfejlődése tűnt összecsapottnak és izzadtságszagúnak, az első Vasember-mozi például sokkal gördülékenyebben oldotta meg ezt a feladatot. Nagyon az érződött, a film készítői csak túl akartak lenni az egészen, hogy újdonsült szuperhősünket akció közben is bevethessék. Így viszont pont az a hangulatteremtés sikkadt el, ami a hátán vihetné a filmet.

Nincs parasztvakítás

Ez persze valahol érthető, hiszen akciójelenetekkel, és nem magvas párbeszédekkel vagy sebészi pontosságú karakterábrázolással lehet eladni egy képregényfilmet. Mégis - abszurd módon - Strange kiképzéséből legtöbbször annyit láttunk, hogy egy könyvtárban sokat olvas. Sokkal több olyan jelenetet vártam volna, ahol látványossan bénázik a spirituális világgal ismerkedve, és így betekintést kapunk annak működésébe.

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios / Collection Christophel

Főleg egy olyan filmtől keveseltem ezeket az elemeket, amelyik kifejezetten a látványra épít. Már az első hivatalos trailerben is a látványvilágot hypeolták a kritikusok; Kevin Feige Marvel-főnök is azt ígérte, hogy a 3D ezúttal valóban a történetmesélést elősegítő eszköz lesz. Legyünk igazságosak: a Doctor Strange esetében egyszer sem éreztem azt, hogy kilóg a lóláb, vagyis a 3D csupán a parasztvakításról szólna. Nem voltak indokolatlanul a látóterünkbe vágodó szilánkok és vízcseppek, vagy más, már ezerszer látott, idegesítő effektek.

Az Eredet eredetibb volt

Az már más kérdés, hogy mennyire eredeti a Doctor Strange szépen kidolgozott látványvilága. Nem lehet megúszni, hogy a Christopher Nolan-féle Eredethez mérjük a filmet, de az összevetésből nem a Doctor Strange jönne ki győztesen. Tagadhatatlan, hogy baromi jól néz ki a folyamatosan átalakuló, örvénylő katedrális, vagy a mozaikszerű darabokra eső, majd egy teljesen új konfigurációban felépülő New York-i látkép, de lényegüket tekintve ezek a húzások nem többek, mint az Eredetben látott effektek, csak felturbózva.

Ebben a korábban emlegetett Hangya is jobban teljesített, pedig ott nem semmisülnek meg felhőkarcolók és városokat sem reptetnek, ellenben a film készítői remekül használták ki a mikrovilágban rejlő vizuális lehetőségeket. Ráadásul a varázslatok ábrázolása - vagyis amiről a filmnek szólnia kellene - egyHarry Potter-filmhez képest kifejezetten sablonosra sikeredett a Strange-ben.

Az Amerika Kapitány 3 egyik nagy pozitívuma a főgonosz, illetve az őt játszó Daniel Brühl volt. Egy komolyan vehető, karakteres főellenség már régóta nagy adóssága a Marvelnek, épp ezért volt a német színész telitalálat: ő iszonyat hitelesen hozta a háttérben machináló gonoszt. A dán Mads Mikkelsen személyében a Doctor Strange-hez is sikerült egy európai sztárszínészt leigazolni, de ez a húzás messze nem vált be annyira, mint a Good bye Lenin!-ből ismert Brühl szerepeltetése. De ez nem a Zöld hentesekkel és az Ádám almáival befutó Mikkelsen hibája; a marveleseknek egyszerűen nem sikerült összehozniuk egy épkézláb főgonoszt. A bukott tanítvány, Kaecilius karaktere annyira unalmas és egysíkú, hogy Mikkelsentől sem futja többre, mint hozni a kötelezőt.

AFP / Marvel Studios / Walt Disney Studios / Collection Christophel

A Sherlock című brit sorozattal világhírűvé váló Benedict Cumberbatch viszont nagyon él az arrogáns sebész zseni szerepében; legalább olyan tökéletes Strange-ként, mint például Robert Downey Jr. Tony Starkként. Nem véletlen, hogy sokakat nem Doctor Strange karaktere, és nem is a Marvel logója csábít majd be a moziba, hanem a brit színész személye, aki a kudarcos Star Trek 2 után valószínűleg sikerrel tér vissza a hollywoodi blockbusterek világába.

Mindent egybevetve: a Doctor Strange messze nem a legrosszabb Marvel-film, de nem is a legjobb. Nem tudott olyan üdítő kivétel lenni, mint amilyen A galaxis őrzői volt, vagy olyan hangulatos, mint az első Vasember. Ennek ellenére a Variety például a második legjobb marveles képreggényadaptációnak rangsorolta a menő idegsebészből mágussá avanzsáló Strange történetét.

Két dolog pedig biztos: a Cumberbatch-rajongók nem fogják kihagyni a filmet, a brit színészt pedig viszontlátjuk még Doctor Strange szerepében. Aki esetleg nem hiszi, ülje végig a stáblistát.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!